Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-12 / 19. szám
Hétröl-hétre. A király óhaja. Ami királyunk, Ausztria császára — mint tudjuk — hosszabb időn át időzött cseh népénél. Mikor elhagyta a csehek országát és elbúcsúzott... igen megszívlelni való szavakat mondott az uralkodó. Azt hangsúlyozta ugyanis, hogy a nemzetiségek értsék meg eggmást. Minden óhaja, hogy a nemzeti ellentéteket kiegyenlítsék és igy a sok küzdelem és félreértés után a béke áldásait élvezhesse az ő összes népe. Bizony megszívlelni való királyi szavak ezek. És megszívlelhetnék az osztrák sógorok, kik oly hangon beszélnek, Írnak és oly ellenséges szívvel vannak eltelve a magyarok iránt a kiegyezési tárgyalások folyamán is, mintha csak örök harcot akarnának. A képviselőház május hó 13-ig nem tartott ülést. Ekkor aztán előveszi azon törvényjavaslatokat a bizottságoktól, melyeket legutóbb tárgyaltak. Újabban azt Írják, hogy a képviselőház csak mintegy 10—15 napig marad együtt, mire megkezdi nyári szünetét. Tisza István a reformátusok uj főgondnoka. A pápai református templomban a múlt héten installálták Tisza Istvánt, az uj főgondnokot. Ez alkalommal Tisza nagyobb beszédet mondott, melyben a szünetelő politikus megnyilatkozott. És meg kell adni, hogy Tisza sok okos dolgot is mondott, melyet még a legdühösebb ellenfeleinek is nagyon, de nagyon meg kell szívlelni. Különösen hangoztatta, hogy ő az oktatás államosításának nem hive. Ebben a kérdésben teljesen és tökéletesen a mostani miniszter, gr. Apponyi álláspontján van. Aztán a társadalmi bajokról beszélt. Kifejtette, hogy milyen káros és átkos hatása van annak a határtalan fényűzésnek, amely fogva tartja az egész országot. »Az osztálygyülölség és türelmetlenség — úgymond — főokai annak, hogy az anarchista és szociális tanok oly nagy mértékben elterjednek. A legkisebb kunyhóban is boldogság lehet, hogyha hit és szeretet honol ott.« Végül békét hirdet a felekezetek között. »Mindnyájan egy Istennek gyermekei vagyunk És amikor »egyházunkért« harcolunk, ne harcoljunk más felekezetek ellen.« Vörösmarty-szobor. A »Szózat« nagy költőjének szobra immár készülőben. Ez lesz a főváros legszebb szobra, mint a műértők állítják. E szoborhoz gazdag, szegény, öreg és ifjú hordta össze a filléreket. így pl. Liszkai János »ungvári Szent Antal kenyerére szorult koldus« minden vagyonát, egy darab Máriás-húszast, elküldte a gyűjtő-bizottságnak nizzai a kéréssel, hogy azt a pénzt öntsék majd a szobor érce közé. Mivel időközben a szoborbizottság úgy határozott, hogy a szobor főalakja is márványból készüljön, intézkedés vált szükségessé, mi történjék a Máriás-húszassal. A bizottság a művészek indítványára és ajánlatára elhatározta, hogy a húszast megfelelő helyen beleilleszted a márvány- szoborba, hogy késő időkben is ott legyen, mint a gyűjtés egyik poétikus mozzanatának hirdetője. Elhanyagolt közös kincs. Magyarországon az állattenyésztés kérdése valóságos — életkérdés Fellendülése, vagy elhanyagolásától függ nagy részben a nemzet gazdasági ereje, népünk jóléte, úgyszólván élete. A gondatlan gazdálkodás, a hosszú időn keresztül elhanyagolt földmivelési ügy, a kormányzatnak hihetetlen — mondjuk ki — korlátoltsága... majdnem végzetes időket hozott a magyar társadalomra. Keményen megbosszulta magát ez a hanyagság. Az egykor és nem rég’ állatbőséges országban megritkult a marhaállomány, a takarmány kérdése kinzó kérdéssé vállt, a husdrágaság immár elviseihetlen. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az országnak egyik legértékesebb, legősibb közös
