Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-29 / 39. szám
308 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Sok csalódásnak, nyomorúságnak vennök elejét, ha az útleveleket kiadó hatóságok teljesen tisztában lennének azzal, hogy mily feltételek és körülmények közt adhatók ki az útlevelek. Különösen pedig a hatósági orvosok szigorúan és kellő szakértelemmel kezelnék azon betegségeket, melyek miatt a legtöbb visszautasítás történik. Felhívjuk erre az illetékes kormányzat figyelmét, mert mi személyes tapasztalatokból Írhatjuk, hogy itt mulhallanul sürgős intézkedésre van szükség. O VASARNAP DÉLUTÁN A dohány. A dohány meghódította az emberiséget és az államokban szerepel. A legelőkelőbb szalonokban épugy gomolyog a dohány' kékes füstje, mint a falu végén álló kunyhóban, vagy az óceánt szeldelő hajó fedélzetén. Nemcsak élvezeti tárgyává, hanem valódi életszükségletévé vált a dohány mindazoknak, kik hosszabb időn át megszokták, hogy szájukból füstöt eregessenek. Eléggé ismert dolog az is, hogy inkább éhezik és szomjuzik az erős dohányos, sem hogy pipáját nélkülözze; szenvedélyévé vált az, mint a korhelynek a szeszes ital élvezete, a kártyásnak a kártyázás s minden áron nyerni akarónak a lutrijátszás. Az a körülmény tehát, hogy a dohányzás által az életszükségletek száma szaporodott, az emberekre nézve nem előnyös, ha igaz a bölcsnek eme mondása: »az a legboldogabb ember, kinek legkevesebbre van szüksége.« A dohány mellett és ellen különben már igen sok harcot vívtak kisebb-nagyobb tekintélyek. A dohányzás barátai azt a bóditó hatást tartják kellemesnek, a melyet fejlett szervezetű ember a dohányzás alatt élvez; azt a lassan-lassan szétfoszladozó füstfelhőt tartják szellemélénkitőnek és a képzeletet szüntelen foglalkoztatónak, a melyet az álmodozó szem folyton kisér. Az órákon keresztül hallgatag ülő hollandus nem unatkozik, ha pipa van szájában, úgyszintén az a hajóslegény, kinek életfáklyája hamarabb alszik ki, mint pipája. Én nem is a dohányzás ellen akarok szólani (hiszen a dolgok általános rendjén ez úgy sem tudna változtatni); hanem csak azon káros hatásról, melyet a dohány a benne rejlő és lényeges alkatrészét képező (bóditó) méreg által a gyenge, fejletlen szervezetre gyakorol. Yéghetetlenül hibásak azon szülék, kik akár tudatlanságból, akár hiúságból titokban vagy nyíltan gyönyörködnek azon, ha kedves magzataik előveszik a szögletbe állított pipákat, vagy megdézsmálják a szivarokat és oly kedvesen utánozzák apjukat vagy nagyapjukat. És azok a szülék, a kik ily módon rá- kapatták gyermekeiket a dohányzásra, súlyos felelősséget vállalnak magukra Isten és gyermekeik előtt. Mert hogy az veszélyes a korai években, bizonyítják az első kísérletek tünetei. Egy tudós orvos észlelései szerint a vérkeringést és emésztést bizton megzavarja; a szellem ereje, főkép az emlékező erő, csökken; némelyik gyermek álmatlanságba esik ; másik megkapja a szívdobogást; ismét másoknak inye dagad meg; valamennyi gyermeken pedig erőt vesz a főfájás, szédülés, láz, fül- zugás, izzadás, gyomorémelygés és hányás. Megtörtént, hogy egy három éves fiú régen nem használt pipaszáron át szappanbuborékokat fújt és e miatt negyednapra, szüleinek nagy fájdalmára, görcsök közt múlt ki. Általában a test ereje hanyatlik; ennek hanyatlásával beáll az akarat erő csökkenése, a restség, a korhelység s más, erkölcsileg elitélendő bűnök iránti hajlam, melyek a megerősbödésnek csak a lélek műveltsége és ereje vethet gátat. Ha ezek nincsenek jelen, úgy a korai dohányzásnak testi és. erkölcsi romlás szokott a vége lenni. Fájó érzés foghatja el minden nemesen érző emberbarát szivét, midőn látja, hogy apró gyerkőcöktől kezdve elzüllésnek induló sihederekig, mint rimánkodnak bagóért, vagy kapkodnak eldobott cigaretta- és szivarvégekért. E szerencsétlenek elejétől rágják, szívják azt a növényt, melynek undok nedvével a mérgek egyik legerősebbje, a nikotin; megy át vérükbe. És mi viszi a gyermeket a dohányzás kedvtöltésére? Talán a dohányzás barátai által említett élvezetek? Korántsem, mert hiszen ők ezekről mit sem tudnak! Az utánzási vág}7, mely a gyengébh jellemeknek, általában pedig a gyermekeknek any- nyira sajátja; a hiúság (az emberi természetnek e második nevezetes sajátsága), hogy ők is nagyoknak láttassanak és emberszámba vétessenek. Ezek eszközük, hogy némi szolgálatért kapott jutalmat, vagy talán ajándékot olyasmire költsenek, minek hasznát soha. kárát ellenben mindig érezhetik és tapasztalhatják. A dohány élvezését káros hatása miatt elejétől fogva eltiltották és csak bőrbetegségeknél engedték alkalmazni. Császárok, fejedelmek és a pápa kemény büntetéseket szabtak annak élvezőire. Bernben külön törvényszéket állítottak e célból. Oroszországban 1634-ben orrvesztés; Törökországban az orr átfura- tása és a támadt nyíláson a pipa szárának áthuza- tása volt a kemény büntetés. Abbas sah máglyára ítélt egy dohánykereskedőt. Anglia súlyos adót vetett a dohányra. És habár a jelen és múlt tudományos emberei közül is többen szállottak síkra ellene, mégis a dohány aránylag gyorsan elfoglalta nagy birodalmát. Miután a kormányok látták, hogy minden tilalom dacára (vagy talán éppen azért) a dohány tért hódit, jövedelmi forrásul kezdték felhasználni. Némely állam monopolizál vele, más ország, mint pl. Németország, Svájc adót vetett ki reája. Hogy azonban e körülmény sem szól a dohány mellett, az bizonyos ; mert ha az államnak 15—20 milliónyi tiszta haszna is van belőle, ugyanezen összeg mégis a polgárok zsebéből vétetik ki és a szó szoros értelmében füstbe megy. Több államban, ahol monopólium nincs, erélyes rendszabályokat hozva, megtiltották a 16 éven aluli fiuknak és leányoknak a dohány élvezetét. Erre a mondott okokon kívül még az bírta kiváltképen az illető kormányokat, hogy a 16 éven aluli korban a testnek leginkább van szüksége azon nedvekre, melyek a dohányzás által elvonatnak, vagy megmérgeztetnek.