Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-11-17 / 46. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 365 menő az ő óhajtásuk. És mert ez a szegény haza nem hozhatja le minden családba a rezgő csillagot, nincs igazság, nincs boldogság, nincs megelégedés. A kapaszkodó létrákat mindig nyújtják. A lépcsőket mindig szaporítják. A munkás a bér ská­láját, a hivatalnok meg a fizetési hágcsókat, gará- dicsokat. Hát ’iszen a bábeli tornyot is az égig akarták emelni. Össze is zavarodtak, hogy még most sem értik meg egymást. Nemcsak a nemzetek, de egy nemzet fiai sem. Hát aztán ki az, aki igazságot te­gyen. Itt a bökkenő. Ezen kell — gondolkodni. Nem a cirádákat kell disziteni, hanem — az alapokat kiegyengetni. Mer' addig nem lesz igazság. Aszondom. Tenyeres Bálint. isoiebetee-tAka. * A kínai naptár. Kínában csak egyetlenegy naptár jelenik meg, a melyei a császár ad ki. Évenkint ezl a nap­tárt háromszáz millió példányban nyomják. Minden kínai férfiúnak meg kell venni a kalendáriumot, mert máskülön­ben a hatósággal gyűlik meg a baja. Ha csak véletlenül mulasztja el a jámbor a köteles naptárvásárlást, legalább egy órai kikötéssel bűnhődik. Kínában igen kínzó büntetés a kikötés, mert csigával ki is nyujtóztatják a bűnös testét. Ha az ég fia — a kínai császár — valami idegent szívesen fogadott, ennek jeléül diszkalendáriumot ad a távozónak. A naptárt természetesen kínai irásjegygyel nyomják, s csak egy lapot — a külföldi uralkodók névjegyzékét — szednek latin betűvel. A jól elterjedt naptárt az udvari főtörténet- iró szerkeszti, a ki igen tekintélyes személyiség a mennyek fia előtt. A naptárban szépirodalmi rész is van. Azok a kalendáriumok, a melyeket a császár az idegeneknek aján­dékoz, finom selyemre vannak nyomva, s drága kövekkel kirakott bőrtokba helyezik őket. Egy ilyen disznaptár leg­alább ezer koronát ér. * A legnagyobb könyv. Hirsch Frigyes német egye­temi tanár érdekes cikket közöl egy német lapban a világ könyvirodalmáról és kimutatja, hogy a világ legnagyobb könyve a kínai »Tu schu-tschi-tcheng« cimü munkája, a melyet a XVIII. század elején nyomtattak. Ez egyszersmind az első kinai munka is, a melyet fadarabok helyett rézbe- tükkel nyomattak. A mű 5020 kötetből áll, a melyekből maga a tartalomjegyzék 20 kötetet foglal le. Az oldalak száma 852.408-ra rúg, vagyis minden kötet körülbelül 170 oldalból áll. A munka nyomatásához 153 millió betűt hasz­náltak és érdekes, hogy mindössze csak száz példányt ké­szítettek belőle. Ezekből Európába csak egyetlenegy példány jutott, a melyet a British muzeum vagy 25 esztendővel ez­előtt vásárolt meg 70.000 koronáért. * A legrégibb porcellán. A legrégibb porcellán a kinai. Mikor találták föl, nem lehet biztosan megállapítani. Kinai mondák szerint már 2700 évvel Krisztus születése előtt ismerték. Hogy tényleg a mi időszámításunk előtt is­merték, azt egy kinai költeményből is tudjuk, melyet Krisz­tus előtt a második században Írtak és melyben főleg a zöld porcellánt dicsérik. A kinai porcellán készítésének módját Marco Polo hozta Európába. Útleírásaiból tudjuk, hogy Tingui városában serleget, vázát, tálat készítettek és erre a célra a földből olyan homokot szednek elő, melyet évekig a napnak és esőnek tesznek ki. Az igy készített áru nagy részét városokban adták el és egy velencei garasért nyolc tányért lehetett venni. Pontosabb értesítést ad Entre- colles Francois, akit Franciaországból küldtek Kínába és aki 1741-ben Pekingken meghalt. Az ő leírása szerint a por­cellán két részből áll: porcellán földből és kaolinból. Ezen­kívül a kínaiak még egy harmadik alkatrészt adnak hozzá, a glazurt, melyet aranysárga földből készítenek. Általában a ki­nai porcellán készítése csaknem olyan, mint Európában. Ke­verik a homokot, formázzák, glazurozzák, kiégetik, festik és újra kiégetik. A festés sok kezet foglalkoztat: egyik rajzol ala­kot, a.másik virágot,a festést újra más ember végzi. A legfi­nomabb kinai porcellánnál a glazur színtelen, de a porcel­lán még ma is legértékesebb ; bár formája a mai Ízlésnek egy­általán nem felel meg. Még a régi porcellán Kínában vallás szolgálatában áll. A sárkány, az orszán, a páva és a teknős­béka szerepelnek rajta. Kina után Japán vette át és viszi a vezérszerepet hosszú ideig. A XII. század elején, amikor a keresztes háborúk után a népek érintkezésével a keres­kedelem mind nagyobb tért hódit, számos olasz városon kivül főleg Amalfi az üveg- és edénykereskedés főhelye. De hatalmas versenytársa Velence, mely Bizánccal élénk kereskedelmi összeköttetésben állott és közvetítője volt a Kelet és Nyugat kereskedelmének. Innen van az, hogy Velencében és Olaszországban még ma is több e nemű mű­emlék van, mint egész Európában. KÖZEGÉSZSÉG. Az őszi idő és egészség. II. Mit csináljunk tehát, illetőleg hogyan védekez­zünk azzal a gonosz betegséggel, az influenzával szemben ? Hát amondók vagyunk, hogy nincs olyan hires orvos a világon, mint... az elövigyázat. A baj meg­előzése, ez az egészség titka. Jól van! Hiszen hány embert ismerünk, aki úgy félti az egészségét, jobban talán mint a vagyo­nát. A szobájából sem megy ki. Körülgöngyöli a nyakát, egész ármádiáját a ruhának magára szedi. És mégis... egyszer csak beüt a betegség, akár a mennykő. Erre meg amondók vagyunk, hogy a tulságba vitt vigyázat nem természetes védelem. Minden tulság megboszulja magát. Ez is. De még mennyire. A test elkényesedik. Elszokik a szabad levegőtől... és ha esetleg véletlenül csak egy kissé máskép telik öltöz­ködni — könnyebben — kész a baj, a veszedelem. A legjobb védelem a természetesség, ügy jár­junk, amint azt az időjárás mutatja. Napról-napra végezzük munkánkat és ne féljünk a szabad leve­gőtől, a jól kiszellőzött szobától és óvakodjunk a túl meleg lakástól. Tegyünk naponkint jó sétákat, és ha csak valami rendkívüli időjárás nincs, ezt soha se hagyjuk el. Ha azonban vesszük észre, hogy közérzésünk fordult, azaz bágyadtak vagyunk, étvágytalanok, orrunk csepeg, krákogunk, könyezünk ... akkor már résen legyünk. Ne gyürkőzzünk a jelenkező bajjal. Ne legénykedjünk, hanem feküdjünk ágyba. Egy-két napi fekvéssel megválthatjuk magunkat esetleg 6—8 heti betegségből, sőt végzetes esettől. Nem szabad bevárni azt az időpontot, mikor a betegség maga vág az ágyba. Mikor t. i. összeros- kadunk és nem bírjuk tovább. Mikor a kézzelfogható jelek mutatkoznak, ne sokadozzunk, hanem hivassunk orvost. Igyunk ad­dig is jó forró teát, takarózzunk jól be, hogy izzadás következzék be. Ha érezzük, hogy tagjainkat szag­gatja a baj, dörzsöltessük be azokat kámforos spiri- tussal vagy sósborszesszel. Megtörténik, hogy orrunk kisebeződik. Kenjük meg belől tiszta vajjal, sótlan zsírral... Ilyen betegség alkalmával mértékkel egy kis szeszes italt is tanácsos inni. Konyakot vagy erős

Next

/
Oldalképek
Tartalom