Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-26 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 161 tágnak, meg az igények fordulásának eleget tegyenek. De nem gondolnak arra, hogy egykor annak a leánynak nehéz, de szép hivatást kell majd betöltenie. Azt a hivatást, hogy a család, a ház szive, lelke legyen. Valódi fele ereje a férfiúnak. Hogy tudja megtartani azt, amit a férfi szerez. Hogy kormányozza kis háztartását azzal az önfeláldozással, mit Isten a nő szivébe oltott. E nemes tulajdont ápolni, irányítani kell. Hogy mikor az uj tűzhelyre kerül, ne legyen ott idegen, tudatlan, fedd ide, tedd oda féle báb. Hanem lélek, mely életet, munkát, ön- feláldozást, takarékosságot biztosit a család számára. Csak módjával! Ma már általános és hangzatos jelszó'lelt: — Földel a népnek! Igenis, földet kell adni a népnek. Annak a népnek, mely a földet megtudja érleni, megtudja tartani és ugv gazdálkodik vele és rajta, hogy a föld reá és a közre is áldásos legyen. És mert ezek a feltételek nem gyermekjátékok ám. hanem komoly és nemzetünket legközelebbről érdeklő feltételek: bizony hogy ebben a földparcellázás mámorban nyugodt lelkiismerettel mondjuk: — Csak módjánál! A föld kérdése nem egyszerű és nem is köny- nyen megoldható kérdés. Miként a százados fa gyökere mélyen belenyomult a talajba, szei'teszét ágazott, egymásba fonódott, nőtt: úgy a föld kérdése is ezer és ezer érdekek és pedig igen jogos és méltányos érdekekkel van összekapcsolva, egybe forrva. Legkönnyebb kidobni a jelszót: — Földet a népnek ! Ám rendesen azok játszanak ezzel a kérdéssel, akik a más földjeiből szeretnek osztani. Akik az életet nem ismerik és nem tudják, hogy mennyi bibije van e kérdésnek. Milyen hullámokat vet csak egy-egy nagyobb területnek szétosztása, sőt még bérbeadása is. A minapában voltunk tanúja egy esetnek. A földbirtokos megunta a sok sztrájkot, cselédperpatvart, bérbeadta birtokát. Csak most ébredtek fel a cselédek, a felesek, a munkások, iparosok. Csak most vették észre, hány embernek marad el biztos, nyugalmas életforrása, létezése. A bérlő máskép gondolkozik, más érdekeket elégít ki. Egyszóval máskép tesz. A másik eset egy nagyobb uradalom felparcellázásának ügye. Itt 150—200 cseléd ember lehet könnyen földönfutóvá. Hát igaz, hogy ugyanannyi kisgazda földhöz jut. De kérdezzük teljes megol- dás-e ez? Mi azt hisszük: nem. De minket nem ezek a körülmények aggasztanak leginkább. Aggaszt különösen két dolog. Az első, hogy vájjon népünk elég erős és önálló lesz-e arra, hogy földjei meg is tartsa? És vájjon megmarad-e földje melleit valóban munkásnak, első munkásnak a maga földjén is, aki nemcsak az aratórészt várja, de ki veszi a maga porcióját a munkából is. Erre nézve szomorú tapasztalataink vannak. . Az első körülmény belevág a nemzet életébe. Jaj a nemzetnek, ha a parcellázások csak azért indulnak meg, hogy ezzel a magyar föld is meginduljon!... Induljon, vándoroljon oda... arra, ahova indult, és vándorolt edáig ... a magyar nép... a kivándorlók, a lönkrejulolt kisgazdák földje. A bankok részvényeibe és osztalékaiba, a román takarékokba, az élelmesek körmei közé. Jaj ekkor a nemzetnek. Mert akkor már még tartalék-földjei sem lesznek. Hej, jó ezzel a gondolattal foglalkozni. Fogunk is vele foglalkozni. Most csak azt mondjuk: — Módjával, csak módjával! Nagyon meg kell gondolni azt, hogy a parcellázásokba szinte mámorban úszva •— hozzálássunk. Mi az átmenetet tartjuk szükségesnek, áldásosnak és biztosítéknak. Újra nevelni kell ami népünket a föld megértésére, megtartására, annyi bizonyos. A bérbe, a felébeadás igen jó átmenet. Azért csak módjával! Dikszi. VASÁRNAP DÉLUTÁN A madár-nap keletkezésének története. Krécsy Béla következőképp beszéli el e szép intézmény eredetét: A madár-nap, melyet Apponyi Albert gróf pár hónap előtt kiadott rendeletével hazai iskoláinkon is meghonosított, Amerikában vette eredetét. A madár nap alapítása Charles A. Babcock-nak. a Penszilvánia államban fekvő Oil-City város tanfelügyelőjének köszönhető. Ő, tapasztalván azt az érdeklődést, melyet az iskolás gyermekek a faültetésünnepe alkalmával s a rendes iskolai leckék alatt a madarakról adott ismertetések iránt tanúsítanak, arra a gondolatra jött, hogy a madarak iránt való nagyobb érdeklődés s különösen a madárvédelem nézőpontjából nem lenne-e érdemes az összes elemi iskolákban évenkint egy napot madár-nap (Bird Day) címen csupán a madarak kultuszának szentelni s ez alkalommal megismertetni a tanulókat e kedves és hasznos állatok életrajzával, sajátságaival s legkivált a hasznos madarakéval s igy beléjük oltani a madarak szeretetét és védelmét? Gondolata megtestesítése céljából Babcock 1894-ben számos levelet irt amerikai természettudósokhoz s különösen a madárvilág ismert kedvelőihez s véleményüket kérdezte az iskolákban meghonosítandó madár-nap felől. Érdekesnek tartom az adott vélemények közül a legkiválóbbakat olvasóinkkal is megismertetni; hadd lássák legalább, hogy az amerikaiak mily lelkesedéssel fogadták a madár nap eszméjét. Mily buzgó- sággal iparkodtak az amerikai iskolákban meghonosítani s ezzel a madárvédelemnek az amerikai emberekben tartós és maradandó támogatást szerezni. A kapott válaszok között a legfontosabb volt Morton-nak, az Egyesült-Államok akkori földmive- lésügyi miniszterének válasza, melyből közlöm a következőket:
