Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-23 / 33. szám
258 MAGYAR FÖLDMIYELŐ és hivatalnokokra, hanem tanult iparosokra és földmivelőkre, gazdákra is van szüksége. Az a kijárt egy-két városi iskola több hasznot eredményezne itt, mint — ott. Hát jó lesz ezt mostanában meggondolni és a gyermeket a maga idejében a maga hivatása körébe fogni! Mikor vegyünk földet? Akkor, ha pénzünk van reá! No megadta neki! Ugyan mi’csa beszéd ez. ’Iszen ezt édes mindnyájan tudjuk. Pedig higyjék el nekem, hogy nagyon sokan nem tudják. Például Gazda András sem tudta. Mert neki volt io holdra való pénze és mégis húsz holdat vett. Miért ? Azt tartotta, hitte, hogy majd csak lassan le- törleszti. De mennyire csalódott. Sokat markolt keveset fogott. A’ lett belőle, hogy ezt a keveset is kiejtette kezéből. Gyorsan akart haladni, semmire se’ ment. Mert Gazda András sem tudott ám mindent. Nevezetesen nem tudta, hogy: 1. Mikor földet veszünk, nem csak annak az árát kell számítani, hanem gondolni keil ám arra is, hogy a szerződéskötés, átiratás, illeték mind igen sok és növeli a föld árát. 2. Azt sem tudta, hogy ha kölcsönpénzen vesz- szük a földet, a kölcsön kamatát bizonyosan meg kell fizetnie, holott, hogy a föld terem-e, az éppenséggel nem bizonyos. 3. Arra se’ igen számított, hogy ha egy-két rósz esztendő jön közbe meg van zavarva a számítás, a kalkulus. Ez a zavar csak úgy huzza maga után a többit. Ezekből aztán alig lehet kigázologni. 4. De ha még nincs is rossz esztendő — arra sem igen gondolt Gazda András, hogy a földbirtok — mindent számítva — nem igen hoz többet tisztán öt százaléknál. Holott a kölcsönök után bármily kedvező számban legyenek azok: egyre-másra mindennel együtt itt-ott 7—8, sőt 10 százalékot fizetett. No lám, hát csak tessenek most mosolyogni. Nincs-e igazunk, hogy akkor vegyünk vagy nohát igy akartuk mondani szaporítsuk földünket, ha pénzünk van reá. Mily máskép lett volna Gazda András sora, ha ezeket jól meggondolja. s így a 10 hold föld kölcsöne az egész húsz hold hasznát fölemészti. Ha ugyan kitelik belőle. így el lévén adósodva a gazda nem bir jószágot venni nem tud vigyázni. A kisoványodott föld pedig nem hoz ám öt százalékot. Sőt majd olyan keveset terem, hogy éppen semmi hasznot sem hajt. Hát bizony nincs akkor miből fizetni a törlesztést és a kamatot. Pedig még élni, ruházkodni és adót is kell ám fizetni. A sok kölcsönnel megterhelt birtok tehát csak aggodalmat, munkát okoz ; végül pedig tönkre juttatja a gazdát. Józan okossággal, számítással csak akkor vegyünk adóságra földet, ha az a már meglevő, jól felszerelt tiszta birtokhoz képest csekély. Például 10 hold után egy vagy kettő. Ezt megbirhatja a gazda, bár ezt is kedvező feltételek mellett ajánlhatjuk. Még célravezetőbb, ha a tehermentes földet jól felszereli a gazda. Kellő számban szerez jószágot valamint a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel is ellátja magát. Adós ember azt nem teheti. így haszon kecsegtet, a haszonból még évenkint félre is tehetünk valamit. Mikor aztán meggyül egy kis tőke, akkor fogjunk újabb földvásárláshoz. Lassan járunk eltép, de tovább érünk. ' Q Mivel élnek az afrikai benszülöttek ? Az afrikai benszülöttek épp úgy megeszik a főzeléket, mint a hogy megeszik a húst. És fölhasználják a háziállatok tejét is. Egyedül tán a kongóbeli indiánok azok, a kik a világ minden kincséért se innának meg egy korty tejet sem. A tojást azonban, főképpen pedig az ízletes teknősbéka tojást, a Kongó vidékéről való indiánok nagyon szeretik, az igaz, hogy Afrika más államaiban azután él olyan több más nép is, a mely viszont a tojástól fordul el valóságos utálattal. A szudáni négerek főcsemegéje az úgynevezett amara, borssal, sóval, köménymaggal és hagymával alaposan behintett nyers máj. Közkedvelt csemegéjük a zebra és az elefánt lába is. A nyám-nyám négerek kedvelt eledele a kutya hús és kiváló csemegének tartják az oroszlán és leopárd húsát is. Érdekes, hogy a benszülöttek a húst nyárson vagy forró kövek közé szorítva sütik meg. Az Afrikában élő európaiak persze nem igen tudnak megbarátkozni a benszülöttek életmódjával, s azért többnyire csirkével, kacsával s más házi szárnyasokkal élnek. Mc. Mahon amerikai misszionárius azt mondja, hogy Afrikában való tartózkodása alatt több mint 3000 tyúkot evett meg, de misszionárius társai között volt sok olyan, a ki jó étvággyal fogyasztotta el a papagály, majom és sündisznó pecsenyét is. KÖZEGÉSZSÉG. Tüdővészről meg az ellene való védekezésről. Nem először Írunk erről a veszedelmes betegségről, de mindig szükségesnek tartjuk, hogy embertársainkat erre a mostanság olyan nagyon elterjedő betegségre figyelmeztessük. Hogy ez imigyen van, azt a tudós orvosok könyvei, Írásai bizonyítják legjobban; azokban megolvashatjuk, hogy a világon élő emberek egyharmadrésze tüdővész által pusztul el. Elgondolni is sok ezt a nagy számot! Hány család, hány apátlan- anyátlan árva, hány busongó szülő állja körül a komor koporsókat, melyekbe még nem kellett volna oly korán a szegény földi teremtésnek bele költöznie. Nem kellett volna! Bizony mondom nektek, hogy nem, ha megtanulja ő, a családja, hogy miképen is kell védekezni a tüdővésztől. Ennek a veszedelmes betegségnek az a kis apró pont a terjesztője, melynek deák nyelve: bacillus. Ez nevezetesen a tüdővészesek köpésében fordul elő; olyan kicsiny, hogy szabad szemmel nem is láthatjuk. Ez a láthatatlan ellenség szedi el a föld színéről em-
