Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-06 / 40. szám
316 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Széchényi Ernőné grófné, Milrovics Endréné nőegyesületi titkár. Rodakovszky Alma, Szalay Stefánia, Szakrajda Jánosné és mások. Az egyesület vendégei sorában ott voltak Imling Konrád államtitkár, Sennyey Pálné báróné, Széchényi Ernó gróf, Sennyey Béla báró nejével és leányával, Mailálh József gróf, Metzner Gyula főispán és neje, Metzner Béla és neje, Szmrecsányi Béla kamarás, Karg Lujza bárónő, Hornyay Béla dr. és neje, Beregszászy István királyi tanácsos, Roda- kovszky Józsefné, Farkas Róbert kanonok, Lahocsinszky Adolf, Milrovics István és üamjanovics Ágoston esperesek, Gruschka pápai kamarás, Dános Miklós műszaki tanácsos, Milrovics Endre, Ressenyei Zénó, Fieder Zsigmond dr., Sipos Géza, Szkicsák István, Diószeghy Pál, Weinberger József dr., Tóth Sándor, Koncz Endre dr., Szakrajda János, Gutmaim Mór, Einselt Vince és sokan mások. Este hét órakor, a mikor a sorsolás véget ért és a vidék népe oszladozni kezdett, a Nyesés nagytermében sikerült hangverseny kezdődött. A hangverseny után társasvacsora, majd pedig hajnalig tartó táncmulatság következett. A siker titka. — Hitelszövetkezetek és tehermentesités. — Miért tudnak tehát a német hitelszövetkezetek oly sikert felmutatni a tehermentesités terén? E kérdést vetettük fel — dr. Wegner pozeni szövetkezeti igazgató felolvasásának méltatása közben. Megfelel ő maga erre. Mert módjukban van a vidéki gazdákat megóvni a további könnyelmű adósságcsinálásoktól. Tiszta dolog. Mit ér az, ha én ma tehermentessé teszem Péter vagy Pál gazdát. De holnap már azon veszem észre, hogy megest belemászott az adósság kátyújába. Hogy megest görbe napokat csinál. Megest olyan vásárlásokat eszközöl, melyekről csak a hülye nem tudja, hogy adósságbilincs kovácsolódik belőle. Pedig nálunk ez járja. Magyarországon nagyon hangoztatják e függetlenséget, a szabadságot, a gyámkodás lerázását . . . Jelszavakká lettek. Persze jó ott — a bölcs szerint — a szó, a hol a fogalom hiányzik. Hiszen a nagy népboldogitók, mig maguk is bele nem kóstolnak aztán a szövetkezeti életbe, azzal igyekeztek elidegeníteni, sőt vadítani az embereket a szövetkezetektől, hogy — Gyámság alá kerülnek . . . — Felügyelet alá jutnak ... És igy tovább . . . Itt az a hitel jó és az modern, amivel a kölcsöntvevő tehet, amit akar. Mit bánják a nagy bankok, a részvényértékeket emelő modern gyárak, ha egy nap elmuzsikáltatja is a hitelező a jól megkamatozott és biztosított kölcsönt. Ott a föld ... a jelzálog. A többi mellékes. A német hitelszövetkezeteknek módjukban van a gazdákat megóvni a további könnyelmű adósság- csinálástól. A korlátolt hitelnek szigorú szemmel tartása mellett meg van adva a lehetőség arra, hogy a függő kölcsön se váljék jelzálog kölcsönné. És még a kölcsönök pontos törlesztéséről is gondoskodva van. Persze ez nálunk ismét nagy gyámkodásnak és szabadság ellen való merényletnek tűnnék fel. Mert nálunk iszonyú nagy — a szabadságtéboly. A német szövetkezetek takarékosságra is szoktatnak tehát . . . nem jelszó tehát a takarékosság .. • de való, határozott életrendszerré válik. Végre a birtokeladásokat, parcellázásokat is a szövetkezetek vehetik majd át, mint már Kelet- Poroszországban az eladó birtokok nyilvántartásával át is vették. Ezt kellene nálunk is tenni. Miről külön fogunk beszélni. A tagos adósságmentesitését más oldalról is a szövetkezeteknek kell végezniük annyival is inkább, mert minden más hitelezőnél jobban ismerik az egyes tagok vagyoni hitelviszonyát. Hogy a hitelt jobban kiterjesztethessék, szükséges volna az adósság mentesítésére szükséges jelzáloghitelfedezeten túl megmaradó nem megterhelt részbirtokokat kitüntetni és ezeket elsősorban a sáemélyhitel igény- bevételére alkalmassá tenni. Ez volna aztán a teljes hitelfedezet végső határa. Még részletesebben foglalkozott az adósságmentesitéssel Steiger hannoveri szövetkezeti főtitkár. Ő a nyilthitel kérdésének rendezésénél elkerülhetetlennek tartja azonban az állami és tartományi pénzforrásoknak az esetben való rendelkezésre bocsájtását, ha a takarékpénztári betevőknek az igénye ezt megkövetelné. vasárnap délután A legény búcsúzik... — A »Magyar Földmivelő« eredeti elbeszélése. — Nagy sor az, mikor a legénynek búcsúznia kell hosszú három esztendőre. Mikor október elején megfujják a trombitát.., Száz és száz féle gondolatok űzik, kergetik egymást ilyenkor a búcsúzó legény elméjében. Dobog a föld a talp alatt. De még jobban dobog, lázasabban dolgozik a katona-mente alatt a szív ... Szavát nem tudja elnémítani senki, semmi. A dicsőség, mely a katonaságnál tulajdonosára várakozik, mind elenyésző semmi a búcsuzás perceiben. A szív, e mozgó kis jószág nem enged még a legény kitartiságának sem. Egyre lázasabban ver, hevesebben dobog. Mintha azt mondaná, és mondja is, hogy: — Az én világom, e kebel kicsiny. A világ nagy, mérhetetlen. Csak annyit mondhatsz sajátodnak, amennyit é kebel befogadni képes. Csak az a tiéd, akit és akiket szeretsz. Hasztalan akarod tehát elnyomni szavamat, mert az annál inkább hangosabban tör elő, megvilágositja arcodat, miként a fellegek mögül előtörő fényes nap sugarai megvilá- gositják a borús égboltozatot... így szól a szív. És a legénynek arcáról leolvasható a szív beszéde. De már nincsen sok idő a búcsuzásra. Menni kell! A »Behivó-jegy«-re rövid katonásan reá van nyomtatva: — Jelentkezés reggel hét órakor. Elkésés bün- tettetik! El kell hagyni az otthont, a szülőket, ismerősöket, a templomot, a falut, a mezőt, hol legszebb
