Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-10-13 / 41. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 325 szagát. Nyugtalanná lesz, mert úgy tetszik neki, hogy orra fölmondta a szolgálatot. Ugyanez az eset áll eló, mikor a kutya megpillantja a holdat és fogvicsorgatva agyarkodik ellene, mert ámbár a szeme közelvalónak Ítéli, még sem érzi a szagát. Ez szinte sérti az állat önérzetét, amely so­kat tart az orrára. Innen tehát a boszankodás, mely heves ugatásban nyer kifejezést. Hasonlatos az ilyen kutya álla­pota — mondá Bell — az olyan ember nyugtalanságához, aki hangokat hall, de nem látja azok forrását. * Óriási almafa. Az amerikai Gheshireben, Hothkisz Délosz földbirtokos gyümölcsös kertjében óriási almafát mutogatnak. A fa több mint kétszáz éves, huszonöt méter magas, törzsének kerülete félméternyire a föld fölött hatod­fél méter. A fának nyolc egyenletes főága van, mindegyik­nek kerülete meghaladja a három métert. Virágzáskor a fa lombja negyven méter széles területet árnyékol be. A nyolc ág közül egyik évben öt, a másik évben három fő­ágon terem gyümölcs. Az idén az öt főágon s mellékágain hatvan hektoliter alma termett. A gyümölcs kicsiny, de rendkívül Ízletes. * A medve, mint méztolvaj. Gömörből Írják: A Kóburgok tulajdonát képező, erdők által övezett murányi fensikon áll egy vadászkastély, a turista menház és egy erdőőri lak. A kirándulási szempontból 'igen érdekes fen- sikot sok-sok turista látogatja. Nemrég is nagyobb társaság pihent a menház teraszán, amikor a turisták nyugalmát egy medve látogatása zavarta meg. A közeli erdőből ugya­nis egy, mézre áhítozó medve lassú tempóban közelgett az erdőöri lak kertjében lévő méhkasokhoz. A legszélső mel­lett megállóit a mackó s felágaskodva átkarolta s magával elcipelni próbálta, miután azonban igy nem birt vele, egy­szerűen feldöntötte s az erdő felé gurigálta. Az erdei lege­lőről hazatérő tehenek egyike kiváncsi lévén a medve zsákmányára, feléje ment s azt megszaglálta. A medve megdühödött a hiyatlan prókátor illetéktelen beavatkozá­sán, talpra állott s úgy nyakon teremtette, hogy a szegény állatot később bezúzott homlok és pofacsont miatt le kel­lett vágatni. A hőstett után a mackó egész nyugodtan tűnt el az erdőben zsákmányával a turisták nagy mulatságára. KISGAZDA. A rétgondozás tizparancsolatja. 1. Ha azt akarod, hogy sok és jó takarmányod legyen, gon­doskodj arról, a talaj nedvességi állapota megfelelő legyen. Tulnedves talaj csak rossz takarmányt te­rem. 2. Gondoskodj arról, hogy a talajhoz a levegő is kellőleg hozzáférjen. Ezt eléred, ha ősszel vagy tavaszszal megfogasolod. 3. Ha komposzttal vagy istállótrágyával trágyázol, ne feledkezzél el a fosz­fortrágyázásról sem, mert az állati trágyák és a komposzt igen kevés foszfort tartalmaznak. Rétekre a legalkalmasabb a foszfortrágya, a Thomassalak és kiszórásra a legkedvezőbb időpont az ősz vagy a tél. Hektáronként 4—6 mm. szórandó ki. 4. Ha nincs elegendő istállótrágyád a réttrágyázásra, úgy a Thomassalak mellett 6 mm. kainit is elszó­randó. 5. Ha ősszel vagy télen nincs időd a trágyá­zásra, megteheted ezt tavaszszal is. 6. Ha vizelön- tések, áradások miatt tavaszszal nem trágyázhatsz, megteheted ezt az első kaszálás után is. 7. Savanyu réteket mésztrágyázással javíthatunk. 8. Tavaszszal egyengesd el a vakondtúrásokat, nem árt ilyenkor a hengerezés sem. 9. A kaszálás a réti füvek és virágok java virágzásában történjék, ekkor lesz legértékesebb a takarmányunk. Tömegben kevesebb lesz ugyan a takarmány, de táplálóbb, mintha addig várunk, hogy a növények megfásodjanak. 10. Ügyelj arra, hogy a gyom és mérges növények el ne ter­jedjenek. Ha mégis nagyobb mérvben mutatkozná­nak, korai kaszálással védekezhetsz az elterjedé­sük ellen. Terméketlen fákat az ágak lehajtása által termőkké tehetünk. A munka abból áll, hogy a tul- erősen fába növő egy vagy legfeljebb kétéves haj­tásokat végükkel anélkül, hogy azokat megmetszenők, a föld felé hajlítjuk és őket igy ivalakban a leg­közelebb levő ághoz háncscsal vagy füzvesszővel odakötjük. A hajlitás az ágak erősségének megfe­lelően történik. Ha a fa buja fejlődésü, akkor ve­szély nélkül az erős egyéves hajtások legtöbbjét oly erősen hajlítjuk meg, hogy a végpont majdnem a kiindulási ponthoz ér, minek folytán zárt iv tá­mad. A lehajlitás következménye az, hogy a fiatal fából termővesszők és termésszemek fejlődnek. Azonban a fának összes hajtásait nem szabad meg­hajlítani, mert igy a fa termőszemekkel kimerí­tené magát. A vértetü. A vértetü ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb a téli idő addig, mig a fa meg nem lombosodik. Ha a fát már nagyon megtámadta a vértetü, az igen vértetves ágakat vágjuk le és távolítsuk el olyan helyre, ahol ezeket rögtön el lehessen égetni. A fa derekán és a meg­maradt ágakon levő sebhelyek megtisztítása az úgy­nevezett petróleumemolzióval történik. Ezt úgy készítjük, hogy egy liter vízbe fölaprózunk tiz deka közönséges mosószappant és fölforraljuk. Akkor hozzáöntünk két liter kissé langyos petróleumot. Az úgy összeöntött petróleumot és fölforralt szappa­nos vizet azon melegében közönséges lyukas faka­nállal annyira jól és erősen összeverjük és kavar­juk, hogy az 8—15 perc múlva tejföl sűrűségűvé váljék. A fákon levő vértetves sebek bekenéséhez már most ezt a petróleum-emolziót használjuk, de nem tisztán, hanem úgy, hogy annak egy-egy ré­széhez 4—5 rész tiszta (kissé langyos) vizet veszünk s e kettőt egymással jól összekeverjük. A bekenés kéziecsettel történik úgy, hogy ezzel amennyire csak lehet, egyszerre az egész sebet fogjuk föl és borít­suk be, hogy a vértetü a sebből a földre ne hull­hasson. Ezután a megtisztított sebet kátránynyal bevonjuk, hogy oda vértetü többé le ne telepedhessék. A kecsketartásról. Mondhatjuk, hogy a kecske a szegény ember tehene. Teje a legzsiro- sabb, amennyiben a tej zsírtartalma 4—6 százalék között változik, tartása szerint. A legigénytelenebb állatok egyike. Amint a hó lekerült a legelőről, a kecske már kellő táplálékot talál. Falomb szintén kedvenc eledele. Arra vigyázni kell azonban, hogy fiatal gyümölcsfákhoz vagy bármely nevelésre szánt facsemetékhez ne jusson, mert nemcsak a rügyeket, de a fiatal hajtásokat is megeszi s ezáltal károkat tehet. Azért is a kecskéket pányvázva kell legel­tetni. Ha legelőre jár a kecske, más takarmányra nem szorul, de bővebb tejeléssel igen meghálálja a jobb tartást. Kevés széna vagy ha nagyon jól akar­juk tartani, egy kis zabadagolással igen sok tejet ad. Megeszi a gumós, vizenyős takarmányféléket is, de ezek kevésbbé alkalmasak. Gyakran kell itatni, amennyiben a vizfelvétele igen jó hatással van a tejelválasztásra. Ezért indokolt a sóadagolás is; na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom