Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-14 / 28. szám
220 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Valamint a testnek minden tagját egyenlően kell fejleszteni, azonképen gazdaosztályunk minden tagozatának arányos és egyenletes fejlesztésére is gondolni kell. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy mert a levegőre első sorban a tüdőnek van szüksége, tehát a levegő csak a tüdőt élteti, tévedés volna azt hinni, hogy mert a táplálék a gyomorba jut, az csak a gyomrot élteti. Egyik életszerv munkássága, annak egészsége kiegészíti a másik életszerv egészségét, elősegíti annak a munkát. így van ez a társadalmi tevékenységnél is. Gróf Károlyi Sándor emlékezetét mi nemcsak azzal becsüljük meg, ha külsőleg is megörökítjük — egy kis szobra már áll, a nagyobb következik — de mi az ő emlékét igazán úgy becsüljük meg, ha tanításait megtartjuk, példáját követjük. Ebben a feltevésben és reményben a Magyar Gazdaszövetség gyűlését megnyitottnak nyilvánítom. KÖZEGÉSZSÉG. Első segélynyújtás mezei munka közben. I. írók magasztalják, költők megénekelték a mezők szépségét, a mezei munkák dicső voltát. »Nincs boldogabb az aratónál!« Hangzik a dal. Igaz. De hát a rózsa is tövis közt terem. A napnak is meg van az árnyéka. A mezei munkának is meg van a* maga nehézsége, gyötrelme, esélye, sőt szerencsétlenségei is vannak. A minapában is olvastuk — éppen a mi újságunkban, hogy mezei munkásokat napszurás éri. Hányszor halljuk, hogy sarlóval, kaszával, kapával véletlen vagy fájdalom sokszor meggondolatlan civódásból eredő életveszélyes sebesülések keletkeznek. Ilyen esetekben a tapasztalás szerint, mint közönségesen mondani szokás — Elvesztik az emberek fejüket. A lélekjelenlét hiánya pedig sokszor még fokozza a bajt. Ahelyett, hogy gyorsan a rögtön való, az első segélynyújtáshoz fognának a jelenlevők, jajgatnak, kezeiket tördelik és futkározva tétlenkednek. Pedig ilyenkor minden perc — drága. Sokszor éld vagy halál. Azért igyekszünk egy néhány jó tanácsot adni arra, hogy mit tegyünk veszély, betegség esetén, hogy az első segélynyújtást adhassuk. II. Napszurás. Az aratás általában a nagy, káni- kulás hőségben folyik. Még a városban járó-kelő ember is napszurást kaphat. Hát még a nyílt mezőn dolgozó munkások, kikre egész napon át nyilaz, tűz a folyton jövő napsugár. A napszurásnak éppen úgy, mint sok más fajtájú betegségnek előjelei, előpostásai jelentkeznek. A munkás ember szokatlanul és leküzdhetlenül fáradtnak érzi magát. Ettől az érzettől ’még rövi- debb hosszabb pihenés után se’ tud szabadulni. Aztán fejfájás is bekövetkezik, vele jár a lélegzési nehézség. Egyszer csak szédülni kezd a beteg és csakhamar eszméletét is vesztheti, összeesik, mint mondják: elájul. Ha megfigyeljük az ilyen beteget a következő tüneteket vesszük észre rajta — A beteg rövidesen lélegzik. Érverését alig lehet megtapasztalni, mert alig érezhető. Szemei fényesek, merev tekintetű. Lehet, hogy a baj csak könnyebb természetű. És ekkor a beteg arca égő piros. Ha az égő piros- ság helyett sápadtság, az ajkakon pedig szintelenség lép fel: a baj súlyosabb. Akár az egyik, akár a másik esetben gyors segítségre van szükség. Első, sürgős gondunk legyen, hogy a beteget azonnal árnyas helyre vigyük gyöngéden. Az ám, de ha ilyen hely nincs. (Elég baj!) Akkor — mig ilyen helyre akadhatunk — rögtönözve csináljunk egy kis sátort. Fej kendőkből, kötőkből, lepedőkből lehet ezt rögtönözni. Bár az előrelátó gazdaságban megfelelő ponyva nélkül nem szabad volna a mezőn dolgoztatni. A mezőn levő szekér is segítségünkre lehet szükség esetén. Mert a sátor egyik falát alkothatja. Rudakul használhatjuk a kapát, ásókat vagy gereblyékct. Addig is — azonnal — szabadítsuk meg a beteget ruházatától. Gomboljuk ki nyakán az inget, a mellén is. Ha látva-látjuk, hogy betegünk arca piros, helyezzük fejét magasabbra. Ellenben - t. i. ha sápadtság lepi el az arcot — tanácsosabb a mély fekvés. Mikor már betegünk nyugodtan fekszik: fejére tegyünk nedves borogatást. Jó, ha testét is leöntjük vízzel vagy mossuk, dörzsöljük, de kímélettel —. egész testét. Megtörténhetik, hogy betegünk lélegzése akadozó lesz. Ez esetben a lélegzést mesterségesen segítsük. Egyszerű ennek a módja, csak tudni kell hozzá. Tenyerünket használjuk fel oly kép, hogy a mell alsó részén és a gyomor táján egy-kettőre (ütem szerint) kissé erősebb nyomásokat gyakorolunk. De óvatosan és nem erőszakosan. Megtörténhetik leggyakrabban, hogy betegünk csakhamar ébredezni kezd. Ekkor már adjunk neki: például tejeskávét vagy gyenge teát. Szeszszel kevert vizet is nyújthatunk neki. Mindezt hidegen. Tiszta pálinkát itatni vele, plane derüre-borura, veszedelmes. Gyakran azonban a gutaütés, szivszélhüdés veszedelme fenyegethet. Tehát jó lesz orvoshoz fordulni. Az amerikai magyarok visszatelepítése. A kisemberek érdekeiért küzdő Magyar Gazdaszövetség mozgalmat indított az Amerikában élő magyarok visszahozatala és alkalmas pontokon való letelepítésük érdekében. Az idevonatkozó tevékenységét egyelőre és elsősorban öt olyan helyre összpontosítja, honnét erős a kivándorlás és ahol megvannak a szükséges alapföltételek arra nézve, hogy a visszajött magyarok uj és a réginél kedvezőbb megélhetési viszonyok közé kerülhetnek. Az egyik hely Somogy vármegyének az a mocsaraktól övezett része, melyet Nagyberek néven ismernek és amelyet most az érdekeltek ki akarnak szárítani. Ezzel nagyobb földterületet tesznek müvelhetővé, amelyen a vidék kivándorolt népe találhat munkát és a mainál jobb megélhetési alapot. Az ország déli részén To- rontálban és Temesben nagyobb földterületek vannak kiszemelve, amelyeken a visszatelepülök nyernének első sorban elhelyezést. A felsővidéken, Gömőrben és Borsodban
