Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-20 / 42. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1907 október 20. 42. szám. Hetröl-hetre. Itthon. A király beteg. Aggódás és reménykedések közt száll a hir még a legkisebb faluba is, hogy beteg az öreg király. A hű magyar nép úgyszólván gyermeki ragaszkodással van felkent királya, az agg uralkodó iránt is, nem csuda, ha napról-napra szorongó szívvel kérdi: — Vájjon hogy van a jó agg király? Hát mikor e sorokat írjuk — hála Istennek — nincs ok az aggodalomra. Valóság azonban, hogy a király beteg és mert majdnem 80 év nyomja vállait jobban tartani lehet a betegség lefolyásától hiszen a tüdőgyuladások, amitől a királyt féltik — még fiatal embereket is megviselnek, tönkre tesznek. Mindazonáltal az agg király erős szervezete köny- nyen megküzdhet a kórral és igy a riasztó híreknek nem kell mindenben hitelt adni. Főleg pedig azon újságoknak, akik máris a király halála esetére égszakadást és felfordulásokat jövendőinek. A Gond- viső Isten csak majd keresztül segíti az agg uralkodót betegségén. Ha pedig azt végezte, hogy a természet rendje szerint a királyoknak is változ- niok kell .... ugyanaz a Gondviselő Isten kegyessége megmenti az alkotmányos állam jogrendjének e változását minden rázkódlatástól. Népek millió sóhaja szálljon tehát e napokban a magas éghez. Nemzeti ünnepek az ország minden ré szében. Mig egyes »mi tudósok« (az önjelölt és tudományukkal dicsekvő szabad gondolkodókat nevezjk igy tudvalevőleg nálunk) tehát mig a »mi tudósok« minden eszközzel és válogatás nélkül igyekszenek a magyar nemzet lelkéből-szivéből a magyar nép múltját, történetét, nagy fiainak emlékezete gyökerét is kitépni: addig a nemzet úgyszólván hétről- hétre üli és pedig lelkesen a nemzeti ünnepek egész sorozatát. Idők jele ez! jó uraim! A nemzeti kegyelet és érzés hatalmas megnyilvánulásai. Uj szobrok és uj emlékművek ássák ki a földből a múltat, a történelmet, a hősöket. De hogy a földből. A nemzet történeti nagy érzékéből. Föltámadnak és újra élnek ők a nemzet előtt. És ez ellen a mi tudósok sem fognak tehetni semmit, de semmit sem. De teszünk mi, tesznek majd a falvak, a községek, sőt a puszták is. Az elmúlt vasárnapon is az ország négy pontján ültek ünnepet. Nagyharsányban leleplezték Kossuth Lajos szobrát, a mely immár negyvenegyedik hazánkban. Pécsett a magyar kerámiai ipar %„yik legkiválóbb művelője, Zs may Vilmos kapott szobrot. Ónod borsodmegyei községben a históriai országgyűlést örökítették meg egy emlékoszlopban, végül Gyöngyösön az ősi ferencrendi kolostor falába márványtáblát illesztettek, a mely Rákóczi fejedelem legvitézebb generálisának, Bottyán Jánosnak dicsőségét hirdeti. .... És menjen ez igy tovább tovább. Évről évre, hónapról, hétről sőt naponta. Álljon talpra minden vidék, minden város, minden község, sőt puszta is. Tíz körmeinkkel vájjuk ki a múltnak minden emlékét. Ne legyen egyetlen község, melynek történetét, hősét, csak valamire való történeti emlékét is ne ismerje a magyar gyermek. Azok ellenében, kik történetünket, nagv és kis hőseinket a nép, a nemzet szivéből ki akarják irtani nincs más fegyverünk: mint naponkint feltámasztani egész múltúnkat. Hogy amit eddig papirosról olvasott a nemzet, azt ezután feltámasztva lássa maga előtt. A nagy hűhó... Október tizedikén nyílt meg, — mint azt jeleztük, — az országgyűlés uj ülésszaka. Nos, e napra a munkás nép... eleget mondunk? millióit rázták fel, hogy álljon talpra. Legyen munkaszünet az egész országban. És legyenek borzasztó dolgok. És hogy csakugyan legyenek, megindultak a plakátok (felhívások) milliói, megkezdődtek a
