Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-05-12 / 19. szám

15Ü MAGYAR FÖLDM1VELÓ bizonyos, hogy az 1907/8-iki gabona piac nem az olcsó árak jegyében fog kialakulni. Hát a tavasziak? Természetes, hogy az őszieknél mutatkozó ked­vezőtlen állapotok kihatottak a tavasziakra is, bár a korai tavaszi vetések, egyes kivételektől eltekintve nagy általánosságban jól keltek, süniek és nagyob- bára egészségesek is. A későiek kelnek és ahol vetésük most folyik, a megjavult idővel remélhető­leg szintén kielégítő állapotba kerülnek. A kiszán­tott őszieket, ahol csak elegendő idő jut, tavasziak­kal pótolják. így növekedni fog természetesen nem­csak a zab és árpa területe, hanem különösen a tengerivel bevetett terület is. Köles, muhar és takar­mány-félék fokozottabb vetésére, tehát termelésére, kihat az ezidei szokatlan esztendő, amely a fűfélék fejlődését is a sok vizár és talajvíz következtében szintén megakasztotta. Igaz, hogy bizonyos tekintet­ben máris megvan a munkatorlódás, mindazonáltal remélni lehet, hogy a gazdasági munkálatok zömé­vel rövid időn belül a gazdák és munkások el fognak készülni, hasonlóan a jól előrehaladott szőlő­munkálatokkal, amelyek körül szintén mutatkozik a zord tél nyoma. Mikor kaszáljuk a szénát ? Nálunk még sok vidéken bizonyos szentek kalendáriumi terminusával kötik össze a szénakaszá­lás napját, tekintet nélkül az időjárásra, melegre, esőre stb., melyek pedig a füvek fejlődésében döntő szerepet játszanak. Ezzel szemben azt mondja a mai elemző vegy­tan, mely az állattartást átváltoztatta kamatos kamat­számítássá, hogy a kaszálást a réten a füvek több­ségének kezdődő virágzáskor, lucernásban pedig a többség bimbóba borulásakor leghasznosabb megej­teni két nagy okból; 1. mert ilyenkor van együtt bennük a tápláló érték legnagyobb tömege; 2. mert ilyenkor vannak a legkönyebben emészthető karban. Ezentúl csak a farost szaporodik s a légeny- tartalmu anyagok úgyszólván futólépésben csökken­nek, tehát a kár kettős. Itt csak a bükkönyre és lucernára, mint két főtakarmánynövényre vonatkozólag közöljük a pon­tos kísérletek eredményét. A május 23-án kaszált bükköny farostja volt 20-8% ; ugyanaz julius 12-én 39 8; a tápláló anyagok összege pedig ugyanezen idő alatt 56-3%-ról lecsök­kent 41.1°/0-ra; nevezetesen a légenytartalmu alkat­részek 25-4°/0-ról 13'8%-ra fogytak le. A lucernánál még nagyobb volt a kései kaszá­lás miatti értékveszteség. Ugyanis 1-25% víztartalom mellett voll: május 26-iki julius 3-iki kaszáláskor farost ........................238% 42-5% lé genytartalom . . . 2290/0 15.6°/0 légenymentes anyag . 308% 21;9% Ne azt nézzük tehát: mikor kapunk tömegre legtöbb takarmányt? hanem azt: mikor kapunk leg­több táperejü s jól emészthető szénát? Ez pedig minden takarmánynál egybeesik a virágzás általá­nos kezdetével. A jókor kaszált és szerencsésen betakarított széna friss és halványzöld szinü; kövér talajon kissé világosabb árnyalattal, a völgyi széna pedig kissé sötétebb; mig a salétromos talajé barnás. Sokszor azonban a vizes rétről való széna is friss és elevenzöld szinü lévén: magát a zöld szint csak a jó kezelés, a gondos betakarítás jeléül sza­bad elfogadni. A kései vágású vagy esőverte, kilúgozott, tehát értéktelenebb széna elveszti természetes zöld színét, valamint a zölden beboglyázott széna is, mert ez a nagy tömegben újra kihevül, erjedni kezd és sárgás­barna szint ölt magára. A széna jó szaga sem mértéke az ő tápláló ér­tékének ; hisz még savanyu réti füvek is illatosak, ha gondos volt a betakarításuk; persze csak addig, mig frissek, később ez a szag egészen elenyészik, ha jó, ha gyönge a széna. Csak az agyonázott, kilú­gozott széna nem szagos friss korában. A tompa, pállott, dohos szag a megromlás kezdetét jelenti; az ilyen széna bepenészesedik s ettől, ha leszárad róla poros, igy egészségtelen. Ha a szénánk rossz időjárás folytán sokat ázott is, használhatóvá tehetjük besózás által. Az ilyen szé­nát, mikor már behordható karba jutott, a padláson félméteres rétegekben jól legázoljuk, hogy egyenle­tesen legyen összenyomva és rétegenkint megszór­juk apróra tört marhasóval úgy, hogy minden tiz métermázsa szénára 2—2 és fél kiló só jusson. Ez a só meggátolja a penészképződést és a széna utó­erjedése közben fokozza a tejsav kiválását, melynek folytán a .szénában rejlő tápanyagok újból föltárul­nak. Különösen vigyázzunk tehát arra, hogy üres odúk ne legyenek az ilyen szénában, hanem olyan szoros legyen a rétegezés, mint egy jól kitömött szalmászsákban; mert minden odú egy-egy penész­tanyává lesz. Az ilyen széna 4—5 hét múlva már etethető s legjobb ilyenkor elhasználni. Általában tehát a jó széna fölismertető jele a sok virág, vagy félig nyílt bimbó; ez mutatja, hogy i kiadós korában vágták le. Réteken nem mindig lehet ezt a praxist követni, bár a korai kaszálás elve itt is igaz azért, mert a füvek nem egyformán virágzanak s esetleg egy korai kaszálással nagyon kiritkitjuk a rétet. Ugyanis nem minden fü gyöksarjfól ered, van sok, a melyik csak magról szaporodik. Ha már most a fölmagvadzást állandóan gátoljuk, esetleg a legsű­rűbb füuemet kivesztjük. Ez ellen időnkénti, 5—6 évenkénti, magbaeresztés, utánvetés, vagy foltonként az ily fűnek meghagyása segít. Mindenesetre helyen- kint más-más kombináció lesz helyes; de az min­dig igaz marad, hogy legjobb a rétet virágjában kaszálni, mert ilyenkor kapjuk róla a legnagyobb s legértékesebb tömegű takarmányt s ilyenkor pro- témje majd 100%-kal, zsírja pedig 20%-kal több, mint elvirágzás után. HÁZI-ASSZONY. A svábbogár kiirtása. Ezen nagy, feketés szinü, lapos testű éjjeli bogár, rendkívül alkalmat­lan ott, ahol nagyon elszaporodik, mert nemcsak igen undorító, hanem nagyon torkos is, s pincékben, kamrákban, szobákban összemászkál mindent, amint

Next

/
Oldalképek
Tartalom