Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-15 / 50. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

395

— Drága, mint — a patika.

Tagadhatlan, hogy régebben még drágább volt.

És mert ma már mindennek felszökik az ára — ez lévén a bolond divat — a patika se’ maradhat el ettől a divattól. Az újságok jelzik, hogy drágább lesz a patika. Felszökik az orvosságok ára is

íme itt az ok, amiért mi öregbetüs cikkünkben most a patikával foglalkozunk. És fogunk foglalkozni sokszor, mindig.

Mert még sem járja az, hogy a patika ügye, tehát népünk, nemzetünk közegészségének legelsőrendü ügye — még mindig olyan nyomasztó, úgyszólván elszigetelt, »ne nyúlj hozzáu féle kérdés maradjon.

Ma követelnek ingyen népoktatást, ingyen gyógykezelést, ingyen orvosságot is — és mégis ime a patikus urak folyton-folyvást arra gondolnak, hogy a gyógyszerek árát emeljék. Gyűléseket tartanak és féltékenyen őrködnek, nehogy valamikép a közönség máshonnan és olcsóbban szerezhessen be bizonyos orvosságot, mint éppen a patikában. A droguistákra például úgy néznek ezek az urak, mint bizonyos jószág a veresposztóra.

Hát előre is kijelentjük, hogy a már létező jogokat, privilégiumokat — törvényesen megszerzett tulajdont — tiszteletben tartjuk. Ahhoz nyúlni nem szabad, mint nem szabad a tulajdonjoghoz.

Hanem hogy itt az ideje, hogy a gyógyszertár monopóliumot korlátozzuk, a gyógyító anyagokat a népnek olcsóbbá tegyük és kivegyük a közegészségnek e hatalmas szervét a drágaság bilincseiből, annak ideje elérkezett.

Vannak gyógytárak, patikák, melyek mesés összegeket hajtanak. A nem is legnagyobb városok gyógytárai is bőséges jövedelmet produkálnak.

Nem irigyeljük, nem akarjuk világért sem elkoboztatni ezeket a tulajdonjogokat, de igenis a jövőre gondolunk.

Aki azt hiszi, hogy a patika kérdése jól van igy, ahogy van és az nem vár sürgős megoldásra: az nem ismeri egyrészről a gyógyszerészek helyzetét a maga egészében. Más részt nem tudja, hogy mily források szabadulnának fel a nép, a közönség számára, ha ezt a patika ügyet nem a magán, de közérdekből rendeznék.

Maga a törvényhozás is érezte e kérdés fontosságát.

Egy lépést haladt már, mikor a személyjog és reáljog közt különbséget tesz. De itt nem állapodhat meg. Tovább kell menni.

Olcsóvá, úgyszólván hozzáférhetővé kell tenni azt az áldást, amit a jó Isten az ember számára elhelyezett a természetbe.

Nem drágábbá, nem méregdrágává, de mondjuk olcsóbbá, majdnem ingyen számba. (A patika mégis drágább lett. Az üveg és egyes cikkek árának emelkedésébe beleegyezett a belügyminiszter. Szerk.)

A patikus uraknak tehát azt kell ajánlani, hogy legyenek megelégedve a mai árakkal. Ne igen mozgolódjanak, mert ők igen tiszteletre méltó szolgálatot tesznek a társadalomnak, de — legalább a szerencse fiai — bőséges jutalomban is részesülnek.

Pedig úgy szokott történni, hogy az ilyen mozgalmaknak vezetői, kürtösei legtöbbször azok, akik úgyszólván jövedelemben könyökig vájkálnak.

Kivételes nősülés a hadköteleskor előtt.*)

A véderőről szóló 1889. évi VI. t.-c. 50. §-a szerint a nősülés a hadköteles kor előtt és a harmadik korosztályból való kilépés előtt nincs megengedve. Rivétetetnek azok, akik az ujoncálllitásnál töröltettek vagy a harmadik korosztályban be nem soroztattak. Különös tekintetbevételt érdemlő körülmények között a kivételes nősülhetési engedélyt a honvédelmi miniszter adhatja meg.

Aki a faluban, az ennek istenadta földjén él, ügyes-bajos dolga iránt érdeklődik, érte nemcsak beszél, hanem tesz is valamit, az már réges-rég rájött arra, hogy falusi legényeink idő előtt való nősülése nagyon is elharapódzott és sok bajnak az okozója.

A 18-ik életévüket meghaladt falusi legények csaknem vamennyien megnősülnek és családot alapítanak. Az első évek öröm és boldogság között telnek el. Amint azonban az állitásköteles kor közeledik, a családba beköltözködik a félelem, hogy a családapa beválik katonának és otthon hagyja szülein kívül feleségét és egy-két apró gyermekét. Ily viszonyok és körülmények között természetesen még nehezebben vonulnak fiaink a német vezényszó és osztrák szellem alatt álló, de magyar pénzen fenntartott közös ármádiába hároméves katonáknak.

Tisztjeink azt szokták mondani, hogy a nős katona sokkal jobb anyag, mint a nőtlen katona. Elismerjük, hogy a nős katona talán csendesebb és békésebb, mint a nőtlen, aki féktelenségre és duhajkodásra inkább hatilk. De akinek otthon családja van, az sokkal többet gondol és kívánkozik haza, mint az, akinek még nincs felesége és gyermeke. A katonaságtól való szabadulást a nős katonák inkább keresik és kívánják, mint a nőtlenek.

*)Közöljük ez igen fontos kérdést tárgyaló cikket. De majd mi is hozzászólunk, valamint szivesen vesszünk még más vidékről jövő felszóíatást is. Szerk.