Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-10 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 43 arra, hogy ők mindent megtettek és megkíséreltek. Ám, ha nem sikerült, ha a munkás nép inkább hallgat másra, mint azokra, kik velük együtt érzik a nehéz idők nagy, félem- letes súlyát: ki leszen a felelős? ítéljen majd erről maga a nép, ítéljen az ország igazságos közvéleménye. Csak aztán akik szelet vetettek .... helyüket állják, mikor a szomorú aratás bekövetkezik. A boldogitás cége alatt... A vidéki pénzintézetek legtöbbje ma már hangosan doboltatja és háztüzének homlokzatán ökölnyi betűkkel hirdeti... — Törlesztéses kölcsön liz, húsz, harminc — ötven, hatvan esztendőkre. És teszik ezt a boldogitás cége alatt. Mert hát bizony nagylelkűség, boldogitás az, amikor a kis gazda, az egyszerű földmives ember hitelügyét ilyen előnyös, nyugodt kölcsönökkel rendezheti. No igen! Tiz év, húsz és a többi év. Aztán törlesztéses kölcsön. Apródonkiut — észre se’ veszi a szegény gazda, akit esetleg majd széttéptek már — a hitelezők. Hitelezők? Mit? Vérszopó uzsorások. Ámde - fájdalom — másképpen vagyon a — dolog. Ha ugyanis jól meggondoljuk az ügy miben való létét, leszedjük a köpenyeget, amibe az ilyen nagyhangú törlesztéses kölcsönök szépen betakarva vannak : akkor látjuk csak igazán a szomorú valót. Nem boldogitás ez. .. világért sem az. Üzlet, a legsivárabb üzlet. Olyan, mint a többi kufár üzlet, mellyel népünket egyszerűen kiszipolyozzák. Határozottan megállapítható, hogy a legeslegtöbb effajta törlesztéses kölcsön sem nem előnyös, sem nem igazságos, a nyugodtságtól meg oly messze van, akár Makótól Jeruzsálem. Hát lássuk csak... a medvét. Elsőben is mindközönségesen tudva vagyon, hogy legtöbb vidéki pénzintézet a törlesztéses kölcsönöket nem közvetlenül eszközli. Leggyakrabban csak közvelitője, úgyszólván ágense valamely nagyobb banknak. Budapesti, nagyszebeni, brassói vagy pityipalkói banknak. Az már mindegy. Már pedig az ágens vagy hát legyen közvetítő nem dolgozik ám ingyért. 0 nyerni akar, még pedig vau esze, hogy amúgy igazándiba! Hogy ezt tehesse bizonyosan magasabb kamatláb mellett fogja folyósítani a kölcsönt. Ezt kérem szeretettel előnyös kölcsönnek hijják ? De menjünk tovább. Eltekintve attól, hogy a nagyobb bankok nem elégszenek meg a kisebb pénzintézetek értesítéseivel, információival, hanem maguk is szeretnek ám bekukkanni a kölcsönre való okirarokba és igy bizony hosszadalmas is a lebonyolítás: más bökkenő is van itt. Még pedig nagy bökkenő. A vidéki pénzintézetek még a kisebb kölcsönöknél is betáblázás mellett adják a kölcsönt. De ha ezzel a természetes dologgal megelégednének. Nem; váltót is követelnek. Nekik a kötelezvényre való kölcsönadás nem üzlet. Mindjárt kitudódik : miért ? Miért? Mert ha váltóra adják, akkor négyszer kell annak az adósnak váltót cserélni. Kérem ez négyszeri kezelés. Itt kezelési költségekről vagyon szó. A kezelési költségek pedig nem megvetendők. Hiszen ez az a palást, amivel a kamatlábak magasabb voltát a legsimábban el lehet takarni. Olyan szembekölő féle művelet ez. Meg aztán. A váltó alapján kibocsátott sommás végzések is könnyebben — ugv bárom napok alatt — megtáncoltathatják az adós embert. Ez sem megvetendő. így a szegény adós embernek, kiknek törlesztéses kölcsöne van, évente négyszer kell bejönnie a bankba, négy váltót beszereznie, időt pazarolnia, aggodalmakat kiállani. És ami fő: ha esetleg nem tudta a kellő időben összerakni a kellő pénzt, újabb hínárba jut, talán még jobban beleugrik a helyi, falusi uzsorások karmai közé. Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy még jobban be van csávázva, mint annak előtte, mikor hitelügyét nem rendezte. Iszen tudvalevő dolog, hogy a kis gazdának, a földmives embernek rendszerint csak egyszer van egy kis pénze, úgy aratás után ... Azontúl ő nagyon nehezen jut garashoz. Természetes, hogy úgyszólván minden törlesztés alkalmával előtte áll a sötét kérdés: »Mi legyen velünk?« Kérdezzük újra és újra, hogy ezt előnyös és — főleg nyugodt kölcsönnek hijják ? Még tovább is fűzhetnők a szálakat, de legyen most egyelőre ennyi elég. Nincs rá kétség, hogy ezen felhozottak alapján is megállapítható, mely szerint az ilyen dobbal- sippal hirdetett hilelügyrendezés csak cégér és nem boldogitás. így sohasem fog boldogulni ami népünk. És a kis gazdák hitelügye nem lesz rendezve — a világ végéig. Hanem még jobban bebonyolitva. Nincs más hátra, mint megragadni a szövetkezetekben rejlő erőt. Hitelszövetkezeteinket kell erősíteni, terjeszteni. Hogy azok oldják meg emberségesen, humánusan ami eladósodott kis gazdáink ügyeit. Speklator. Hol vannak a honatyák? Mikor választások vannak, ott tartózkodnak hét számra — a kerületükben. Járják a falvakat, beszélnek éhgyomorra, ebéd után. Benéznek a kis földmives házakba is és paroláznak, mintha csak öröktől fogva testvérek volnának és maradnának. Most, hogy nehéz, nagy idő következett a munkás népre. Mikor ennek a munkás népnek legnagyobb része kétségek közt vergődik: — Mit legyen? — Kinek higyjen? — Alá Írja, ne Írja a szerződést. — Kibontsa, ragadja-e magát a kényszermun- kátlanság béklyói közül? Hol vannak a honatyák? Elmennck-c a kerületekbe. Meglátogatják-e a falvakat, tanyákat. Betérnek-e a munkás nép tűzhelyeire.
