Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-01 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 381 bizony ez nem üdvös dolog, Ha pl. a honatyák az ő kétségtelenül szép helyzetüket arra használják, hogy korteseiket, választóikat, pártjukat kézzel-láb- bal elébbre tolják, ha mindjárt mások tetemén keresztül is, ha mindjárt oly kiszögelő méltányosság és érdemmel szemben is — ez lerombolója a törvény, jog és igazságnak ... És tegyük hozzá: legbiztosabb forrása az elégedetlenségnek, az elkeseredésnek, mellyel úgy is telve van a társadalom. — Élesztője a romboló szocializmusnak, mely úgy is szeret általánosítani és egyes kiválóbb csattanósabb eseteket — mik tényleg nagyon is nagy számmal vannak . . . ráhúzni az egész nemzeti kormányzatra és közszellemre. A protekciót irtani kell tehát. És hogy mégis nyílt kirohanások történhetnek, az szomorú bizonysága annak, hogy társadalmunk valóban nem időleges, de akut, elharapódzott betegséggel áll szemben. O TÉLI ESTÉK. Szent András napján. — Jertek közém, a falunak szép leányai, legényei, itt az ólom, kész a liszt. Öntsünk ólmot, főzzünk gombócot. A sürii fátyollal eltakart jövendő titkait kisértsük meg egy kissé feltárni. Lássuk csak, Jucikám, milyen lesz a te jövendőbelid. Nini, az ólomfigura milyen szeszélyes, valósággal úgy néz ki, mint egy huszársarkantyu. ,Ne te. ne, talán csak nem a Pozsár Lacit szánta neked a sors? No csak ne pirulj el, jóravaló legény, más huszárgyereket nem is ismerek a faluban. Lássuk csak a gombócot, az jobban megmondja az igazat. Lám, már fel is bukkant egy a fazékban, halászd ki hamarosan. No lássuk, milyen név van benne? Gábor. Ejnye, ilyen nevű huszárgyereket nem ismerek. Hacsak Pető Gáborból nem lesz huszár, de az meg csak jövőre kerül sor alá. Lám, megint elpirultál. Juci, úgy látszik a szivedben egyformán megfér Laci és Gábor... így folyik az évődés országszerte András napja előestéjén. Elmúlt a nyár, el az ősz, a dolgos kezek elpihennek. A heverés e korszakában alig van nap, amelyikhez valami népszokás, vagy babona ne fűződnék. A legkedvesebb talán mindegyik közt az András-napi ólomöntés és gombócfőzés. Azt tartja a falusi nép, hogy az András napján öntött ólom elárulja a lányoknak, mi lesz a jövendőbelijük foglalkozása. sőt a nevét is meg lehet tudni ennek a jövendőbelinek. Tizenhárom gombócot gyúr a leány maga kezével, mindegyikbe egy-egy nevet tartalmazó papírlapot dug, amelyik gombócot először veti fel a viz, abban van a jövendőbelijének a neve. Persze, ez az Andrásnapi jövendőfürkészés nem megy vigság nélkül. Egy-egy háznál összegyűl egész sereg eladó leány, akik elhozzák magukkal pajzán jókedvüket is. Némely vidéken szokásban van, hogy András napján bőjtölnek a leányok s az aki bőjtöl, aznap megálmodja a jövendőbelijét. A november és december hónapja általában pazar termőhelye a babonás népszokásoknak, amelyek csodálatosképen mind egy fogalomra vonatkoznak : a jövendőbelire. Ennek könnyű természetes magyarázatát adni; közeleg a farsang, a házasság- kötések legfőbb időszaka, a nép lelkét előre izgatja már a sok megkötésre váró frigy. Sok ilyen babonás szokás fűződik a Luca-nap- jához, december 13-ikához. A legismertebb valamennyi közt a székfaragás. Luca estéjén hozzá kell látni a székkészitéshez, de úgy, hogy mindennap csak egy-két vágást, vagy kalapácsütést kell tenni rajta. A széknek karácsony előestéjén szabad késznek lenni s azt elviszi a lány magával az éjféli misére. Ha azon ül a mise alatt, bizonyosan meglátja a mátkáját és azt is, ki hal meg a jövő év folyamán. Egy másik Luca-napi szokás, az almaevés. Luca napján hozzá kell kezdeni az almaevéshez s mindennap egy harapást szabad enni a almából, úgy, hogy az karácsony előtt való napon fogyjon el. Ak kor az esti harangszókor ki kell menni az utcára s az első férfi aki jobbról jön, attól meg kell tudakolni a nevét, — úgy fogják az illető lány mátkáját is hívni. A Luca napja némely vidéken valóságos ünnepszámba megy. Nem dolgozik senki, mert azt tartják, nogy a dologért megharagszik Luca s veszedelmet zudit a házra — boszorkányok alakjában. — Néhol — persze mindinkább kevesebb helyen — még mindig nagy a félelem a boszorkányoktól, ezért Luca napján seprüt raknak keresztbe a küszöbre, olvik helyen alaposan meg is szokták fokhagymával kenni a küszöböt. Azt tartja a néphit, hogy a boszorkány varázsát megtöri a keresztbe rakott seprő, ugyszinte a fokhagyma illat is. A Luca-napi munkaszünetet némely vidéken igen szigorúan betartják, mert az állítólag nagy befolyással van a tyúkoknak a tojóképességére. ... Nehány hét múlva itt van a karácsony, a magyar népnek az a kedves ünnepe. Az eladó lányok a karácsony előestéjét is felhasználják arra, hogy a jövendőt kutassák. A legszokottabb módja ennek a fahordás. Mielőtt vacsorához ülnének, a lány kimegy a fáskamrába s találomra felnyalábol egy csomó fát. Ha párosszámu fa van a nyalábban, akkor bizonyosan férjhez megy a legközelebbi farsangon, ha nem, akkor pártában marad. Szokás néhol az is, hogy az éjféli misére induló lány előbb odamegy a sertésólhoz és megrugja annak ajtaját. Ahányadik rúgásra a sertés kezd röfögni, annyi esztendő múlva megy férjhez. Természetes, azt a módszert csak ott lehet használni, ahol nem pusztított a sertésvész. Egyszerűbb módja a vőlegénykulatásnak az a népszokás, ami a mákos guba evéshez van kötve. Ki ne ismerné a mákos gubát, a karácsony este világszerte szokásos tésztaételét. A Sajó mentén az eladó lány elsőnek böki bele villáját a tálba s a mi rajta marad, azzal kiszalad az udvarra s ott megeszi, aztán hallgatódzik. Ahonnan először hall kutyaugatást, abból az irányból fog jelentkezni az első kérő. Karácsony estéjére marad a Luca napján félre tett 13 cédula utolsójának a felbontása is. Minden nap egyet olvasatlanul égetett el belőle a lány s az utolsót ami megmaradt, karácsony estéjén vacsora előtt bontja fel. Képzelhetni a lázas izgatott
