Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-10-20 / 42. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

330

nyomások, kényszer fenyegetődzések. Minek hatása alatt a városokban, talán még sok községben is sokan letették a munka eszközeit. És lön vörös csütörtök, melyről ma már soksok kiábrándult munkás és egyszerű föld- mivelő ember is nyiltan mondja és nyíltan bevallja, hogy bizony

— Nagy hűhó volt az!

— Komédiáztunk mi uram, mondotta egy vidéki atyafi is.

Hát mi nem szeretünk gúnyolódni. Mi azt szeretnék, ha megértenék azok az urak, kik időnkénti rendezői ezeknek a nagy hűhóknak, hogy nem jó ám a nép munkájával, illetőleg egyetlen tőkéjével... az ő munkanapjával ilyen puffantó játékokat csinálni.

Mert ime a nép maga is belátja immár, hogy ezeket a nagy hűhós dolgokat a nép pénzén rendezik. Ennek a napnak az ára is körülbelül egy pár milliócska... Ami a nagy hűhóért a nép, a munkás zsebéből hiába — elúszott.

Azt szeretnők, hogy azok a rendező urak most már kudarcuk után belátnák, mely- szerint a magyar nép tud még gondolkodni, és ítélni... és különösen vásár után tanulni... mert a közmondás szerint a magyar vásár után okosodik. És ez a nép nem fog többé juhnyájként minden hűhó után elindulni. Hát azért hagynák őt dolgozni békességgel, alkotmányos életére csendesen, fokozatosan megérni.

Mert nem az a módja a népszabadság kivívásának, hogy ezt a szegény népet minden hűhóba belekergessük... hanem talán az, hogy fogjunk kezet édes mindnyájan. Teremtsünk megélhetési forrásokat ennek a népnek. Legyünk rajta, hogy szeressék egymást és ne gyűlölködjünk.

Mert a gyűlölet nemcsak rossz tanácsadó, de oly gonosz fiskális... mely a perelő és gyűlölködő feleknek azt mondja:

— Tietek a nagy hűhó... de az enyém a zsírozó.

Család-Iskola-Nevelés.

2. Csak egy más nevelés mestersége segíthet.

Úgy van!

A mai idők eseményeit, hullámos változásait látók és forrásait vizsgálók már jó ideje tisztában vannak azzal, hogy a társadalom nagy, ijesztő betegségein, tünetein csak egy más, okosabb nevelési mód, mesterség segíthet.

De nem az a nevelés, amiről előző cikkünkben irtunk. Nem az, mely szabadjára hagyja a gyermeket, mely a nőből is férfit akar nevelni és igy tovább . . .

A nevelés régi alapjait, fundamentumait érintetlenül kell ám hagyni. Sőt mindenütt visszarakni, megerősíteni, ahol hiányzik vagy ahol meggyengült . . .

És ez a más, okosabb nevelési mesterség ezen az alapokon állva, kezébe veszi a tudomány fegyvereit, felhasználja azt a nevelés céljaira és úgy segít a bajon, ahogy azt maga a természet is javalja, mutatja és ahogyan a józan ész, a tapasztalat és különösen ... az emberi test, szervezet és lélek törvényei irányítják.

Lám az orvosi tudomány felhasználja tapasztalatait, az élet és természet törvényeit.

Ma már nem a betegségei magát gyógyítja. Belátja, hogy azzal hiába kél bírókra . . . nem boldogul. Tehetetlen vele szemben.

A betegét akarja mindenek elölt megismerni. A beteg természetéből indul ki és azt mondja:

— Én csak akkar tehetek valamit, ha ismervén betegem természetét, baját megelőzhetem. Azt a bajt, mely ott ólálkodik már és várja, mikor kezdje ki áldozatát.

így vagyunk a neveléssel is. Az erkölcsi bajok, betegségeken is csak ugv segíthetnek a szülők, nevelők, tanítók:

1) ha jól megismervén a gyermek természetét, úgy mondják azt, hogy egyéniségét,

2) baját megelőzéssel, gondos előre való hatásokkal igyekszenek meggátolni.

Ez a fegyver, a nevelésnek ez a titka a megelőzés fegyvere, a megelőző eljárások titka.

Mert hogyan neveltünk és nevelünk mi most is.

Csak pár esetben mutatom be.

— Az én fiam — panaszkodik az apa sírva — lop. Pedig sose látta ezt a példát családomban.

— Az én gyermekem nem tiszteli apját, anyját. Pedig mi mindent áldozunk érte.

— Az én leányom kikapós. Pedig anyja az erények példaképe.

— Az én fiam makacs, hazug, istentelen . . . pedig ... és igy tovább, tovább .. .

— Mit tegyünk, hogyan neveljük, hogyan segítsünk rajta, hogy jó nevelésüek legyenek.

Lám-lám. Itt a bökkenő. Itt a hiba. Itt kell szálon fogva ... mi az, ami nem jó az eddigi nevelésben.

Hát az nem jó, hogy akkor már, mikor a gyermekek olyanokká lettek, mint amilyenek, a nevelés, a család, az iskola úgyszólván semmit sem tehet.

« Tenni, ráhatni ... az esetleges hatásokat irányítani akkor kell, mikor még ezek a bajok nincsenek. Mikor még talán csak a rájuk való hajlandóság úgyszólván csak méhükben szenderegnek : akkor kell a megelőzés fegyvereit, az az a nevelés mesterségét jól megmarkolni. Hogy és miként ? Következik. Mester.

Hány zsidó él a földön? Dr. Ferrució Servi, olasz zsidó rabbi egy naptárt adott ki (Launarió isreliticó) az 5667. évre, amely 1906. szeptember 20-ától 1907. szeptember 9-éig terjed. A rabbi érdekes adatokat közöl naptárában a zsidók számáról. Szerinte a világon 11 millió zsidó él, ezek