Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-30 / 26. szám
MAGYAR F.ÖLDMIYEEŐ 203 róna büntetésekkel orvosolható ez a lelketlen ku- fárság, de alapos, gyökeres és' szigorú intézkedésekkel. o KÖZEGÉSZ S É G. Meddig lehet egyfolytában dolgozni? Az ember szellemi munkabírásának legfontosabb szabályozója a táplálkozás módja. E kettő közti vonatkozás figyelembevételével Brillat-Savarin néhány igen érdekes példát sorol fel: I. Napoleon Boulog- nebe való utazása előtt 30 órahosszat dolgozott egyfolytában az egész államtanácscsal és a miniszterekkel egy ült és ezalatt csupán kétszer evett, de akkor is csak keveset, azonkívül néhány csésze kávét ivott meg. Brown, a tengernagyi hivatal egyik titkáráról tesz említést, aki elvesztett néhány szám- lajstromot, amelyeket csakis ő birt pótolni. A titkár neki feküdt a munkának és 52 órahosszat dolgozott egyfolytában. Célszerű táplálkozás nélkül ezt az óriási munkát képtelen lelt volna elvégezni. Ez a következő életmód szerint pótolta az elvesztett szellemi és testi erőt. Először vizet ivott, utána könnyű ételeket evett, azután bort és végre egy csésze erőlevest hajlott fel. Nagyon érdekes a politikai futárok életmódja is, amikor» utón vannak. Az orosz császári futárok az egész hosszú ut alatt csakis rizszsel táplálkoznak, azonkívül még ópiumot szívnak, de persze nagyon csekély mennyiségben. Brillat-Savarin találkozott egyszer egy futárral, akit még a hadseregből ismert és aki épp most volt útban hazafelé Spanyol- országból, ahova fontos sürgönyökkel küldte el kormánya. Ez a futár az egész 12 napig tartó ut alatt összesen néhány üveg bort és néhány csésze húslevest fogyasztott el és ez a táplálkozás teljesen elégnek bizonyult, jóllehet állandóan mozgott és dolgozott és amellett még alig aludt is valamit. Más tartalmasabb táplálkozás mellett az úttal járó fáradalmakat ki sem bírta volna. Különösen azoktól az ételektől kell az ilyen foglalkozású embereknek tartózkodni, amelyek álmosságot idéznek elő. Ilyenek a tejből készült ételek, a szárnyasok és az almának bizonyos fajai. A dohányfüst hatása. Annyi minden rosszat beszéltek össze-vissza a dohányzásról, hogy egyszeé igazán már jót is lehet róla mondani, hisz már a legelemibb igazság is megkívánja ezt. Mérges anyagai ugyanis nemcsak az emberi szervezetre hatnak kártékonyán, hanem azokra a haszontalan lényecs- kékre is, melyeket bacillus néven magunkban hordunk. Miután a sok baktérium belélegzés utján jön a testünkbe, feltehető és egyébként is világos, hogy a dohányfüst érintkezésbe jön velük s ezeket megsemmisíti. Hogy ezt a kérdést közelebbről megismerjük egy bécsi orvostudós tüzetesen foglalkozott vele és eredményeit a következőkben foglaljuk össze. A tudós egyes csöveket különféle bacillusok- kal telitett s a csövet azután a dohányfüst hatásának tette ki. A difteritisz bacillusaira a dohányfüst nagy mértékben hatott, amennyiben nem növekedtek tovább vagy csak nagyon csekély mértékben növekedtek. A tifuszbacillusokra gyakorolt hatása a dohányfüstnek már sokkal csekélyebb volt, de ezek növekedésére is károsan hatott. A gennvbaktériumo- kat ellenben a dohányfüst valósággal pusztítja, úgy, hogy összesorvadnak, nemhogy növekednének. A tudós abban foglalja össze fejtegetéseit, hogy a dohányfüst a szájban levő baktériumok legbiztosabb kipusztitója. VASÁRNAP DÉLUTÁN A honfoglalás. , ‘i. Árpád győzelmei. Élt még a magyarok lelkében az ősi hit, hogy az a föld, melyet a Duna és Tisza vize öntöz, az ő vérükből való népé vala! Hogy voltakép haza érkeznek. A hagyomány határozottan mondja, fentartotta. De hogy a Duna és Tisza közt lakó most már — különböző népek nem valami jó szívvel fogadták ami hazatérő őseinket, azt elgondolhatjuk. Igv, elsőnek mindjárt Zalán fejedelem nézett nagyot. És nyomban menesztette embereit Árpád elé, üzentetvén: — Ne merészkedjék még csak kacsintani sem az ő alföldi földjeire, mert megbánná. Árpád hatalmas fejedelemhez méltó nyugalommal fogadta a felfortyant Zalán küldötteit. Követeket válogatott ő is a magyarok közül, még pedig derék, fényes küldöttséget. Nem is eresztette őket kézzel útra, hanem drága ajándékokkal rakodtak ■ meg. A követséggel pedig üzentette Zalánnak: — Tisztelem Zalán fejedelmet. Kéretem, adja magyar népemnek a Bodrog vizéig terjedő földet. Aztán küldjön egy korsó vizet a Dunából. Meg egy marok fűvet Alpár mezejéről. A haragos Zalán kezes bárány lett erre az üzenetre. Csak ennyi! Gondolta magában. Meg aztán hallott is már egyet-mást a magyar vitézségről, hát nem nagy kedve lehetett a fészkelődésre. Átengedte, megadta amit tőle Árpád kért. A magyarok most tehát lehuzódtak egész a Bodrogig. A nép azonban hullámos volt. Szűk nekik ez a föld. Tovább... tovább... -=- mondották. És úgy cselekedtek! Árpád maga a Tisza fölött levő vidéket hódította meg. Vitéz vezérei pedig átkeltek a Tiszán és annak balpartját vettél? pártfogásukba. Sőt lehuzódtak a Kőrösig és keletnek el — ismét a Kárpátok hegyvonaláig. Nem ment ez persze olyan könnyen, mint első percre elgondoljuk. Véres harcokba került. Hiszen az itt lakó népek élet-halál harcot vívtak a magyarokkal. Zalán ez idő alatt csendes volt és figyelt. De csakhamar vette észre, hogy ennek fele se’ tréfa ám. Barátságot színlelt tehát. Színlelt, mondok. Mert sultyonban a görög császárral egyezkedett. Segítséget kért. Meg is kapta a segítséget. Érezte is, mert most már elbizakodva követelte, hogy Árpád szedje irháját az ő földjéről. — De nem úgy ám! — Üzente Árpád. — Ehhez a földhöz nekünk jogunk van. Véremé, ősömé.
