Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-31 / 13. szám
MAGYAR FÖLDMiVEEŰ 99 népe. Nem is említem azt, hogy a tanyán lakó embernek kevesebb az igénye, mint a falun lakóé s kiváltképp kevesebb alkalma van a korcsmázásra. Pusztai gazdaságban töltvén gyermekkoromat, elég alkalmam volt látni a szomszédos tanyai lakosság életét. Mióta csak emlékezni tudok, — közel félszázadja — csakis gyarapodni, gazdagodni láttam a tanyai népet. Tönkre menni, koldusbotra jutni nem láttam senkit, tudtommal Amerikába se vándorolt ki vidékünkről egy lélek sem. De ellenkező példát eleget tapasztaltam. A kikre testvérekül hetükre tizennégy holdat hagyott az apjuk, azok közül a legszegényebbnek is harminc holdja van, a kik cselédek voltak az apám birtokán, azoknak jómódú gazdák ma a fiai és az unokái. E tapasztalatok s a viszonyok vizsgálása érlelték bennem azt a meggyőződést, hogy a kisbéried rendszernek egyik leglényegesebb föltétele a tanyai gazdálkodás, illetőleg az, hogy a bérlő a birtokon lakjék. A kis- és közép bérlők igy tesznek Francia, valamint Angolországban is. Nálunk az ország egyes részeiben ezt a rendszert maga az élet fejlesztette ki. Nincs semmi akadálya annak, hogy elterjedjen ott is, a hol mostanig ismeretlen. Többek között egy barátomnak nagyon jól bevált erre vonatkozó kisérlete, a ki — megkérdezve tanácsomat is — apró részletekre darabolta föl a birtokát s kikötötte, hogy a bérlők mindegyike, az általa bérelt földön lakjék. Oly vidékeken, a hol a nép nem szokta meg ezt a gazdálkodást, meg lehetne talán az átmenetet könnyíteni akként, hogy a tulajdonos építené az első tanyákat. Biztositok mindenkit, hogy nem lenne rossz befektetés. Megtérülne a tőke és busásan a kamat, a föld bérletének nagy emelkedésében. Gazdáink nagy része ilyen kisbérietektől azonban nem csak azért idegenkedik, mert hitük szerint a kisgazda kizsarolja a földet, hanem azért is, mert azt hiszik, hogy az ilyen szegény bérlő rossz fizető. Nem tartja meg a fizetési határnapokat, pörrel kell behajtani a bért, a mi sok vesződéssel, még több kellemetlenséggel jár, gyakran pedig egyáltalában nem is sikerül. Ennek pedig épp az ellenkezője az igaz. A magyar kisgazda a legpontosabb fizető. Bátor vagyok e tekintetben ismét személyes tapasztalatomra hivatkozni. A föntemlitett Koháry- Szent-Lőrinc pusztát sok év előtt a tulajdonostól én vettem bérbe. Mindössze ezerötszáz hold volt akkor házi kezelésben, a többit kisgazdák bírták albérletben. Úgy hagytam a helyzetet, a hogy találtam. Egyetlenegy albérlő kivételével, mindenkit meghagytam azon a birtokrészen, a melyet előbb birt. Óvadékot nem követeltem senkitől. Elegendő garancia volt az, hogy előre fizették a bért (félévi részletekben.) Ez elejét vette annak is, hogy megfelelő tőke nélkül senki se vállalkozzék a bérletre. És az eredmény szinte meglepő volt. Több mint másfélszáz bérlővel volt dolgom s tizenkét esztendő alatt pörölnöm egyetlen esetben sem kelleti és egy fillérem sem veszett oda. A kisgazda ilyen pontos fizető. Hány mezei munkás van Magyarországon ? Sok. Ez a legkönnyebb felelet, meg egyszersmind a legigazabb is. Mégis érdekes és jó tudni, hogy hát hazánkban miképen van a vagyonelosztás, hány ember van, a ki a földből él és a ki gazdag és hány, a kinek semmije sincsen. A statisztika igazat beszél és a statisztikából — habár unalmasnak látszik is, sokat tanulhatunk. A magyar birodalomban 1568 kereső nagy- birtokos férfi van. 265 nagybirtokos nő a kereső, a kik ugyan csak annyiban keresők, hogy ezer hold földnek boldog tulajdonosai. (Érdekes volna tudni, hány a keresztény ?) Ezen 1833 nagybirtokos eltartott családtagjai száma: 3959. Középbirtokos (100—1000 hold birtokkal) van Magyarországon kereső 15598 férfi és 3810 kereső nő. a kik szintén annyiban dolgoznak, hogy legfeljebb parancsolnak azoknak, a kik dolgoznak. Ezek összesen 31600 egyént (családtagot) tartanak el. A kisbirtokosokat három osztályba sorozza a statisztika. Oly kisbirtokos, a kinek 50 — 100 hold földje van (bérben is), van 37 ezer férfi és 11 ezer 300 nő, a kiknek családtagjai 64 ezer és 600 főt tesz ki. A második osztályba (20—50 hold) két millió és 60 ezer kereső férfi egy millió 90 ezer kereső nő, összesen három 472 ezer családtagot tart el. A harmadikba (5—20 hol) 487 ezer kereső féfi és 205 ezer kereső nő eltart 890 ezer családtagot. A gazdasági cselédek száma férfi 772 ezer; nő 523 ezer; mezőgazdasági (arató) munkás van férfi egy millió és 547 ezer, nő egy millió 599 ezer. Magyarországon tehát 1833 nagybirtokos és 19 ezer 408 középbirtokos, 3 millió 890 ezer kisbirtokos és 4 millió 441 ezer gazdasági cseléd és munkás van. Azt láthatjuk tehát, hogy nálunk aránytalanul kevés nagy- és középbirtokossal szemben csaknem négy és fél millió olyan munkás van, a kinek úgyszólván semmije sincs. A GAZBA TANÁCSADÓJA. Árvizveszedelem idején. Ilyen veszedelem idején joga van a szolgabiró- nak, vagy megérkezéséig a társulati megbízottnak, az egyes lakosok, birtokosok s helységek birtokában levő anyagszereket és szerszámokat lefoglalni és azokat a védelemhez felhasználni; jogában áll továbbá az érdekeltek összes munkaerejét s igavonatait a veszély helyére kirendelni s amennyiben mindez elegendő nem lenne, a szomszéd községek lakosai is mindnyájan, védszereikkel, marháikkal és cselédjeikkel a szükséges védmunkát szünet nélkül teljesíteni kötelesek. Tehát feltétlen engedelmesség a szolgabiró parancsának! Ami nem is lehet másként, mert hiszen temérdek életet és vagyont menthet meg a köteles engedelmesség. De aztán az is természetes, hogy a felhasznált anyagokért és szerszámokért az illetők kártérítést kapnak. Aki vizáradás esetén nem engedelmeskedik a hatóság azon meghagyásának, hogy a fenyegető, vagy már bekövetkezett közveszély elhárítására,
