Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-10 / 45. szám
■ 358 MAGVAK FÖLDMIVELŐ terjed Amerikába szakadt véreink között, azt mindannyian megerősítették, akikkel erről beszélgettem. Molnár István (Losonc), egy örökre visszavándorolt munkásember mondotta a következőket. — Hej, de sok magyar embertől is hallottam Amerikában : Istenem, csak még most segits meg, hogy csak még egyszer visszamehessek Magyarországba ! Soknak sikerül ez, sokan azonban ott maradnak. Némelyik, az ügyesebbje, értelmesebbje boldogul is addig, amig kibírja az amerikai nehéz munkát, de mások idő előtt elpusztulnak anélkül, hogy még egyszer láthatták volna elhagyott falujokat. Aki tökéletesen meg nem tanul angolul és a finom amerikai munkát el nem sajátítja, nem számíthat boldogulásra. (Olcsó a munkás élele.). Általában véve nagy az Amerikát járt magyarok panasza a veszélyes amerikai munkára. Ott bizony nem olyan drága a munkásember élete, — mondták — mint itthon Magyarországban, ott a gyárakban, bányákban nem igen vigyáznak a munkás életére ! Ez az oka aztán annak a feltűnő jelenségnek is, hogy hosszú ideig nem maradnak meg egy gyárban, hanem mindig más és más munkát keresnek maguknak, ahol talán nem oly nehéz, nem oly veszélyes a munka. Vannak sokan, akik pár hónapnál többet nem igen húznak ki egy helyen. Elbeszélték visszavándoroltaink, hogy a munkaadásnál a benszülötteket előnyben részesítik az angolul nem, vagy csak alig tudó bevándoroltakkal szemben. A munkás-szervezetekben az angolok vannak fölényben és a drágább és könnyebb munkát angolul jól tudó, az amerikai gyáriparban kiképzett benszülött amerikai munkások foglalják el. A tanulatlan, angolul alig tudó kivándoroltakat a nyers erőt kihasználó, nehéz, durva munkára használják. Drágább és könnyebb munkára Amerikában még az Amerikát sokszorosan megjárt kivándrlók- nak sincs reményük, annál kevésbbé remélhetnek ilyen munkát az uj kivándoroltak, akiket gúny és gyűlölet fogad az újvilágban. Ideig-óráig tartó nehéz keresetet tehát az idegen munkás szerezhet Amerikában és megerőltető, nehéz munkájához irányítva bizony nem túlságosan fényes keresetéből takaríthat is meg valamit, de csak addig, amig a testi ereje bírja, amig el nem gyöngül, ki nem merül a testet megölő munkában. Itthon azután sokakat elvakit az, ha az a nehéz munkában görnyedő ember időről-időre pár száz koro- nácskát küld haza az itthon maradt övéinek. — Nagyon nagy ára van, uram, annak az amerikai megtakarított pénznek! — mondotta munkatársunknak egy visszavándorló, értelmes, magyaj- munkásember, aki szintén megelégelte már az amerikai gyárakat. — Az ember életével, az egészségével tizet érte! (Az iiyynükök csalásai.) Vannak olyan lelketlen kivándorlási ügynökök, akik kecsegtető ajánlatokkal Amerika félreesőbb vidékeire liferálják a tapasztalatlan, könnyenhivő, kivándorló népet s itt olyan elbánás alá és olyan munkára fogják a szerencsétleneket, hogy azt ember huzamosan ki sem bírhatja, örülnek a szerencsétlen emberek, ha ilyen helyről mnél előbb megszökhetnek. A szökés után kétségbeejtő bizonytalanság vár rájuk az ismeretlen világ ismeretlen viszonyai közt. — Kivánkoznak-e haza néha-néha a kivándorlók? — kérdezte tőlük munkatársunk. — Istenem, hogyne kívánkoznánk, — mondotta egy kivándorló felesége. — Az ember nehéz szívvel gondol mindig haza és az otthonmaradottakra, az otthon maradt kis földecskére és házacskára. Keserűen' panaszolták el azonban, hogv az összetartás még ott az idegen világban se igen nagy a magyarok között. Ez még nehezebbé teszi az amerikai magyar munkás helyzetét. — Az olaszok, ruzsnyákok összetartanak, — mondották — de a magyarok nem. A visszavándorloltak közölt egész családokat lehetett látni, akik visszajöttek. Akárhány olyan család volt, hogy a családban levő hat hétéves fiúcskák és leánykák már Amerikában születtek és igy csak tegnap látták először szüleik hazájának — és most már az ő hazájuknak is — földjét. — Nekünk elég volt Amerikából! — mondották ezek a családos emberek. — Hazajöttünk, egy kis birtokot vásárolunk és Amerika földjére nem teszszük többé a lábunkat. — Én pedig oda sem juthattam, — mondotta egy elkeseredett fiatalember. — Ellis-lsland szigetéről a szemem miatt visszautasítottak. Egy krajcárom sincs, minden pénzem ráment az útra. A vonat eközben berobogott Budapestre, a keleti pályaudvarra, ahol szívélyes búcsút véve tőlük, elváltam amerikai visszavándorló véreinktől. TANÁCSADÓ. Szölövesszök az állami telepről. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, noha a szőlővesszők termelési költségei az utóbbi években emelkedtek és igy a szőlővesszők szokványárai a magánforgalomban is nagyobbak, elrendelte, hogy az állami szőlőtelepeken termelt szőlővesszőket a régi árakon adják, vagyis az amerikai sima vesszőket 6—12, a gyökeres vesszőket 12—24 korona áron ezrenként. Sem az európai bor, sem a csemegefajták árai nem változtak s ezek árai 3—20 korona között váltakoznak. A szőlőojtványokból gyökeresért 200, sima zöld- ojtásuérl 100 koronát kell ezrenként fizetni. A csomagolás és a feladó vasúti állomásra való szállítás az eladási árba be vannak számítva. A vételajánlatokat november 30-ig kell ahhoz a kerületi szőlő- szeti és borászati felügyelőhöz, vincellériskolái igazgatósághoz beadni, amelynek kerületében a felújítandó szőlőterület van. Elvi döntés tejhamisitási ügyben. A földmivelésügyi miniszter legutóbb kimondotta, hogy hamisított tej forgalomba hozataláért a felelősség nem a tejgazdaság tulajdonosát terheli, hanem azt a ki a kérdéses időben a tejgazdaságot tényleg vezeti. Naptárakat heti piacokon és vásárokon csak az alispán illetve polgármester engedélye alapján lehet árusítani, még azoknak is, akik üzletükben iparigazolványuk alapján jogosan árusítanak naptárakat. A Laoikonyha eredete. A Lacikonyha tulajdonosnői eredetileg jól elhízott magyar menyecskék voltak, a kik szívesen adtak ingyen is enni a szegény vándorlegénynek, de kontóra nem kapott volna tőlük a király se. Ez nem is olyan nagy mondás, mert régi história szerint Dobzse László, a mikor a pénze fogytán volt, a Lacikonyháról kosztolt. Ezért is hívják talán Lacikonyhának. Az étel sora nem
