Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-23 / 33. szám
262 MAGYAR FÖLDMIVELŐ képeni téli körték szedési idéje október hónap közepe. Csupán a téli Esperes-körtét lehet egészen november hónap elejéig kár nélkül a fán hagyni, Liegel vajkörtéje és egyéb vajkörték ez időtájt nagyok ugyan, de Ízetlenek és gyorsan rothadnak. A seprő-cirok. A seprő cirkot nálunk eddig leginkább a tengeri földek szélében szokták kicsinyben termeszteni s szárából a közönséges szobai seprőket csinálták, mig magtermését a baromfi elé szórták, vagy épen — némely hanyagabbak — minden haszon nélkül a mezőn hagyták veszni. Újabban azonban kapós lett a cirok szakálla, a melyet a kefekötők aránylag igen jó áron vesznek meg, úgy, hogy rendes időben a seprő-cirok termelése annyit jövedelmezhet, mint akármi más jóbasznu növény. Erre a célra legalkalmasabb az úgynevezett olasz-cirkot termelni, melynek természete s mivelési módja megegyezik a magyar cirokéval. A formája is nagyon hasonlit e ciroknak a mi régi fajtánkéhoz, csakhogy annál jóval magasabbra megnő s a levelei szélesebbek. Nyári sonka készítése. Néha megesik a gazdaságban, hogy az eladásra hizlalt sertést, egy vagy más oknál fogva forró nyáron le kell vágni; mikor aztán nem igen van mást mit tenni, mint az egészet hirtelenében, úgy a hogy lehet, eladogatni. Azonban a legbecsesebb részt, a sonkát, eltarthatjuk a legnagyobb melegben is a következő módon : összekeverünk — négy sonkára számítva — i kilogramm konyhasót, egynegyed kilogramm salétromot és egy maroknyi durvára tört borsot, ezeket megmelegitjük annyira, a hogy csak a kezünk el bírja állani, azután pedig jól bedörzsöljük vele a sonkát. Ha a többi hus- részeket is el akarjuk tartani, ezeket is ugyanolyan módon bedörzsöljük, csak épen a salétromot hagyjuk ei. Erre az egészet berakjuk a pácoló hordóba, a sonkákat legalul tevén. Második nap kiszedjük a húst s ugyanoly módon dörzsöljük be megint s ugyanannyi keverékkel, mint az első nap. A harmadik nap már levet ereszt a hús s ekkor megkóstoljuk e levet. Ha úgy találjuk, hogy az jó sós, akkor csak ezzel locsoljuk meg a húst, ha pedig nem taláLjuk eléggé sósnak, akkor még egyszer bedörzsöljük az egészet meleg sóval. Negyedik nap füstre tesszük a húst s éjjel-nappal addig füstöljük, mig teljesen készen nem lesz. Az igy Készített nyári sonka igen gyöngéd és porhanyó lesz s tavaszig is eláli hiba nélkül. Az istálló legyek ellen. Most a forró nyár folyamán a legyek ezrivel lepik el az istállókat s éjjel-nappal kínozzák a jószágot. Ezen legyek elpusztítására vagy legalább kevesbitésére igen célszerű, ha zöld gaiyakat az ismeretes madárlépbe mártunk, ezeket az istállóban felaggatjuk, mikor aztán ezen gályák legyekkel tele vannak ragadva, tűzre dobjuk s újakkal pótoljuk. Egy másik eljárás az, hogy az istállóban a falakra, eszközökre s egyéb helyekre, melyekkel állataink érintkezésbe nem jöhetnek, felszegezünk oly ujságpapirosokat, melyeket madárlép és mézkeverékkel kentünk be egyik oldalukon. E papirosokra is ezer meg ezer számra ragadnak rá a legyek. Néhányszor egymásután ismételvén ezt, sikerülni fog a légymennyiséget tetemesen megapasztani s talán ki is irtani az istállóból. HÁZI-ASSZON Y. ____ Ba romfiak lábdaganata. A között a sok betegség között, a melynek baromfiállományunk uton-utfélen' ki van szolgáltatva, van egy ritkábban előfordó, de makacs baj is, a miről szakkönyveink hallgatnak. Ez a baromfinak lábdaganata, mely a talpán keletkezik, az állatnak nagy fájdalmat okoz és gennyedésbe jut. A bajnak oka vagy meghűléstől, vagy pedig a vékony, kemény ülőrudaktól származik és kanárimadaraknál is elő szokott fordulni. A dagadt lábat naponta langyos vízben kell fü- rösztenünk, ólomvizben leáztatnunk, utána pedig tiz rész vízben feloldott egy rész glicerinkeverékkel kenjük be és az állatot lehetőleg tiszta fészekben zárjuk el és ne sokat háborgassuk. Hogy a glicerinkenőcs jobban megmaradjon a beteg részen, tanácsos azt keményitőporral behintenünk, a mely azután erősen beleszárad a glicerinbe. Ha a baj nagyon makacs, akkor ólomkenőcsöt, gennyedés alkalmával pedig ólomfehér-kenőcsöt használunk. Megjegyezzük azonban, hogy ez a kenőcs mérges, tehát csak úgy alkalmazhatjuk, ha bekenése után a beteg lábat jó szorosan bekötjük egy kis bőrzacskóba, úgy hogy azt az állat le ne csipegethesse magáról és az ólomkenőcs a gyomrába ne juthasson, mert ez esetben többet ártunk vele, mint használunk. Ez ellen a betegség ellen is a tisztaság a legjobb védekezés. A tőgy kifejése. Rendkívül sokat tesz a tejelésre nézve, hogy jól vagy hiányosan eszközöljük e a fejést. S ha csak könnyedén bánuuk a dologgal, akkor a legjobb fejős tehén is igen sokat elapad s hanyag fejéssel képesek vagyunk elrontani a legbővebb tejelő jószágot is. Nagy mennyiségű tejet a tőgy csak úgy választ el, ha a fejés által elegendő hosszú ideig s elegendő erősen izgattatik. Az, a ki a fejés közben nagyon csinjáu bánik a lőgygyel s abbahagyja a fejést, a mint egy kissé vékonyabb sugárban kezd a tej kiömleni, az sokat fejni bizonyára nem fog. S mégis azt látjuk, hogy a legtöbb tehénistállóban a fejésnél senki fel nem ügyel s ha felügyel is, nem fektet sújt arra, hogyan, miként eszközöltetik a fejés, mert ha hallott is valamit arról, hogy jobb fejős több tejet ad, nem igen ad annak hitelt. Egy gazdaságban nagyon pontos próbákat tettek e tekintetben s fényesen ki is derült, hogy egyik fejő mennyivel több tejet tud fejni, mint a másik. Engedték hát a rendes fejőt fejni, de nem mondták meg neki, hogy jegyzik az eredményt és hogy szemmel tartják; ez tehát úgy fejt, a hogy rendesen szokott. Azután két hét múlva másra bízták a fejést, a kinek már megmondták, hogy mit akarnak s ime ezer, fejő ugyanazon takarmányon tartott, ugyanazon tehenektől, naponta egyre-másra két liter tejjel fejt többet, mint az előbbi. Enyvragasz fatárgyakra. Nyolc rész aszta- los-enyvet 32 rész vízzel mindaddig főzünk, mig jó sürü lesz és az envv teljesen fölolvadr, akkor négy és félrész lenolaj-fi'neiszt keverünk bele és folytonos keverés meilett még 2—3 percig főzzük. Az összeragasztandó fát, vagy fa réseit, melynek egészen száraznak kell lennie, elébb megmelegitjük, aztán bekenjük és Adjátok kézröl-kézre ami újságunkat!
