Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-24 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 91 bői az üzletrészes tagoknak öt százalékot, .1 vagyis 33.890 koronát, az igazgatóság jutalékára 7464 korona 71 fillért, a tartalékalapra, annak 90.000 koronára való kiegészítéséül 29.976 koronát fordít, a még fenmaradó összeget a jövő évi üzleteredmény számlájára viszi át. A hitelszövetkezetek kongresszusa. Most tartották az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek^országos^nagygyűlésüket Pestmegye székházának nagytermében. A kongresszus elnökévé egyhangúlag gróf Széchényi Sándort választották meg, jegyzőjévé pedig dr. Horváth Jánost, aki mindenekelőtt beszámolt a kongresszusi választmány múlt évi munkásságáról. Jelentését a nagygyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Dr. Su- hajda István tartott ezután előadást a szövetkezetek és azok tagjai jogügyeinek ellátásáról. Az előadást követő vitában részt vettek Seidl Ambrus, dr. Horváth János s György Endre. Márton Andor a Toron- tálmegyei Gazdasági Egyesület titkára tartott ezután érdeklődéssel előadást a szövetkezetek szerepéről a mezőgazdaságban. Bernát István ismertette ezután azokat az eredményeket, amelyeket szövetkezetek segítségével el lehet érni. Utal arra, hogy itt nemcsak gazdasági eredményekről, hanem politikai és nemzeti vívmányokról van szó. A szövetkezés ereje ellenállhatatlanul terjed a magyar társadalomban. Ezután vázolja a magyar földbirtok-politikának hiányait és kifejezi azt a meggyőződését, hogy annak hézagait szövetkezeti parcellázás, illetőleg bérletekkel lehetséges kijavítani. Toroczkay Béla szükségesnek tartja, hogy a központ a parcellázási kölcsönöket ezután se vonja nieg a szövetkezetektől. Többek hozzászólása után a kongresszus köszönetét mondott Bernát Istvánnak előadásáért. Ezután megválasztották a kongresszusi választmány húsz tagját, mire a nagygyűlés véget ért. Földmives iskolák. A földmivelés is tudomány. — Mostani földmivelő iskoláink. — Mit akar Darányi? — A gazd. ismétlő Iskolák uj szervezése. Mindent, de mindent tanulni, tanulmányozni kell. A kor halad, az embereknek más nézetük, más igényük van. A tudomány, a feltalálások sok oly dolgot kiderítettek, amiről apáinknak sejtelmük sem volt. A föld is tele van titokkal. A földmivelésnek is meg van a maga módja. Apáink tapasztalata nekik elég volt. Ma azonban már a földmivelés is nagyon előrehaladt. A tapasztalatból rendszerességet szűrtek le. Innen van, hogy a nagyobb birtokok, ahol az uj ismeretek alkalmazásával művelik a földet, rendszerint bővebb gyümölcsöt produkálnak, mint a kis gazdák például. A hazában létező földmives iskoláknak éppen az lenne a hivatásuk, hogy a földmivelés terén szerzett tapasztalatokat rendszeresen, okosan összeszedett ismeretekben nyújtsa át azoknak, akik a földmiveléssel fogják életüket tölteni. Úgy látszik azonban, hogy ha ezek az iskolák tiszteletre méltó célokat szolgálnak is, egészben nem felelnek meg azon nagy céloknak, melyekre pedig hivatva volnának. Hazánkban ugyanis a gazdáknak aránylag csak elenyésző csekély százaléka juthat azon szerencséhez, hogy a földmivelő iskolába küldhesse gyermekét. Aztán ha küldheti is, nincs teljesen tisztázva a dolog, mi téren, hol és mily körülmények közt fog e réven életpályához jutni, Azért a módosabb gazdáknak eszük ágában sem volt, hogy pl. fiaikat ez iskolába adják. Hogy aztán otthon az apai gazdaságot felemeljék, fejlesszék és virágzóvá tegyék. Az a fiú megy a gimnáziumokba. S ha még oly nehezen is, de keresztülussza az iskolákat. Az apai kis vagyon utána úszik, elpusztul, a többi testvérek isszák meg a levét azért, hogy a tanulást folytató ifjúból lehessen valami kis cifra-nyomoruságos hivatalnok vagy talán prókátor. Azért nem erősödhetett meg a közép gazdaosztály itt nálunk, sőt tönkre kellett mennie, mert nem volt legtöbb esetben utód, aki kedvvel fogja meg az eke szarvát és folytassa apja gazdaságát. Darányi miniszter ur számol ezzel a valóban kiáltó körülménnyel és tekintetét ráveti a földmives iskolákra is. Reperálni, praktikusabbá és áldáslhozóbbá kell azt tenni. Azért értekezletet hivott össze a minap, hogy ez irányban a tárgyalást megindítsák. A földmives iskolát olyanná kell tenni, hogy abban első sorban azok tanuljanak, képeztessenek jeles gazdálkodókká, akik otthon az apai háznál maradnak. Kapjanak kedvet a gazdálkodáshoz ebben az iskolában, hogy aztán az apai kis birtokot mintaszerűvé és gyümölcsözővé tegyék. Adják meg az ilyen földmives iskolában tanult ifjúnak is az önkéntességi jogot, akkor kedve lesz a gazdálkodáshoz és a katonaság miatt nem is fog vágyakozni más, tanult pályára. Kisebbszerü földmives iskolák legyenek a gazdasági iskolák is. És különösen nem az ismeretek halmaza legyen ott a fő, de a gyakorlat és különösen a rendszeresség, mely nélkül a legkisebb gazdálkodás is — kísérlet. A vallás és közokt. miniszter ur különben már bejelentette, hogy a gazdasági ismétlő iskolákat ily irányba fogja szervezni — a mostani alapon. *•—>Nagybirtokok és kisbérietek. E nagyjelentőségű kérdés körül mostanában élénk tárgyalások folynak az újságokban. A többi közt a B. Hírlapban Hoitsy Pál neves iró szól a kérdéshez. Mi is foglalkoztunk bőven e tárggyal, azért igen célszerűnek tartjuk olvasóinkkal, úgy a kis emberekkel, mint a birtokosokkal megismertetni e kérdést. Gondolkozzanak rajta úgy a kis gazdák, mint a birtokosok. Természetes, hogy ez a fejtegetés is találkozik ellenkező véleményre. Már is emelkedtek hangok ellene. Azt mondják az ellenkező nézetüek, hogy a nagy birtok nem üres ám. Számtalan családok helyezkednek azokban el és nyerik életforrásukat. Mi leszen ezen családokkal, ha a nagybirtokok kisbérietekbe mennek át? Hát igy tisztul a kérdés, ha többen, sokan hozzászólanak. Azért
