Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-20 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 19 És semmivel nem nyerhetjük meg bizalmukat, hitüket, munkakedvüket, belátó értelmüket, nyugodságukat, mintha alkalmat adunk neki arra, hogy becsülettel hajlékot nyerhetnek. Nem kérünk ajándékot! így szól a nevezett levél. Törlesztjük! Csak segítsenek rajtunk. Ám nincs kétség benne tehát, hogy a kormányzat jól fogta fel népünk helyzetét, jól ismeri a magyar nép filozófiáját, lelki és társadalmi életét, mikor a munkás házak, otthonok létesítését főtörekvésének tekinti. De emez eszméért, ezért a bőven kamatozó befektetésért... nem ennyit kellene áldozni, mint most áldozunk. Nem is milliókat, de mindent és mindenünket, mert az otthon köti a népet e földhöz. A nép pedig édes mindenünk. AMI NÉPÜNK. Lássunk tisztán! Kezdettől fogva azt hirdettük és ma is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy 1) Azon sajnálatos állapotban, melyben ma nálunk munkaadó és munkások jutottak, semmi sem szükségesebb, mint az őszinteség, nyugodtság, az egymást türelmesen való meghallgatás. 2) Mindaddig mig csak lehetséges békés, szelíd eszközökkel törekedni arra, hogy a munkátadó és munkás egymást megértve, kölcsönös bizalommal legyenek egymás iránt. 3) Mihelyt ellenségnek nézik egymást a felek, nem az okosság, nem az igazság, hanem a szenvedély fog rajtuk uralkodni és akkor lehetetlen a közeledés, a megértés. Ily elvek szemmel tartásával óhajtjuk az alábbi ügyet is megvilágositani, hogy aztán megoldható is legyen. Gróf Mailáth József ur rendelkezésünkre bocsátott egy levelet, mely hozzáérkezett. Kár, hogy névtelenül, illetőleg a szakszervezet pecsétjével. Mert a népet igazán szerető gróf is Írja — magyar ember nem szokott bujkálni, főleg, ha érzi, hogy igaza van, E levél tartalma alkalmat ad aztán a nemes grófnak arra, hogy az ügyet alaposan megvizsgálja és válaszát is nyomban megadja. Az ófehértói levél a következő: Kelt üfehértó, 1907 január hó 7-ikén. Ezennel intézzük szavainkat a Méltóságos Mailáth gróf úrhoz, hogy megértettünk mindent a Méltóságos Mailáth gróf ur újságjából, amit január hó 6.-án, ez év első számából olvastunk ki, hogy a karácsonyi ünnepre elmegyek hozzátok.*) És mi nagy lelkesedéssel vártuk Öméltóságát. De csalatkoztunk, mert nekünk inkább szomorúságot hozott Óméltósága. Pedig mink örömöt és vigságot vártunk volna, mert minden reménységünk csak a magyar emberbe van. Mert a magyar ember az ember, nem a tót. És azt a pon*) Félreértés: E szózattal megyek lélekben hozzátok magyar munkás nép! (Sz erk.) tot is megértettük, hogy mink mindig csak a szegénységgel nyomorral, egyszóval a szükséggel marakodunk. Bizonnyal csakis aval. Mert nyolcvan fillérből most már egy hat-hét tagú család hogy élhet, mikor ma már egy kiló só is huszonnyolc fillér. De meg azt méltóztatik tőlünk kérdezni, hogy mivel akartok magatokon segíteni ? Azzal, hogy nem arattok ? Aval nem akarunk mink semmit segíteni, mert mink aratni akarunk, csakhogy egy kis komenciót kérünk a tizedik rész után. És az egyéb munkát is végezzük, csakhogy magasabb munkabérért, nem úgy, mint 1906-ban. Mert egy kiló hús is egy korona húsz fillér és egy pár lábbeli 14 és 16 korona. Azt a pontot is megértettük, hogy aki igen fent kezdi, annak rendesen hamar elszédül a feje. Igen bizony, hogy elszédül. Mert mikor kimegy az ember azon a hosszú nyári napon kaszálni egy kis száraz kenyerén, semmi jó eledelhez nem juthat, mert nem telik hatvan krajcárból, bizony ilyenkor a szédelgés kényszeríti. És azt a pontot is megértettük, hogy szó ami szó, de igaz, kinek hol fáj, ott tapogatja; ahol viszket, ott vakarja. Bizony nagyon fáj, hogy azt méltőztatott újságba tenni, hogy nem akarunk dolgozni. Igen, mink akarunk dolgozni, csakhogy nagyobb bérért. Nem tudjuk melyik tiszt ur irta azt a Méltóságos urnák, hogy mink nem akarunk dolgozni. Kérdés, ha betudná-é bizonyítani. Azt csak megtudják Öméltóságának Írni, de azt nem tudják megírni, hogy három évi kepefa még most is benn van és ha elmegy az ember, kidobással biztatják. Az erdész ur puska után kapkod, hogy az ispán úrtól a kepefát kértük, aval akart nekünk fizetni. És azt sem tudják megírni, hogy van köztünk egy igen szegény ember, kit Tisza Andrásnak hívnak. 1906-ban volt az uradalomban négy hold tengeri földje, de ellenkezőleg ott szakad a madzag, ahol vékonyabb, ez is leégett és nem tudta letölteni a robotot, ezért elfogtak tőle 960 cső tengerit’ Helyben van a tanúja minden mondatnak ! Sok örömmel üdvözöljük Öméltóságát a magyarországi földmunkások ófehértói csoport országos szövetsége, (pecsétje) E levélre a gróf ur emigyen válaszol: A magyar földmivelők országos szövetsége ófehértói csoportjának Ófehértó. Miután nem tudom, ki irta hozzám Ófehértó- ról a levelet, mert hiányzik a névaláírás, (pedig tisztességes magyar ember nem bujkál, hanem ha igaza van, felemelt, nyílt homlokkal néz embertársa szemébe, panaszos levelében saját nevét is oda Írja) — az ófehértói munkáscsoportnak adom meg felvilágosító válaszomat. A földmiveseknek joguk van ahhoz, hogy szövetkezzenek, jobb bért kérjenek: de ahhoz nincs joguk, hogy azt, aki dolgozni akar — e szándékukban megakadályozzák, fenyegessék, amint az ófehértói vadászat előtt tényleg megtörtént. Megfélemlítették, megfenyegették azon társaikat, kik a vadászatra napszámért akartak menni. Ám, aki nem akar dolgozni, azt kényszeríteni nem lehet. De arra se’ kényszerítsenek ám senkit a nagy szabadság e korszakában, hogy... ne dolgozzék, ne keressen a hosszú téli időben. Az ófehértóiak közül vadászatra Ígérkeztek ugyanis első nap 155-ön, de a munkásszövetség vezetőségének terrorizmusa, nyomásának hatása alatt csak 17-en merlek eljönni. A második napon aztán mégis neki bátorodtak és jöttek 55-ön, a harmadik napra pedig 64-en. Ezek napi bérüket annak rendje és módja szerint meg is kapták. Még nyilvánvalóbb a terrorizálás, a békesség megbontására irányuló egy másik eset. Az 1907. év január hó 2.-án felszólítást kaptak az ófehértói egyik aratócsoport gazdái, hogy télen is pénzt szerezhetnek, ha akár napszámban.
