Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-01 / 48. szám
381 MAGYAR FÖLDMIVELÓ — A csodadoktor aldozata. Hajduhadházán Pásztor János gazda gyanús körülmények között meghalt. A vizsgálat megállapította, hogy mérgezés ölte meg s a mérget Fazekas kuruzsló-orvos adta Pásztornak. Fazekas kezelte a szerencsétlen ember gyomorbaját s a nagymeunyi- ségü méreg, a mit neki adott, két nap alatt megölte. A csodadoktor ellen az eljárás megindult. — Feltámadt halott. Franciaországban Liliében egy fiatal leány vasúti baleset áldozata lett. A mikor elakarták temetni, a koporsóban megfordult és felnyitotta szemeit. A leányka később teljesen magához tért és már minden veszélyen túl van. — Száj- és körömfájás Beregiben. Beregvármegyé- ben megyeszerte fellépett a száj- és körömfájás, emiatt — mint a »Búd. Levelező«-nek táviratozzák — a hegyvidéki miniszteri kirendeltség a Nyárásdombra, Ilosvára és Dom- dostelekre tervezett tenyészszarvasmarha kiállítását bizonytalan időre elhalasztották. — Vigyázzunk magunkra — a oigányokkal szemben ! Fóth mellett, a gróf Károlyi László uradalmához tartozó sikátori pusztabirtokon a minap két cigányasszony vetődött be a tanyásnéhoz. Erőnek erejével azt akarták, hogy az jósoltasson magának. Hasztalanul tiltakozott a menyecske, a két cigányasszony látva, hogy egyedül van otthon, közrefogta. Az egyik elkapva a tenyerét és szapora beszéüdel felsorolta a temérdek szép és kellemes dolgot, a melyek a közel jövőben a menyecskét el fogják árasztani. A másik cigányasszony a jövendölés alatt a belső szobába somfordáit és ott a szekrényből összekapkodott minden értékesebb tárgyat, a mi csak a keze ügyébe került: pénzt, ékszert, ruhát, fehérneműt. A lopott holmival aztán az ablakon keresztül akart elszökni. A tanyásné azonban rosszat sejtett, kiszabadította magát a cigányasszony kezeiből, az udvarra ugrott és a tolvajokra zárta az ajtót. Aztán lármát csapott, mire az elósiető emberek mindkét cigányasszonyt megfogták. — Nyíregyháza környékén Benedek János országgyűlési képviselőnek volt része egy kis cigánykalandban. A képviselő kocsin hajtatott végig az országúton, mikor egy csomó cigány furkósbotokkal a lovak elé állt. A lovak megriadtak és nekivágtattak a cigányoknak, akik mégsem akarva a kocsi alá kerülni, utat nyitottak. Dühükben revolvert rántottak elő és több golyót küldtek a kocsi után, de nem találtak el senkit. A hatóságok az ilyen uton- állások ellen nem tehetnek semmit, hacsak tetten nem érik a cigányokat, mert ezek folyton vándorolnak és letagadják a csillagokat az égről, tanú pedig ritkán van. A belügyminisztérium siethetne ,a cigánytörvénnyel, mert nagyon valószínű, hogy a télen az éhező cigánykaravánoktól még egynéhány rablógyilkosságban lesz részünk. JÍEVESSÜIÍKüI Mi lesz a napszámmal? A csákvári kerület orsz. képviselője, dr. Horváth Gyula, most tartotta a beszámolóját. Elkísérte őt Csontos Andor, a vaáli kerület képviselője is, akit modoráért s jóízű anekdotáiért nagyon szeretnek a 48-asok. Az egyik községben javában beszélt Horváth Gyula, mikor egy bepálinkázott szocialista rekedten kőzbekiabált: — Mi lesz a nyolcvan krajcáros napszámmal ? A képviselő nem válaszolt a közbeszólásra, amit az atyafi többször s még harsányabban megismételt Erre Csontos Andor odalépett hozzá: — A napszámmal ? Hát tudja mit ' Én fölemelem magának egy forintra s mindjárt ki is fizetem. Azzal a markába nyomott egy forintot. A szocialista nagyot nézett. — Ezért nem lesz más munkája, — folytatta Csontos Andor, — csak az, hogy fogja be a száját! A szocialista zsebredugta a fosintot s méltóságos léptekkel ballagott a kocsma felé ; a nép pedig jót nevetett a közbekiáltó csendes eltávolításán. A másik községben egy gazda, megpillantva Csontos Andort, örömmel kiáltotta: — Szép, hogy a nagyságos ur is eljött közénk! — De nem jöttem ám ingyen, - felelte Csontos. Az atyafi eltátotta a száját s majd kibökte, hogy hát pénzért? — A jövő héten én tartom a beszámolómat s akkor a kigyelmetek képviselője kisér majd engemet, — egészítette íd szavait Csontos Andor. * Adok, hogy adj... E kitűnő mondást (adok, hogy adj), kitünően alkalmazta egy izBen Oszkár volt svéd királylyal szemben a szomszédja. Még akkoriban csak trónörökös volt és St Rap- haelben lakott villájában. Mellette lakott Alfonz Carr, a kiváló francia humorista. Mindkettő jó kertészember volt, e réven aztán összebarátkoztak. Egy Ízben az Írónak szüksége volt egy könyvre, átküidte hát az inasát, hogy kölcsönözze neki a trónörökös, mert látta a könyvesházában a kérdéses müvet. A trónörökös ezt üzente: — Nagyon szívesen, de fáradjon át s olvassa el itt. Elvem, hogy könyveket nem kölcsönzők. Rendben van, — gondolta Carr. De azért nem szakadt meg köztük a jó viszony. Elvégre, az elveket illik megbecsülni!... Történt azonban pár hét múlva, hogy elromlott Oszkár kerti öntözője, elküldött hát szomszédjához egy öntöző kannáért. — Hjah, úgy!... Elvem, hogy kannát nem kölcsönzők! — hangzóit a válasz. De ha tetszik őfenségének, fáradjon át ide s öntözhet itt, nálam, ameddig csak tetszik 1 És most se romlott meg a jó barátság. Elvégre is, illik az elveket tiszteletben tartani. * Ahol énekelnek, ott nyugodtan megpihenhetsz... A Zofinger Tagblatt kedves dolgot ir egy Argau kantonban lefolyt történetkéről. Egy csavargó vidám énekszót hall egy kocsma ablakából, betért hát nagy bátran s szemtelenül bizalmaskodó modorban igy s?ólt: — Uraim ! A nevem Müller, berlini származású vagyok és szabó s ez idő szerint az apostolok lován nyargalom be ezt a hepehupás országot. Az urak elnevették magukat a furcsa bemutatkozáson s az egyikük nem vesztve humorát, igy válaszolt: — Uram ! Mivel ön bemutatkozott, mi is megtesszük ezt. Ez az ur (egyik társára mutat) a kerületi főnök. Ez a másik ur a törvényszéki elnök, én magam a főkapitány vagyok. A távgyalogló úrral forogni kezdett a világ. Erre nem számított. Szédülni kezdett, de vigyázva az ajtó felé. S óh sors! ült közeleg gyorsított léptekkel, egyenesen feléje, hogy torkán ragadja, egy — közrendőr. Tehát a kerületi főnök, törvényszéki elnök, főkapitány és egy rendőr. Ez sok egy csavargónak. Lemondóan nézett maga elé. A főkapitány azonban jó kedvében volt. Látva a szerencsétlen szorongását, igy szólt hozzá: — Ne aggódjék, uram, barátom. Mi most nem hivatalosan vagyunk itt, hanem mint énekesek. Látom jő, torkú legény. Üljön közénk!... A rendőr nyomban eltűnt a láthatárról. Az urak még össze is gyűjtöttek a csavargó szabólegénynek egy szép kis összeget. íme hát, igaz a mondás, hogy ahol énekelnek, ott nyugodtan megpihenhetsz. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. Szatmár. Hál igen, a közöskonyhákban úgy gondolkodnak és számítanak is, hogy egy adag két személynek lesz elég. Mi történik akkor, ha az a két személy jó, kiadós vagy ha úgy tetszik bevevős személy — azt mi nem tudjuk. Sejtjük azonban, hogy mikor a porciót kimérik és a két személyt kijelölik; nem a legnagyobb étvágyú vagy mondjuk ki gyomru embert vették mintának, példának. — Kártyás ur. Annak a házi gazdának igaza van. Nem udvariatlan vendéglátó ember még az, a ki házában a kártyát nem szivleli és kártyát nem is tart, nem is hajlandó hozatni. Az meg éppen egészséges magyar gondolkodásra, észjárásra vall, hogy haragszik azért, mert ,az emberrel nem képesek a maguk erejéből, szelleméből társalogni, szórakozni, eszmét cserélni, hanem segítségül hívják a disznót, filkót, tököt és — »makk-ászt«. — Hadfi. A legkisebb hadmentességi dij 6 korona az ország minden részében. Akkor szívesen fizetett volna 16-ot is, most sokalja ? A cigány is kar vastagságú gyertyát Ígért, mikor bajban volt. Aztán szabadulása után a kis ujjányit is sokalta. — Egyleti tag. Az igaz, hogy nyakig vagyunk az egyletekben. Privát tevékenységre már tenyérnyi hely sem marad. De. hát ma ez a — divat. Kötelezettségről szó sem lehet. — Olvasóköri tag. B—a. Embertelenség, ha a falu csendes őrültjével a duhajkodó legények úgy bánnak. Keleten — lám — az őrültet majdnem sértetlennek tartják, kit bántalmazni nagy bűn. Bíró uram tehetne valamit. De ezért külön cikkben fel nem szólalhatunk. — Szövetkezeti. Úgy hívják azt *erkölcsi érzék». Ezt ápolni, erősíteni a szövetkezetek hivatása is. 2) Azt a könyvet, melyet kétszer nem érdemes elolvasni, egyszer ^rm érdemes. MORVA! JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
