Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-24 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIYELO 371 És hogy az, hogy az marad, hogy a nemzeti társadalom tőle sokat várhat, arra biztosíték már eddigi működése is. Azért szivünkből üdvözöljük a kér. szociális pártot, mint a vallás és nemzeti érdekek egyik bátor csapatát. OA gazdakörök téli előadásai. A gazdakörök elsőrendű hivatása, hogy népünk műveltségét fokozza és felvilágosítsa azon kérdésekben, ügyekben, mellyel az ő élete utján lépten- nyomon találkozik. És mondjuk ki — összeütközik. Összeütközik pedig részint saját elmaradottsága, részint félrevezelhelősége által. Ki hinné például, hogy mily tudatlanságban, politikai éretllenségben vannak egyes — még jobb módú — kis gazdák is. A napokban hallottuk, hogy egyik vidéki kis gazda a képviselő ur beszámoló beszéde után úgy üdvözölte a követ urat; — Örvendezünk, hogy sikerült a kvótát két százalékkal emelni a követ uraknak. Mert bizony nehéz az élet, sok a szükség és igy kell is a magyar népnek, hogy legalább két százalékkal többet kapjon a telhetetlen osztráktól. Hát ez szomorú tudatlanság, megdöbbentő elmaradottság . . . kell e mondani, magyarázni, miért? Egy másik helyen pedig elfogyott a só készlet. Megdrágult és alig-alig volt kapható. Lelketlen kortesek elhitették a lakossággal, hogy ennek mindnek az uj kormány és főleg Kossuth Ferenc az oka, mert eladta a só készletet és zálogba csapta a vagyonokat, csakhogy mentői több pénzt gyüjthessen. Azért nincs só, azért drága az élet . . . íme — és ez nem mese, valóságot Írunk — ilyen félrevezethető még mindig a mi népünk. Aminek az elemi, alapműveltségen kívül főoka, hogy nem foglalkoznak a néppel azok, a kik pedig erre hivatva lennének. Nem világosítják fel az embereket, még akkor sem, mikor az kötelességük. Csak húzzák rá az esetekre a §-okat, mint a csizmadia a bőrt kaptafájára. Azzal a különbséggel, hogy sokszor egy rókáról két bőrt is nyúznak, mert a magyar ember közvetítő nélkül már lépni sem tud. A gazdakörök legyenek ezután az ő igaz kalauzai. Kicsinyes dolgoknak látszanak ezek. Pedig nem azok. Mert a maguk meggyűlt sokaságukban, folytonosságukban szilként őrölik a falu, a községek életgyökerét. Nagyobb csapásokat, tűz, viz veszedelmet hamarább kihever a nép. a falu ... de ezek az apró dolgok úgy őrlik, pusztítják a megelégedett életet, mint igazán a szú. Hát még az adófizetés körül mi minden tudatlanság. tájékozatlanság tapasztalható. Mit írnak, beszélnek az uj adótörvénvről, majd sorát ejtjük. O Akik falun kezdik. Legtöbb nótárius, vérszopó uzsorás falun kezdi mesterségét. A többi közt példul a fővárosi rendőrség letartóztatott a napokban egy gazdag fővárosi magánzót uzsora miatt. Ez a jeles magánzó ur a szép Budapesten csak 218 százalékra uzsoráskodott. Ernst magánzó ur — ez az ő tulajdon neve — csak két három év óta tartózkodik a fővárosban. Mesterségét, az uzsorát falun kezdte. Ott tanult és ott rakta le az alapokat arra, hogy fővárosi uzsorás lehessen. Ocsko-Nyitrán operált elébb a magánzó ur, hol csakhamar százezerre tett szert. Ott is, mint magánzó működött, a kis felvidéki falunak megkopasztása után — felszedte sátorfáját és áttette műüzletét Budapestre. Itt rengeteg módra operált aztán. A siker anyira el- vakitotta, hogy már száz váltópöre folyik a váltótörvényszéknél. 218 percent semmi sem volt neki. Akit egyszer hurokra kerített, az menlhetlen volt. Most elfogták, letartóztatták. Megbüntetik, kiállja büntetését és operál majd tovább . . . CSALÁD ÉS ISKOLA. Szülök és tanitók. A tanitók hivatása, munkája nem csak az oktatás, tanítás, de a nevelés is. Az iskola nevelő intézet. A család helyett család, nevelő, otthcn. Legalább annak kellene lennie. A tanitók azért a szülők helyettesei. Állapodjunk meg itt kissé. Nagy szükség van reá. Mert e pontban van nagy eltérés a köz-felfogásban. Vannak szülők, akik azt hiszik, hogy az iskola feladata csak a tanítás. A lecke feladása, elmondása. Azon túl az iskolának se joga, se kötelessége nincs. Tehát ne legyen gondja arra, hogy nevelik otthon azt a gyermeket. Mit csinál a tűzhelyen, az utcán, a társakkal szemben milyen viseletű és igy tovább. Innen a felfogás, melyet hangoztatnak sokan még a köznép körében is. — A tanító tanítson és tovább ne legyen gondja az én gyermekemre. Innen a hamis érzékenykedés, mikor aztán a tanítónak büntetnie kell. S talán egy kicsit a gyermeknek kimondhatlanját megporolja. — Micsoda? Az én gyermekemet? És az a szülő, aki otthon — sokszor ok nélkül agyba-főbe veri gyermekét — fellázad, ha a tanító merészkedik hozzá nyúlni ahhoz a gyermekhez. Persze ezt aztán a szülők otthon a gyermekek előtt hangoztatják is. — A tanítónak nem szabad verni. Jaj neki, hivatalát veszti. — Azt szeretném én megérni, hogy téged megverjen. A gyermek elbizakodik. A tanító előtte fizetett hivatalnok lesz, akinek keze összevan kötözve. Akinek félni kell a szülőktől és elöljáróktól. A gyermek ráviszi gondolatát nem csak a testi fenyíték tilalmára... de általánosít. így gondolkozik a figyelmeztetés többi nemeiről is. Még a figyelmeztető szó is felkelti lelkében az ellenkezést. Mert azzal a gondolattal van eltelve, hogy a szülők vannak háta mögött. Azok rögtön megtanítják a tanító urat emberségre. No hát az ilyen gyermekekből lesznek a
