Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-06 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 315 győzte Alpár mezején, téli szállásra alkalmas helyet keresett seregének. Ezt megtalálta a Duna egyik szigetén, hol kipihente magát vitéz harcosaival együtt. Itt gyakorolta is őket és készült Pannónia elfoglalására. Sőt egy Chepel nevű kazár ember által fejedelmi lakot építtetett. S mivel Chepel oly jól végezte dolgát, azért ott a honszerzőtől nagy darab földet kapott ajándékul, s később az egész sziget a Chepel földjéről fölvette a Csepel-sziget elnevezést, melyet máig megtartott. A szegedi Erzsébet szobor. Vasárnap szép és emlékezetes ünnepe volt* a nagy magyar városnak — Szegednek. Magyar lovagiassággal, ősi kegyelettel állított emléket felejthetlen nagyasszonyunknak, Erzsébet királynőnek. A város lobogó díszt öltött és a lakosság emelkedett érzelmek hatása alatt hullámzott a szobor felé, melynek leleplezési ünnepsége következett. Ott volt a király ő felsége képviseletében József főherceg, miniszterek, képviselők közül is többen. És díszes, nagy közönség a vidékről, vármegyékből. A dalárda rázendített a Hymnuszra, amelyet kalaplevéve hallgattak végig. Most előlépett Erdélyi Béla országosan ismert költő, a szobor eszméjének egyik megpenditője, magas szárnyalásu beszédben kérte a főherceg engedelmét a szobor leleplezésére és Szeged városát a szobor átvételére. — Vergődő lelkünk, úgymond, vivődik a kétséggel, hogy képesek voltunk-e megközelíteni e mű alkotásában azt a nemes, tiszta eszményiséget, amely Magyarország- megdicsőült nagyasszonyának egyéniségéből felénk sugárzott, akihez hasonlót az élők között időtlen-időkig hiába keresnénk. Reményiem, hogy kétségünk tovalebben a föl- lebbenő lepellel és megtaláljuk az 'ó hasonmását az istenáldott művész léikéből fakadt mesterműben. Erre József főherceg a következő, mély hatást keltett gyönyörű beszéddel adott engedelmet a szobor leleplezésére: Mély meghatottsággal és fájó szívvel tekintünk fel mindnyájan Nagyasszonyunk, Erzsébet királyné népszerű, magasztos alakjára. E fohász rebben el mindnyájunk szivéből: Nagy lelked eszményi ihlete legyen a jövőben is azon törhetetlen kapocs, amely e nemzetet annyi sok keserű bánaton keresztülment Férjedhez, a mi szeretett urunk és királyunkhoz csatolja. (Lelkes éljenzés.,) Maradj ezentúl is őrző angyalunk. Te, aki ez életben csak áldást hoztál, áldott legyen neved, áldott legyen magasztos, fenséges emléked. Ameddig széles e hazában egy magyar szív dobog, addig élni fog aagy lelked, mert halhatatlanná tevéd neved. (Lelkes éljenzés.) 0 császári és apostoli királyi felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk nevében elrendelem, hogy hulljon le a lepel. E szavakra fölemelkedett a szobrot takaró három zászló és ott lebegett tovább a szobor felett, középen a kék-fehér, jobbról-balról pedig a magyar nemzeti szin. Ott állott lepel nélkül a szobor: fehér-szürke karrai márványba vésett ülő nőalak, amelynek finom metszésű arcáról lesugárzik dicsőült királyasszonyunk egész lelki jósága. Az alakon arányokban és körvonalakban egyformán kellemes lág}rság ömlik el, talapzata színben, tömegben és rajzban jól összevág vele. A főherceg és a közönség meghatva nézték a szobrot, amely zöld lombhátterével valóban szépen megoldott művészi probléma benyomását tette. Most dr. Lázár György polgármester lendületes beszéd kíséretében Szeged város nevében átvette a szobrot. Koszorút tettek : a képviselőház nevében Návay Lajos, a kormány nevében gr. Apponyi Albert, a főrendek nevében, a főváros nevében. Az ünnepély mély hatást tett a jelenvoltak lelkében. Szeged városa igazán hálás emlékezettel örökítette meg felejthetlen királynénk emlékezetét. Hálával emlékezett meg a királyról, ki a szegedi árvíz napjaiban személyesen jelent meg a város romjai közt. Most a király gyászában, vesztességében e szoborral is megmutatta a magyar nép vesztességét és igaz fájdalmát. A Bodrogközi Nőegyesület ünnepe. Mailáth József gróf perbenyiki kastélyának szomszédságában, az árnyékos Nyesés-ben fényes ünnepet rendezett vasárnap a Bodrogközi Jótékony Nőegyesület. A nőegyesület árvái javára szolgált a vasárnapi ünnep, a melynek érdekében hetek óta fáradoztak az egyesület előkelő hölgyei, élükön Mailáth Józsefné grófné elnökkel, a ki immár évek óta páratlan lelkesedéssel és odaadó szeretettel szenteli minden idejét a bodrogközi nép nyomorának enyhítésére. A nemes célokra való tekintettel, a melyekért az egyesület dolgozik, a pénzügyminiszter, megengedte tárgysorsjáték rendezését. A közel négyszáz nyereménytárgyat az egyesület tagjai adták össze, a sorsjegyeket pedig darabonkint húsz fillérért árusították, hogy mindenki vásárolhasson és ezzel is előmozdíthassa az egyesület áldásos törekvéseit. A sorsjegyekből körülbelül harminckétezer darabot adtak el a nőegyesület tagjai, úgy hogy e réven egyedül mintegy hétezer koronával gyarapodott az egyesület árváinak ellátására szolgáló vagyon. A nyereménytárgyak kisorsolása vasárnap délután folyt le nagyszabású népünnep keretében. A perbenyiki Nyesésben a Bodrogköz közeli és távoli községeiből egybegyült a vidék népe, hogy jelen legyen, a mikor kisorsolják az értékes nyereménytárgyakat, a melyek már egy hete voltak kiállítva, hogy mindenki megtekinthesse. A katonazenekar által előadott Rákóczi-induló- val kezdődött az ünnep délután kél órakor, a midőn már sok száz főnyi tömeg sürgött-forgott a Nyesés hatalmas fái alatt. Három órakor azután Bencsik István főszolgabíró, Bárczy Gusztáv és Móré István szolgabirák vezetésével kezdetét vette a sorsolás, miközben két zenekar játszott. A nép nagy része a nyerő számok kikiáltását várta sürü tömegben a sorsoló bizottság asztala körül, vagy pedig a vásári bódék és lacikonyhák körül tolongott. A vendéglőben ezalatt egybegyűltek a környék előkelőségei s a terített asztaloknál foglaltak helyet, a hol a nőegyesület hölgyei szolgáltak ki — a jótékony cél érdekében. A háziasszony szerepét Mailáth grófné töltötte be és munkájában segítségére voltak : két leánya Erzsébet és Stefánia grófkisasszonyok,
