Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-03 / 44. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 347 hallatlan magas munkabár. A vasárnapi kocsmározás, dorbézolás megsemmisít mindent, de mindent. Keresetet, családi békét... még az adó alapot is... Hanem okoz szegénységet. pusztulást és hagy maga után szerencsétlen árvákat, kiket végtére is a zülléstől drága pénzem ... magának az államnak kell megmentenie. És ezzel szemben ... ezrekkel és ezrekkel szemben, talán — mondjuk — 100—200 korcsmáros kiáll az ország színe elé és azt meri a nemzet arcába vágni, hogy rajtuk nagy sérelem esik, meri tekintélyes jövedelemtől esnek el! Tehát 100—200 kocsmáros nem törődik azzal, ha az egész megye népe tönkremegy, elsatnyul, elpusztul, jövedelmét elveri... csak ők a kocsmárosok valahogyan el ne essenek attól a tekintélyes jövedelemtől, mely már közölük — éppen a szegény nép földjeiből — anyijukat tett földes urakká, ahány tiz-husz családot juttattak földönfutókká. Ez a szabadság. Ez az a hires szabadság, igen, ahol a cél szentesíti az eszközöket. Mily keserű gúny! Ha ők ettől a tekintélyes jövedelemtől elesnek: akkor az adózó-alapra, az adózó képességre lesz káros hatással. És ezzel a nyomorult italadóval szemben semmi sem lesz káros hatással ? Hát hol lesz egy egész elpusztult vidék népének adózó-képessége ? Hol leszünk azon nyomorral, pusztulással szemben, melyet a korcsmák okoznak az egész országban ? Igazán szomorú, hallatlan jele ez a beszéd a mai idők gondolkodásának és lelket- lenségének. Első az én! Első és egyedüli jog, szabadság az én jövedelmem. Ha ezrek és ezrek holttestén keresztül is, de az én jövedelmem meg legyen. Mert ha nem, ha nincs... akkor Magyarország egy olyan ország, hol... vége a szabadságnak. Hát jól van, adja meg, eressze szabadjára ezt a tekintélyes jövedelmet a belügyminiszter ur. De akkor kérjük szeretettel... re kívánjanak a társadalomtól szociális tevékenységet és segedelmet... Egy cseppet sem ... A kínaiak Írása. A közfelfogás szerint s kínai nyelvnek nincsen meghatározott ABC-je, a melylyel minden szót le lehetne Írni, hanem úgy tartják, hogy a kínaiaknak 50.000 különböző írásjele van. Egy francia Írástudó most megállapítja, hogy a kínai nyelvben tulajdonképen nincs is több 4500—5000 különböző írásjelnél, de ezek is rendesen az egyszerűbb írásjelek összetételéből állanak. Ilyen egyszerű irásjet mindössze csak 200 van, úgy hogy már ezeknek ismerete mellett a kínai szavakat el lehet olvasni. Az Írásnak ez a nagymérvű egyszerűsítése, a mely különben csak újabb keletű, különösen a könyvnyomdászatban érezteti üdvös hatását, mert most természetesen megközelitőleg sem kell annyi betű, mint régebben. Hazafelé Amerikából ___ Egy h atalmas oceánjáró hajó törtetett a múlt héten az Atlanti tenger vizein keresztül. Behajózott a Gibraltáron és hatalmas tülköléssel köszöntötte — a magyar kikötőt----ami Fiuménkat. Egy kö zepes, kis falunyi nép érkezett; az a nép, mely elhagyta hazáját pár éve ... káprázatos kecsegtelésekért, dollárokért, kincsekért__ vagy leg alább is boldogulásért.... Most itthon van csalódottan, züllött lélekkel, megviselt ruhában .... Héiszáz magyar állampolgár jött vissza, töredelmes szívvel vallva be, hogy csalódott, hogy rászedték. Kijelentették, hogy a nehéz megélhetés miatt hagyták ott az uj hazát, Amerikát. És bántotta őket a honvágy is! Illhon jobb sorsuk volt, — mondották — mint Amerikában. Mikor a Karpatia hajóból kiszállottak, egy szívvel és lélekkel kiáltották: — Éljen a haza! — Éljen ami hazánk, Magyarország! Az angol hajóskapitány, aki a hétszázat hozta, azt mondja: — Maholnap többen fognak Amerikából haza vándorolni, mintsem ki Amerikába. A Szlavónia gőzössel például 400-nál több magyar van már most is visszatérőben. Az amerikai ügynökségeknél meg sokan váltanak a visszatérésre a magyarok közül jegyet, ami azt bizonyítja, hogy a hazafelé térés Amerikából hatalmasan megindult. Ki tagadja, hogy ez örömöt okoz úgy a kormányzatnak, mint minden egyes igaz magyar szívnek. Hiába gúnyolódnak egyes magyar nevet bitorló újságok, hogy milyen zajt csapnak egy ' pár száz visszatérés miatt — kaján irigység, hazafiatlan, rossz szellemtől kergetett irigység ez. Hiszen csak nem rég’ azzal vádolták a kormányzatot és társadalmat, hogy a hazatérni akarókra fittyet sem vet. Az ily lapok sötét, áldatlan taktikája okoz legnagyobb kárt e szegény magyar hazának. Mindezen jelenség azonban csak arra ösztönözze az országot, hogy: 1- ször. Még fokozottabb erővel és buzgósággal védjük népünket a kivándorlás ellen. 2- szor. Hogy a hazatértek elhelyezéséről, mun- kabiztositásról és segítségéről jól gondoskodjunk. Legalább addig, mig újra talpra állanak és életrendszerüket berendezhetik. Minden magyar alattvalót, aki hazajön, szeretettel, figyelemmel fogadjunk. Ők keresztülmentek az élet tűzpróbáján. Megizlelték, megtanulták, hogv mi a munka. Itthon sem fognak ők kérni alamizsnát, hanem munkát. Munkás kezekre pedig ez országban nagy szükség van! Mester.
