Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-03 / 44. szám
348 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A siker titka. Nagyon sokszor történik az életben, hogy valamely eredményt, sikert megdicsérünk, talán megbámulunk s aztán vége. Csak a gyümölcsöt nézzük, csak azt élvezzük. De se előre, se hátra nem vetjük tekintetünket. Azaz nem gondolkodunk. Nem kérdezzük, mi volt hát a sikernek rugója, előmozdítója. Miként ültettünk, miként fáradoztunk és szorgoskodtunk, hogy ilyen vagy olyan eredményt értünk el. Azért van, hogy nagyon sok dolog nyitja, sikere örök titok marad legtöbb emberre nézve egész életén keresztül. Azért van igenis, hogy sok-sok ember folvton-folyvást azt hangoztatja: — Csak neki sikerül az! — Bezzeg nem boldogulok én ! — Az az ő titka — és igy tovább. Pedig dehogy titok. Csak meg kellene tanulni, jól figyelni, a dolog velejébe nézni. És főleg a kitartás, az erenyedellen szorgalom, a lélekjelenlét és bizalom erényére kellene különösen a magyar embernek szoknia. Mindjárt belátnók, hogy sok sikernek, de talán a legtöbbnek nem titka, de természetes oka-foka vagyon. Mi magunkat okozzuk, ha titoknak tartjuk és mintha valami elérhetlen, rendkívüli dolog lenne sok siker eredmény. Pedig az a hiba esik a kréta körül, hogy szemeink vannak a látásra és nem látunk, füleink a hallásra és nem hallunk. Kezeink, karjaink vannak és még sem tudjuk megfogni a dolog végét, szálát, hogy aztán huzzuk, fonjuk tovább . . . tovább . . . egész a sikerig. Isten öt érzékszervet adott az embernek. Legalább eddig azt tanultuk, igy tudtuk. Látás, hallás, tapintás, Ízlés, szaglás. Mennyi erő, mennyi élet van ezekhez az érzékekhez csatolva. Csak használni kell tudnunk. Jól és okosan. És arra kell használni, amire adva vannak. Igaz, hogy ma már vannak tudós emberek, akik azt állítják, hogy nem öt, de hat érzéke is van az embernek. A hő érzéke is. Hát annál jobb. De mi amondók vagyunk, hogy lehet az embernek száz érzéke is, ha egyszer nem tudja használni, nem tud velük okosan élni. A sikerhez elég az öt érzék is, ha azt a lélek szolgálatába hajtjuk és arra használjuk, hogy gondolkodásunknak anyagot hordjanak és igy értelmünket okos és józan felfogásra, végrehajtásra vezessék. Mert a sikernek titka atyámfia éppen abban van, hogy jól meggondoljuk, megfontoljuk mit kell tennünk ebben vagy abban az esetben. Aztán türelemmel, kitartással, csüggedést nem ismerő folytonossággal végre is hajtjuk. Tegyünk csak igy, meglátjuk, hogy nincs titka a sikernek. Természetes okai vágynak neki. o TANÁCSADÓ. Óvjuk a kivándorlókat. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez körrendeletéit intézett, amelyben tudatja, hogy az északamerikai Egyesült-Államok déli államaiban újabban minden eszköz felhasználásával arra törekszenek, hogy minél több európai kivándorlót bírjanak rá ez államokba való letelepülésre. A déli államok közé tartozik Maryland is, amely Trappe F. Auguszt nevű hivatalnokát európai körútra küldötte, hogy főleg mezőgazdákat, munkásokat és cselédeket toborozzon. Az államok a többek közt az Északnémet Lloyd-társulatot is megbízták, hogy a déli államok kikötőibe egyenes hajójáratokat rendezzenek. Marylandnak a legfőbb nevezetessége. azok az elhagyott telepitvények, amelyeknek kizsarolt földjeire már 20 év óta hasztalan csábítják a kivándorolni készülőket. Ez az újabb akció tehát egyenesen a kivándorolni készülők érdekei ellen való, ezért a belügyminiszter arra kéri a hatóságokat, hogy a kivándorolni készülőket a Marylandban való letelepülés veszélyeire figyelmeztessék és a déli államok kiküldött ügynökeit éber figyelemmel kisérjék, azok működését a törvényben előirt módon akadályozzák meg és büntessék. VASÁRNAP DÉLUTÁN Két kis sírhant ___ Jó ska és Pista nagyon szerették egymást. Minthogy tőszomszédságban laktak, mindig együtt játszadoztak. A két gyermek nem tudta nélkülözni egymást. Este, mikor édesanyjuk lefekvésre szólli- totta őket, nem ritkán sírással váltak meg egymástól és játékaiktól. Talán még álmukban is együtt voltak, együtt lovagoltak fűzfa-paripákon ... És igy volt. Éjszakánként, mély álmukban többször hangosan kiabálták egymás nevét. Álmukban játszottak. Sokszor felébresztették a ház népét, olyan élénk álomlátásuk volt. Oh, azok a gyermekek mily boldogok lehettek!... Mily végtelenül szerették egymást!... Ezért voltak boldogok!... Istenem, mily boldogok voltunk mindnyájan a gyermekkorban!... Ha a napi játékban elfáradva, nyugalomra szóllitott az öreg este, még akkor sem szűntünk meg játszani... Folytattuk a nappalit. Álmainkban is hímes tarkaszárnyu lepkét Űztünk és szilaj fűzfa-paripákon vágtattunk tova ... Éppen úgy, mint Jóska és Pista. A nem rég’ pusztító járványos betegségben az egyik hűséges játszópajtás, Jóska váratlanul meghalt. Elköltözött mennyei játszótársaihoz. Itt hagyta Pistát, még el sem búcsúzhatott tőle. El is hántolták szegényt. Képzelhető, mily szomorúságot okozott Pistának az eset hirtelensége. Sokat sírt. Vigasztalhatlan volt. Végre őt is ágyba szögezte, leverte a kíméletlen betegség. Az orvos úrtól megkérdezték, hogy milyen betegségben szenved a kis Pista. Kíméletből előbb nem akarta megmondani. Csak annyit mondott, hogy nagyon vigyázzanak reá és az ő utasításait pontosan tartsák be. Másnap azonban a síró anya kérésére bevallotta, hogy : — Szegény kis Pista is ragályos betegségben szenved, és minden percbén válságos az állapota.
