Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-01 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 379 A hajóirodákról mi talán első sorban mondottuk ki lesújtó véleményünket. Izgattunk úgyszólván ellenük. Egyenesen rámutattunk, hogy ezek nem hajó, de hajló irodák. Mint már emlitettük és ma is hozzuk a belügyminiszter rendeletét: ezekkel az irodákkal hamarosan, még az uj kivándorlási törvény szentesitése előtt — végzett a kormányzat. De a hajtás nem szűnik meg. Azt a bő forrást, mely annyi kétes ekzisztenciát gazdaggá tett: nem lehet oly hamar bedugni, elvágni. Operálnak ma is. Mi a kezdetek kezdetén hirdettük, hogy népünk nem önelhatározásából, nem saját vágyától megy bele a kivándorlásba. Ezt a lázt mesterségesen idézik elő. A nagy szaktanácskozás — most már operettbe való szaktudással és pózoló képpel mondotta ki Ítéletül, hogy nevetséges naiv dolog azt hinni, mintha a kivándorlásra az izgatás adná a fő lökést. Pedig az adta! íme most, mikor már azt hinnők, hogy csak az őrült elme vállalkozik népünknek a kivándorlásra való csábítására, adjuk hiteles szövegét a következő operáló levélnek: B. Karlsberg, Hamburg. Hamburg, október 1. Mélyen tisztelt Uram ! Amennyiben módjában volna és hajlandó lenne velem kivándorolni szándékozók cimeit közölni: 4000—5000 korona évi mellékes jövedelem kínálkozik; anélkül, hogy egyéb hivatásában befolyásolva lenne. Önnek ugyanis semmi más teendője nem volna, mint a címek leírása és hozzám beküldése. Ha megkapom a címeket, ellátom őket pros- pectusaimmal és jó kilátás van rá, hogy legrosszabb esetben is legalább egyharmad része általam fog Amerikába utazni. Ha az illetők behajózása itt megtörtént, úgy azonnal kiutalványozom b. címére a jutalékot személyenként 10 koronát, fél jegygyei utazó gyermekek után 5 koronái. Önnek módjában lesz kiszámítani, hogy 4 vagy 5 ezer koronánál mennyivel kevesebb vagy többet tehet ki az évi jutalék aszerint, hogy mennyi címet küldhet, illetve milyen erós ott a kivándorlás. Tudom, hogy az útlevelek leginkább Fiúménak adatnak ki, de ezt tessék rám bízni, az nem képez semmi akadályt. Hogy Ön teljesen fedve legyen, a gyanúnak még árnyékát is elterelem avval, hogy ha levelet küldök, Ausztriába teszem postára, a pénzt is egy osztrák pénzintézetből utalványoztatom minden megjegyzés nélkül. így Hamburgból postaküldeményt soha sem fogna kapni. Ha Ön aláírás nélkül küldi a címeket, a község neve után minden kétséget kizárván, tudni fogom b. címét, tehát exponálva nincsen. Legbiztosabb az eredmény, ha a címet elutazás előtt 1—2, vagy 3 hónappal tudom meg, hogy előkészíthessem, mielőtt még mást határozhatna. Kérem szívesen tudatni, hogy hajlandó-e engemet ily módon támogatni és lehetőleg máris címeket küldeni, hogy még ez őszön is üzletet csinálhassunk. Kiváló tisztelettel B. IL a r l s b e r íj. Ferdinándstr. 15. Ilyen levél ezer számra érkezik jól értesült címekre még most is... melyek azt hisszük, felnyitják szemüket azoknak is, kik a kivándorlásra való hajtásnak még gondolatát is gyermekmesének szerették tartani. ~k ~k ~k De a kivándorlás kérdése itthon lesz most igazán aktuálissá, nemzeti nagy munkává. Tél van. Nálunk is, itthon nehéz idők integetnek felénk. Helyzetünk tehát nehéz lesz azokkal szemben, kik hazajönnek, munkát kérnek és keresnek. Most mutassa meg a nemzet tehát mi erő és lélek lakik még benne. Azért szükséges, hogy ez ügyet folyton tárgyaljuk és vele számról-számra foglalkozzunk. Meg is tesszük. Itthon! A kivándorlók sűrű csapatokban érkeznek, Fiúméban. Mit mondanak a haza érkezettek ? A visszavándorlással öregbetüs cikkelvünk foglalkozik. Itt érdekesebbnél érdekesebb képet nyújtunk azon jelenetekről, melyek már a hazai földön történnek : * * * Fiume. Szombaton éjjel félkettőkor robogott be a fiumei állomásra a déli vasút különvonata, a mely ötszáz- húsz magyar visszavándorlót hozott Triesztből Fiúméba, a kik a Cunard-Társaság »Ultónia hajóján érkeztek meg Amerikából. Az állomáson a kormánv megbízásából megjelent Nekky István miniszteri osztálytanácsos, a kormányzóság kivándorlási ügyosztályának előadója s ott voltak a kivándorlási hivatal emberei is. Mikor a visszavándorló utasok leszálltak a kü- lönvonatról, a fiumei rendőrség emberei a vissza- vándorlokat az állomás harmadikosztályu várótermébe vezették, a mely csakhamar zsúfolásig megtelt. Éiénk, hangos beszélgetés eredt meg a hazatért magyarok között. Mindnyájuk arca sugárzott az örömtől, hogy végre-valahára itt vannak újra, a magyar kikötővárosban, a honnan még csak nem is oly régen mentek át az oceántulra. Meglepő dolog volt az ötszázhusz magyar visszavándorló közül alig akadt ember, a ki egy esztendőt töltött volna el Amerikában. Az egyik két, a másik öt, a harmadik hét-nyolc hónapig volt odakin. Alig volt egy is, a ki eldicsekedhetetett volna, hogy kedvezett neki a szerencse. Lekky István miniszteri osztálytanácsos a váróterem egyik asztalára lépett s beszédet intézett a visszavándorolt magyarokhoz. A következőket mondotta : A magyar földmivelésügvi kormány nevében üdvözlöm önöket, a kik Amerikából a magyar haza szent földjére visszatértek. A földmivelésügyi kor-