Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-01 / 48. szám

MAGYAR FÖLDMIVELO

383

MXÜJSÁ6?

Karácsonyi-vásár.

A karácsony, mint közönségesen tudva vagyon, a szeretet ünnepe.

Ámde a karácsonyt — mai divat szerint — már korán megelőzi a szeretetlenség, a számítás, az üzlet nagyvására.

Soha anyi számítás, spekuláció, csalafintaság és lelketlenség nem történik piacon, mint éppen a karácsonyi vásárokon.

A karácsonyt várják a gyermekek. És várják a gyermekek legtermészetesebb barátai: az öregek. Aggódnak és reménykednek a szülők.

De várják ám mások is. És még mennyien. Várják azok, kik máskor a kereszténységnek leg- gvülölőbb és legnyíltabb ellenségei. Ellenségei az újságokban, a társadalomban. Rúgják, piszkolják pennájukkal, mosdatlan szájukkal ahol és amikor csak tehetik.

Ám a karácsony, a kereszténység e nagy és általános ünnepe az más. A karácsony jó alkalom a vásárra. A megfejésre, a kizsákmányolásokra, a becsapásokra

Az üzletre . . .

És ez fő. A többi mellékes. Nem is említendő. Számba se vehető.

Azokat a kegyeletes tárgyakat, melyeket máskor kigunyolnak, megnevetnek, pellengérre állítanak . , . széltében árulják. Éppen azok, kik ezt cselekszik.

Hja, hiába!

Az üzlet... az üzlet ... Ez minden ... de minden. A többi? Hekuba.

Az együgyű keresztények meg viszik keserves garasaikat ... a vásárra. A karácsonyi piacra. Veszik az ellenséges irók könyveit gyermekeiknek meg- mérgezésére. Talán nem is sejtik, hogy abba a könyvbe mérges virág himpora van belehullatva. Beviszik családjukba, hogy ezt az a keresztényiden iró a legszebb, legnemesebb keretbe, a karácsonyi ünnep kegyeletes keretébe pakolja be.

A karácsonyi ajándékok más nemeiről mit mondjunk? Mit írjunk? A karácsony fán ott csün- genek azok a tárgyak, melyekből éppen a legtöbb gúnyt és nevetséget űznek. És melyekből az ellenséges érzületü és lelkű kufárok legtöbbet aratnak.

Hej, sokszor fejbe kell még verni a magyar embert, hogy mindezek gondolatára, tudatára ébredjen.

De a magyar ember mindig jó bolond volt. Annak tartják ma is.

Beviszük továbbá a karácsonyi ajándékok közzé az oly hamisított kegyeletes tárgyakat, miket szándékosan gyártanak, készítenek úgy, hogy egy rókáról két bőrt is nyúzhassanak. Hogy megtámadják a szív kegyeletét, az eredeti, ősi kegyeletet és hasznot is húzzanak belőle.

Hogy mily gondatlan, lelkiismeretlen vásárlásokat teszünk a cseh, osztrák, horváth és más minket egy kanál vízben megfojtó vagy pillanat alatt felfaló ellenségeink gyártmányaiból, arról már sokszor irtunk, de most is ideszegezzük.

Jó leszen tehát ezeket a dolgokat megszívlelni. Talán idejében . . . talán, ha eddig nem . . . most. Mig nem késő.

_____. Dikszi.

— A király hálája. Ő felsége dr. Kerzl és Neusser tanárt a Ferenc József nagykeresztjével tüntette ki. Ez a legnagyobb kitüntetés, melyet eddig a királytól orvos kapott.

— Katonaszökevények megkegyelmezése. Hire járt már a koronázó jubileum idején, hogy ő felsége a külföldre vándorolt katonaszökevényeknek kegyelmet ad a visszatérésre. Ez a hir most valóságra vált. őfelsége megkegyelmezett mindazon

magyarországi és ausztriai hadköteleseknek, kik részben a sorozás, részben a katonai szolgálat teljesítése elől külföldre szöktek. Ezrek és ezrek örülhetnek e kegyelemnek és örülhetnek a szülők is, kik talán soha se láthatták volna gyermeküket. Bővebben fogunk a részletekről Írni.

— Sátoraljaújhely díszpolgárai. Sátoraljaújhely város hazafias közönsége a város díszpolgáraivá választotta Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Günthner Antal és And- rássy Gyula minisztereket. A díszpolgári oklevelet százas küldöttség hétfőn hozta fel Budapestre, hogy átnyújtsa a miniszternek. A miniszterek a fővárostól távol időző gróf Andrássy Gyula kivételével együttesen fogadták a küldöttséget a képviselőházban. A küldöttséget Búza Barna képviselő vezette és tagjai sorában ott voltak a zemplénmegyei orsz. képviselők, továbbá Metzner Gyula főispán és Dókus Gyula alispán. A díszpolgári okleveleket Kiss Ödön h. polgármester nyújtotta át. Kossuth Ferenc úgy a maga, mint minisztertársai nevében hálás köszönetét mondott a megtiszteltetésért. Ezután gróf Apponyi Albert mondott néhány köszönő szót.

— Háromszázötven éves jubileum. A soproni evangélikus főiskola a múlt héten ünnepelte fennállásának háromszázötven éve& jubileumát. Az ünnepen, melyet az egész Dunántúl protestánsainak képviselete igen díszessé tett, a kormány képviseletében Molnár Viktor államtitkár volt jelen.

— Csak tovább ! A kisgazdák öntudatra ébredésének a jele, hogy újabb és újabb gazdakörök alakulnak. A föld- mivelésügyi miniszter legutóbb az Érmihályfalva és vidéke gazdakör, továbbá a péterfalvi gazdakör alapszabályait hagyta jóvá.

— Szerencsétlenség' a soproni állomáson. Sechser Lajos 30 éves délivasuti fűtő a Bécsújhelyből érkező tehervonat mozdonyát lekapcsolta. A lendületben levő teherkocsik azonban újra a mozdony után lökődtek; eközben Sechser a mozdony és a legelső teherkocsi ütközője közé került, melyek hátát és mellét összezúzták. Azonnal meghalt.

— Nyavalyatőrős ok kórháza. A belügyminiszter az Aradhoz közel fekvő vizesi pusztán, mint az egyik aradi lap értesül, állami kórházat létesít nyavalyatőrős betegek számára. Magyarországon ez lesz az első nyavalyatőrős kórház.

— Egy kivándorlási ügynök üzelmei. A belügyminiszter az összes törvényhatóságokkal közli, hogy László Fülöp volt kivándorlási meghatalmazott, aki titkos kivándorlási ügynökösködés miatt már több ízben büntetve volt s legutóbb a reá kiszabott büntetés elkerülése végett megszökött, most Bécsből intézi üzelmeit és a magyarországi községi jegyzőket díjazás kilátása mellett arra szólította fel, hogy címét közöljék a kivándorolni szándékozókkal. A miniszter figyelmezteti a községi jegyzőket, hogy ameny- nyiben László felszólításának bármi módon eleget tesznek, vagy vele érintkezésbe lépnek, kihágást és egyúttal fegyelmi vétséget követnek el.

— Himlő-járvány. Nagykőrösön a himlőjárvány oly nagy mértékben terjed az elemi iskolás növendékek közt, hogy a város keleti részében levő összes iskolákat, szám szerint hetet, be kellett zárni.

— Ötvenhat halott. Megemlékeztünk arról a pusztító vérhas-epidémiáról, mely Felsővisón mintegy két hete szedi áldozatait. A járványnak eddig ötven halottja volt. Az orvosok mindent elkövetnek a pusztító betegség legyőzésére, de kevés eredménnyel. Kezdetben ugyanis naponta 5—6 volt a megbetegedések száma 3—4 halálesettel. Most mintegy GO—70 a vérhasban fekvő betegek száma és 2—3 halálozás jut egy napra. A járvány Felsővisónak különösen cipcer és oláh lakossága körében terjedt el. Okát a kutak vizében keresik és vélik az orvosok. És pedig azért, mert a ciprerek Felsővisónak épen a temető alatt levő nagy mélyedésében laknak. A temető ugyanis egy 15—20 méter magas fensikon van, mely nagyon talajvizes. Az egész nyáron át és az ősz folyamán is tartó nagy szárazságban Felsővisón a kutak vize nagyon kiapadt s vizüket csupán a temető fensikjában levő talajvizekből nyerték, természetesen megfertőzött állapotban.