Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-08-23 / 33. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

261

orrunkra száll, hanem, hogy meglepi asztalunkat, ételnemüeinket és súlyos betegségek csiráival fertőz- tethet meg ez utón.

Vannak azután más fajú legyek, melyek csípéseikkel vagy különös fertőző képességükkel még nagyobb fokban válnak ártalmasokká az emberi és állati életre. Ilyen a hazánkban ismert kolumbácsi légy, s ilyen az amerikai moszkitó, a stegonya családból, mely a nőstény csípése folytán a már annyi emberi életet kioltott sárga lázat származtatja át. Érdekes, hogy ennek a hímje sem vérszivó természetű, csak a nősténye.

Habár mi nem ismerjük is szerencsére a sárgalázt, de vajon számot tudnánk-e adni magunknak hogy a tuberkulózisnak, a vérmérgezésnek mennyi rettenetes anyagát hurcolja szét a légy védetlen otthonunkba 1

‘ií 'S

Mindezekből világosan láthatjuk, hogy bizony nem olyan közömbös kérdés a légy kérdése. Törődnünk kell azzal, hogy otthonunkat, jószágaink tartózkodási helyét megvédelmezzük a legyek ellen. De különösen betegeinket. A tisztaság a ház öröme. A légymentes ház, konyha nem kevésbbé az. Öröme, biztossága és egészségének védelme.

EGYRÖL-MÁSRÓL.

Honnan származnak fözelékjeink ? Erre a kérdésre a Revue Scientifique ezt a választ adja: Az árticsóka nemesebb faja a vad árticsókának és Madeirában, a Kanári-szigeteken, Marokkóban, Dél-Francia- országban, Spanyolországban, Olaszországban és a Földközitenger partvidékén termesztik már régi idők óta. A spárga Kis-Ázsiából származott át hozzánk és ma már Európaszerte otthonos. A bab, lencse, borsó származásának a helye ismeretlen. A répa hazája, mint a művészé, széles e világ; egyformán ismerik Európában, Kis-Ázsiában, Szibériában, Kínában, Amerikában és Egyiptomban. Versenytársa a zeller. A sóska Dél-Európábol, Nyugat-Azsiából, India és Észak- amerika hegyeiről indult hóditó kőrútjára; az uborka bölcsőjét Indiában, a tökét pedig Guineában ringatták.

*

Miért élnek a madarak tovább, mint más állatok ? Erre a kérdésre most egy német tudós azzal felel, hogy tán azért mert csőrük van és nem foguk. A fognak ugyanis az a fene rósz tulajdonsága van embernél-állatnál egyaránt, hogy öregségre kihull. Az állat ilyenkor aztán nélkülözni, koplalni kénytelen. Vén lovak a vadonban éhen pusztulnának, a hegyes vidéken le is kellett ütni vén paripákat, mert a sziklán legelve, elkoptatták fogaikat s később képtelenek voltak táplálkozni. Rágcsálók is elpusztulnak, ha kihullanak a fogaik. Ellenban a madár csőre se ki nem hull, se el nem kopik, no meg aztán a madár gyakran a kemény maggal együtt homokot is nyel, melylyel aztán könnyebben összezúzhatja a kemény táplálékot, még kíméli is a csőrét és igy meghosz- szabbitja életét.

*

A tengeri rákhalászat. Ahol legvadabbul tombol a zord vihar, a tengeren, ahol a legtöbb hajós találja hullámsirját a mérhetetlen viz fenekén, ott halászszák az inyesek egyik legkedvesebb csemegéiét, a rákot. A halászok életveszedelemmel járó munkáját, nem lesz érdektelen megismerni. Már kora hajnalban kimegy a halász bárkájával a nyílt tengerre. A magával hozott kosarat egy kötélen leeregeti. A halászathoz használt ilyen kosár éppen olyan alakú, mint egy közönséges egérfogó. Alul kerek, lapos fenékkel, melynek közepén befelé hajló nyílás van, amelyen a rák a csalétekre bemegy. Oldalt elzárható ajtó van rajta, melyen aztán a halász az elfogott példányokat kiszedi. Az egész kosár erős vesszőből van fonva. Nehány halász, ha módosabb, husz-harminc kosarat is visz magával. A kötél segítségével a kosarat a tenger fenekére lebocsátiák és ott hagyják másnap reggelig. A kosárban reggel mindig akad egykét rák, de néha sokkal több is. Nagyon kell a rák kiszedésénél ügyelni, mert nem ritkán a rák hirtelen lecsípi a halász ujját is.

© A, Z JD üb.

A körte szedés. A körték szedésére nézve eiőször is azt kell tudni, hogy mikor van az illető fajtának az érési ideje? A körte sohasem érik meg teljesen a fán. Az érési idő nem egy a szedésre alkalmas idővel. A gyümölcsös kamarában fejlődnek ki a nemes gyümölcsnek legfinomabb alkatrészei. Még a nyári körtéknek is kell három-négy napot engedni az utóérésre, ha azt akarjuk, hogy minden kellemes tulajdonságaikat kifejtsék. A nyári körték azonban igen egyszerűen megmutatják, mikor érkezett el rájuk nézve a szedés ideje. Az alkalmas idő akkor áll be, midőn a£ első érett gyümölcs leesik a fáról. A férgesek itt nem jönnek tekintetbe, mert hisz ezek kényszerérettek. Ezek már sokszor nyolc nappal az érési idő előtt lehullanak. De az egészséges gyümölcs sem érik egyszerre és mikor az első darab leesik, a többiek ép abban az állapotban vannak, hogy szedhetők. Különben, a kinek ideje van, sohasem szedi egyszerre az egész termést, hanem csak egy harmadát, vagy felét és pedig a legkifejlettebbeket és legérettebbeket. A nyári körték időszakát a Viiliams Christ körte, Amanlis vajkörtéje és az izes szürke zárják be. Ezt a hármat már a kora őszi körték közé is számíthatjuk. Tulajdonképeni őszi körték: az Es- peren úri körtéje, az Avranchesi jó Luiza, a Kobbak- körte és a Koloma őszi vajkörtéje. Ezek a kitűnő finomságú gyümölcsök szeptember hó vége felé és október hónapban érnek és ritkán állnak el november hónapig. Nem szabad azonban őket a fán hagyni egész az érésig, hanem már szeptember hónap második felében kell szedni és ekkor iédusak és hasonlíthatatlanul finom zamatuak lesznek. Ha a fán maradnak, terjedelemben gyarapodnak ugyan, de durva husuak, levetlenek, napról-napra rosszabbak lesznek, mig végre alig izlenek jobban a répánál. A késő őszi körtéket, a meiyek november és december hónapban érnek, mint a kitűnő Grumbkovi vajkörte és a Napóleon vajkörte, már október hónap elején kel! szedni, Néhányan ezek közül, mint a Clairgeau és Diel vajkörtéje is, igen gyorsan megromlik a fán s ezeket már október hónapig y.-éig kell leszedni. A tulajdon-