Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-04 / 39. szám
3Ü6 MAGYAR FÖLDMIVELÖ A tanítók, a népnevelők nyerjék meg a népet ennek az annyira szükséges belátásnak és közreműködésnek. A tanuló ifjúságot is kikeli oktatni, mert a gyermekek is közreműködhetnek a baj elhárítása érdekében. Aztán úgy tudjuk, hogy Oroszország felől alig van számba- vehető behozatala Magyarországnak. Hát vesztegzár alá kell tenni a kelet felől érkező utasokat. Különösen — a beözönlő batyukat, nyulbőröket. Ezzel nem csak a magyarság jogos védelmére leszünk, de egész Nyugat Európát is ótalom alá helyezzük. Mert ha egyszer ide mihozzánk beüt a járvány, bizony hogy átvitelét semmi emberi hatalom meg nem akadályozhatja. Jobb félni tehát, mint aztán megijedni. Az újság hatalma. Régi közszólás, hogy a sajtó vagyis az újság — nagy hatalom. Oda sorakozik a nemzetekhez, melyekről egész világ tudja, hogy nagy hatalom. Az a vezető, döntő, épitő vagy romboló szerepük van, mint mondani szokás — a világ koncertjében. Ezeknek a nagy hatalmaknak karajába lépett ma a sajtó. Eszméket röpit szét a világban. Irányit, teremt, ront, öl, emel és befolyásol egész nemzeteket, városokat, családokat. Kis körben, megyékben, városokban, községekben az újság valóságos zsarnok, kis király lehet. És az is. Akinek ma csak jártányi ereje van a pennaforgatáshoz, már újságíróvá lesz. Különösen nálunk. Félbemaradt, megszökött tanulók, lejárt nagyságok, önhitt puják, gyerekek bemásznak, ha kell négykézláb a szerkesztőségekbe és — egyszer csak, mint félemletes írók, szerkesztők, újdondászok, riporterek, tudósítók pávatoliakban repülnek ki a köztérre, hogy etessék őket, mint a Márk-tér galambjait — Velencében. Pedig epét hordanak lelkűkben, követ 'szivükben, hályogot szemükön és rosszakarat a legfőbb eleme az ő egész egyéniségüknek. A közönség, a mi közönségünk legnagyobb oka, hogy ez igy van. Meg sajátos helyzetünk, meg jellemünk, ősi konzervatiz- musunk. A mi közönségünk tart a nyilvánosságtól Nem akarja saját ügyét a piacon látni. Féltékeny saját családi szentélyére és ha azt az avatatlan szemek meghurcolják, abban a téves hitben él, hogy becsületét, életét hurcolják meg. Van is benne sok igazság, sok jogosultság. Azért mindenki bizonyos tartózkodó, respektáló helyzetben érzi magát az újsággal, az újságírókkal szemben. Vagy teljesen megveti vagy becézi, hizeleg neki. Mert kis körben respektáljuk különösen, hogy mily terrort, mily félelmet okoz egy- egy kijelentés: — Az újságba teszlek. — Kiírlak az újságba. — Tudja, hogy én a Végig üres Trombita tudósítója vagyok ? — és igy tovább. Hát el kell jönni az időnek, mikor a tisztes sajtó maga fogja ezeket a szarvakat, az öncsinált közvéleménygyártó és félelmet, terrort képviselő újságírást a maga helyére és határai közé szorítja. És el kell jönni az időnek, mikor a közönség idegessége és félelme is alább hagy a sajtó szabadosságával szemben. ügy fogja tekinteni azokat a lelketlen, családi szentélybe tolakodó és legtöbbször hazug tudósítók revolverségét, mint piszkos sarat, melyet az ember egy fricskával továbbit ruhájáról. Az idei nemzetközi sajtó-kongresszuson is élénk kifejezést adtak ennek a nemzetek képviselői. Különösen Bülow, a hatalmas német kancellár tett egy nyilatkozatot, melynek végig kell rezegni az egész világon, egész Európában, nálunk különösen. Azt mondotta a hatalmas ember: — Minél nagyobb lesz a sajtó hatalma, annál lelkiismeretesebben kell kezelni. E nyilatkozattal njegbecsülte, felemelte az újságírást, de megjelölte hibáját is. Hogy nincs meg benne a lelkiismeretesség. Az gazság. Igazságosság nélkül nincs hatalom, csak — zsarnokság. A pénz még nem — minden. Hányszor hallatjuk az életben, hogy: — Pénzed van ? Akkor mindened van ! Első tekintetre úgy látszik, hogy bizon igaz ez a mondás. Sőt legtöbben úgy is tudják, úgy is gondolják. Főieg a szegény ember sóhajt fel gyakran : — Eh, ha nekem pénzem lenne, bizony hogy mindenem meglenne ! Hát azt elismerjük, hogy a pénz sok-sok mindent megad, megszerez az embernek. Még sokszor az észt isi legalább a pénzes ember azt hiszi, hogy őt minden emberfia okos embernek tartja. Megszerzi, megadja a tekintélyt. A kényelmet, az uraságot, a rangot és még vágj ezer és egy satöbbit. És ezétt mégis állítják, hogy a pénz még nem minden. A szédítő mennyiségű pénz nem tudja megszerezni például nagyon sokszor az egészséget. No már pedig ha valadnek egészsége nincs, semmije sincs. Azért sokkal igazabb az a másik közismert mondás:
