Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-12 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 151 az éj beálltával százanként, ezrenként előbuvik rej- tekeiből. Könnyen kiirthatjuk, ha azon helyiségekben, ahol e bogár megszokott jelenni, éjjelre jó mély és meredek szélű tálakat, fazekakat vagy ilyenfajta edényeket állítunk föl, amelyeket megtöltünk közönséges szappanlével (amilyen mosás után szokott maradni), ugv azonban, hogy az edények ne legyenek egészen tele, hogy később, ba a bogarak bele hullanak, ki ne mászhassanak ismét. Amint az edények ’ ki vannak rakva: mindenikhez odatámasztunk rézsut egy pár darab deszkát vagy kemény papir-táb- lát, hogy azon a bogár fölmászhasson az edény széléhez. S csakugyan, amint a nekik kedves szappanszagot megérzik ; seregestől mennek föl az edényekhez, ahol a szappanlébe belepotyogva, elpusztulnak. Másnap megint fölállítjuk az edényeket, mindaddig, mig azok végkép el nem vesznek. Szappanlé hiányában lehet leves maradékot vagy vízzel fölhigitott tejet is használni. Mikor a baromfi lába megfagyott. Kemény, hideg tél volt az idén. Sok helyen, főleg ahol rosz- szul, fösvényen almoztak a baromfiak alá, hogy a baromfi lába vagy taraja megfagyott. Pedig a megfagyott taraju baromfit nem szívesen veszik a piacon ! Az aprójószág megfagyott részét szublimátos vízzel mossuk meg s utána vazelinnal kenjük be. A jó meleg helyiség is elengedhetetlen kellék a gyógyításhoz. A jövőre való okulásul pedig az aprójószág taraját, szakállebernyegét nagy hidegben olajjal, vagy zsírral, vagy a patikában olcsó pénzen kapható vazelinnal kenjük be s nagy hidegben a baromfit ne bocsássuk ki. A vastag almozás, a védett helyiség azonban megőrzi a baromfiakat a megfagyástól s akkor semmiféle patikaszerre nincsen szükség. MX ÚJSÁG? > Cserebogár . . . sárga cserebogár . .. A magyarnép régi, egyik legkedvesebb dala: Cserebogár, sárga cserebogár, Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár ... Édesen busongó a melódiája, melybe beleolvad érzés és remény egyaránt. Csudálatos, hogy a cserebogár ilyen édes érzelmeket tud a nép ajkán kelteni, mikor bizony éppen a népnek, a gazdáknak nem éppen kellemes vendége a cserebogár. Főleg, ha egyszer nagy tömegben lepi el a vidékeket. De hát a cserebogár a nyár hirdetője és így talán mégis érthető a hozzája fűzött érzelem folyamat. No de mi most nem annyira az érzelem világában akarunk maradni. Komoly . . . kenyérkérdés juttatta eszünkbe a szép nótát. Az a körülmény, hogy a jelen év — mint hirdetik — egyike azon évjáratoknak, mikor igen sok cserebogár megjelenése várható országszerte. Mert hogy milyen tömegekben lepi el a cserebogár az egyes vidékek gyümölcsöseit, nagyjában előre meghatározható az álcák alakulásának évjáratáról. Most is meghatározták . . . Elanyira, hogy a megyei közgazdasági bizottságok már most gondoskodnak az állatok sikeres irtásáról, ami nem jár nagy nehézséggel, csak akadjon elég gyermek és asszonykéz, amely a férfimunkás által a fákról lerázott kártékony állatokat összegyűjtse. Ez az újabb pénzbeli kiadás mindenesetre keservesen hat a gazdatársadalomra, melynek a munka drágulásán kívül ma még az idő mostoha- ságával és a hanyatló gabonaárakkal is kell küzdenie. Szolgáljon tehát a gazdáknak némi vigasztalásul az a tudat, hogy az összegyűjtött cserebogár megfelelően értékesíthető s ne sajnálják, különösen gyermekek által, tehát olcsó napszám mellett, — úgy gyümölcsösüknek sikeres védelme, mint saját anyagi hasznuk érdekében, a küszöbön lévő cserebogár időszakban minél többet összegyüjtelni a kártékony állatokból. A cserebogarat különben eddig is csak minálunk volt szokásban összetaposva, a helyszínén hagyni, vagy a tüzbe dobni. Az előrelátó külföldi gazda már régóta leforrázta a bogarakat és a komposzttrágya közé öntötte, hol sok légenyt tartalmazó testükkel nagyban elősegítették a trágya jóságát. Ma azonban már ez meghaladott álláspont, mert a cserebogarak sokkal jobban értékesíthetők mini baromfieledel és haltápszer. Igaz, hogy az aprójószág leginkább csak szemmel táplálkozik, azonban szüksége van a zöld táplálékra s a vért sűrítő hus- és rovarnemüekre is, milyenek az aludt vér, hús és az élő vagy holt rovar. Kiváltképpen szükséges ez a táplálék tojástyukjainknak azért, hogy tojóképességük az őszi és téli évszakban fokozódjék s erre a célra, a kendermag mellett, legjobb a cserebogár, A cserebogár évad azonban sokkal rövidebb, sem hogy az alatt az összegyűjtött bogarakat mind föletessük s ez egyszersmind céltalan és egyoldalú táp lálkozás is lenne és pedig ér í',',hp időben, midőn a tyuk is tojik. Fv" y ' ' bogarakat le kell forrázó forró vízbe dr ’ ° pon. ’ uolgoki. es nagy dolgok. sokaságából alakul ki — a jó Dikszi. — A koronázás ünnepe. Negyven éve, hogy felséges királyunkat Szent István koronájával megkoronázták. E napon, junius 8.-án királyunk hű magyar népe közt fog hálát adni a jó Istennek és ünnepelni a lovagias nemzettel. — Csak tovább! Kézdivásárhelyről Írják, hogy Osdola és Hatolyka háromszékmegyei községek képviselőtestületei határozatilag kimondották, hogy a korcsmák vasár- és ünnepnapokon az előző estétől kezdve másnap reggelig zárva maradnak. — Kitüntetett cselédek. A földmivelésügyi miniszter tizenegy hontmegyei gazdasági cselédet pénzjutalommal, oklevéllel és éremmel tüntetett ki. Száz koronát és diszérmet kaptak fejenkint: Szkala János, Buchta János, Priboj József, Gulyás Ferenc, Gyuris Mihály, Gutten Pál és Kozjár György. Ötven koronát és elismerő oklevelet kaptak: Peskó Pál, Pocsuvalszky Gusztáv, Maczkó (Pocesni) György és Suth János. — Sáskairtás gépekkel. Darányi Ignác, földmivelésügyi miniszter tudvalevőleg törvényt készíttetett a sáskairtásról. Mint értesülünk, a minisztériumban már elkészültek a sáskairtás terveivel és előmunkálataival. A kor^ mány 108 darab ujrendszerü gépet és 106 gépkefét rendelt, hogy a kártékony férgeket teljesen kiirtsa. Az irtást már