Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-23 / 33. szám
A magfa idejében! Ritkán háborgat a gond annyi szülőt egyszerre, mint épen ezen napokban, mikor a nagy iskolai szünidő vége felé közeledünk. Értjük azon szülőket, akiknek gyermeke kitanulta a falusi iskolát s városba kell vinni, hogy tovább tanuljon s egykor ur legyen belőle. Nem ok nélkül való ez az aggodalom, mert ha valaha nehéz volt, százszorta nehezebb ma iskoláztatni a gyermeket. Először szegényebbek vagyunk; másodszor jobban el van ma kényeztetve a gyermek, mint ezelőtt csak pár évtizeddel is. A mai világban ha nem tanul a diá- kocska, körül csókolja az apa, meg az anya a kis okost s azzal vigasztalják magokat, hogv a tanár az oka: keveset tud, nem jól tanit. Az előtt? Végig járt a vesszőcske a gyermek hátán s örökre megfogadta, hogy jól fog tanulni. És tanult is. Ha jó kedvből nem, hát muszájból. Ez az úri szülőkről szól. Ha van vesztegelni való pénzük a gyermekre, ők lássák! Alig méltók sajnálatunkra. Mi inkább azokat a szegény, becsületes földmivelőket sajnáljuk, kiknek gyermekében fölfedezték otthon a nagy észbeli tehetséget s aztán rábeszélik őket, hogy vigyék városi iskolába, mert hiszen még pap is lehet a gyermekből! Ezek közül legtöbben megjárták, mert igen gyakran rápazarolták a gyermekre vagyonukat s ezen felül mások segedelmét is, és a gyermekből semmi sem lett. Valóságos lutri játék egy földmives. emberre, mikor fiát a városi iskolába beadja. Az egyszeri ember tehene nagyon rúgott, tehát megkötötte a tehén lábát a nad- rágszijjal; de a tehén elszakitá a kötelet s % elvitte magával a gazdát. Ez látván a szomszéd, kérdé: — Hová, hová? — Isten tudja, meg a tehén — volt a felelet. Az iskolába beadott fiúról is elmondI hatjuk a kérdésre, hogy mi lesz belőle? — Isten tudja, meg a gyermek. Ezzel csak azt akartuk mondani, hogy jól számot vessen magával, vagyoni állásával s gyermeke észbeli tehetségével az a földmivelő ember, ki őt iskoláztatni akarja; mert 14—1G esztendeig busásan költeni a fiúra: nagy feladat a mai világban. Ezzel nem azt célozzuk, hogy a földmives ember ne küldje fiát városi iskolába. Ha a körülmények olyanok, küldje s taníttassa: de igyekezzék korán észrevenni: vájjon érdemes-e a tanítást folytatni? Nagy bűn ám, a gyermeket kiragadni a szülők állapotából és egy bizonytalan jövő elé kidobni. Semmi sem árt jobban a gyermeknek, mint az, ha a szülők majom módra szeretik. Ez tesz szerencsétlenné legtöbb ifjút. Mennyi pénzt, gondot, fáradtságot kímélnének meg a szülők, ha a tanár igaz tanácsát megfogadnák s idejekorán kivennék a fiút abból az iskolából, amelyben csak kínlódik, vergődik. A hazának nemcsak okos tisztviselőkre Szatmár, 1908 augusztus 23. XI. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELÉS SZERKESZTŐ ÉS SLADÓTELAJDONOS : mm Gáspár