Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-15 / 50. szám
394 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Legutóbb is 400 magyar érkezett haza. (Azóta ujra érkeznek. Szerk.) Alig akad ember, a ki jót tudna mondani Amerikáról. Egy Krausz Adolf nevű, szatmári illetőségű, harcminckét éves fiatal ember ezt mondotta : — Mielőtt a magyar ember kimernie Amerikába, temettesse el magát élve. A kettő körülbelül egyre megy. Azután egy nógrádmegyei tótot szólítunk meg. Flarius Jánosnak hivják. — Tud-e magyarul? — Kicsit — feleli. — Nem magyar ember ? — Igen. Magyar — de tót. Magyar tót, secko- jedno. Mégis magyar vagyok. — Hogy ment a sora Amerikában? — Rosszul, aztán meg sehogy sem. A gyárak stoppoltak (ezt a kifejezési használják a hazatérők mind az üzemredukcióra) és a mi kanzaszillei gyárunkban, a hol egy évig dolgoztam, minden idegen munkást elbocsátottak. — Mennyi volt a napi keresete? — Egy dollár 35 cent. De ezért aztán meg kellett dolgozni. — Visszamegy-e még ? — Nem én, soha! Tudni sem akarok többé Amerikáról. Bodnár József, a ki hét évig volt odakünn, azt mondja, hogy Amerikában nincs olyan rózsás világ, a mint idehaza képzelik. Kínlódni, küzködni kell ott, Ő is ezt tette hét éven át. A mikor megbetegedett, nem volt, a ki segítse. Még a nyelvét sem értették. A magyar ember pedig nem igyekszik megtanulni angolul. A négyszáz visszavándorló legynagyohb része gyári munkás volt Amerikában, de régebben idehaza majdnem mind földet művelt. Már fél három felé járt az idő s még mindig beszélgettünk a váróterem lámpájának pislákoló fényénél. Minden vármegyében kellene! Mi ? Amiről mi már tiz esztendeje Írunk és a mit a szerény kis lapban unos-untalan sürgetünk. A földmipesnép ingyen jogvédetmét. ügy látszik lassan, de annál reményt keltőbb kilátásokkal csak lesz valami mégis belőle. íme ezeket olvassuk: A földmlvelö nép ingyenes jogvédelme. Darányi földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a jogi és köz- igazgatási dolgokban járatlan földmivelő népnek ingyenes jogvédelméről a székelyföldi miniszteri kirendeltség gondoskodjék. A miniszteri kirendeltség a miniszter utasitása folytán a következő intézkedéseket léptette életbe: A hét két napján, csütörtökön és szombaton délelőtt a székely- földi miniszteri kirendeltség által díjazott ügyvédek díjmentesen adnak útbaigazítást és tanácsot minden jogi, telekkönyvi, szerződéskötési, birtokszerzési, adózási, közigazgatási stb. ügyekben és ingyenesen megszerkesztik az ilyen ügyekben az egyes hatóságokhoz intézendő kisebb beadványokat. A pereskedésre ez az intézkedés senkit sem fog sarkalni, mert perek vitelére ingyen ügyvédet nem adnak. Minden székely földmives ember, a ki valamelyes jogügyletet, szerződést kötni, birtokot szerezni, kölcsönt fölvenni, vagy töröltetni óhajt stb., a ki rendezetlen telekkönyvét, adóügyét, vagy bármely olyan dolgát rendezni óhajtja, a miben ő maga járatlan és a miben eddig hozzá nem értők tanácsára és segítségére támaszkodott, költség nélkül megkapja a szükséges útbaigazítást és segedelmet. Az élelmes székely nép nagy őrömmel fogadta a miniszteri intézkedést és, mint Marosvásárhelyről Írják, hetenként máris huszonötharminc székely kisgazda keresi személyesen a kirendeltséget jogvédelemért. Minden megyében kellene. A külföldön. A Rákóczy-induló Angolországban. Az angol tengerészeti és a hadügyi miniszterek az összes katonai zenekarokhoz rendéletet intéztek, melyben meghagyják, hogy a különböző néphimnuszok sorozatába vegyék föl a Rákóczi-indulót. Az intézkedés, a mely Londonban elő magyar emberek közbenjárására történt, újabb bizonyítékát szolgáltatja az angol-magyar rokonszenvnek. — A calab- riai földrengés botránya. Rómából írják, hogy a kormány a minap terjesztette he azoknak a kormánybiztosoknak a jelentését, a kik az 1905. évi calabriai földrengés áldozatainak felsegélyezésére gyűjtött adományokat kiosztották. A jelentés megerősíti azt a régebben elterjedt hirt, hogy a kiosztás körül nagy visszaéléseket követtek el. A földrengés áldozatainak felsegélyezésére tudvalevőleg az olasz kormány 24 millió lírát adott, a belföldi gyűjtésből 12 millió, a külföldi gyűjtésből pedig 3 és félmillió lira gyűlt össze. Az összeg kiosztásakor a leggazdagabb családok, a kik pedig igazán nem szorultak segélyre, felhasználták befolyásaikat, hogy a nép nyomorának enyhítésére szánt adományokból részt kapjanak. Számos előkelő család házát építették föl a közadakozás filléreiből. — A svéd király meghalt. Európa legmagasabb észa- kán — Svéd honban gyász van. Meghalt egy király, II. Oszkár, kit népe igazán, forrón szeretett és ő is népét. Köztük járt, nem félt senkitől .... mert mindenki szerette, tisztelte. Az igaz királyok mintaképe és ami királyunk benső barátja volt. A patika. A patika az emberi társadalomra nézve áldás. Nem is szükséges rossz. De szükséges jó, mert nélküle egészségünk fentartása vagy életünk megmentése is sokszor kétséges volna. Vannak és voltak is akik patikára, még gyógyító szerekre soha nem szorultak vagy szorulnak. Ám, ezek az örvendetes kivételek ritkák. Ha nem is oly mértékben, mint a fehér hollók. Az emberek nagy százaléka azonban rá van utalva, hogy a fűben, vízben, más elemekben rejlő erőt, gyógyító hatást igenis használják, vele éljenek esetleg egészségüket és életüket megmentsék. Az isteni Gondviselés bőven szórta a földbe, a vízbe, a fűbe, a fába, a föld gyomrába ezeket a gyógyító balzsamokat. Mégis úgy kellett történni és úgy kell lenni, hogy ha drágaságról beszélünk, ha megfizetésről van a szó: szálló igévé vállt mondással jelezzük, hogy
