Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-05 / 18. szám
/ 140 - MAGYAR FÖLDMIVELŐ velük az Omge tagjainak minden learatni való búzáját, zabját és árpáját. Darányi Náci beáll aratónak és már alá is irta az összes szerződéseket. Marokverőül kommencióra fölfogadta Koalíciós Rózát és még több efajta honmentőt. Az Omge (Országos-munkás-nyuzó-gazdák-egyesülete) roppant büszkén hirdeti, hogy minden a legnagyobb rendben van és minket, mert nem fogadjuk el a nagy gondoskodást, mert nem irtuk alá az éhbér-szerződést és mert nem adjuk el testünket és lelkünket ennek a cudar népségnek, hát végképp eltörölnek a földszinéröl. Még mag sem marad utánunk. Gyalázatos módon meg akarnak bennünket törni. Sajnálják tőlünk még azt a szűkös megélhetést is, a melyben eddig részünk volt. Azt akarják,hogyéhen vesszünk. Vigyázzanak, jó urak,hogy el ne bizakodjanak. Avasszalonáért, ocsugabonáért, tizenharmadrészért se a Náci, se a Ferkó, se a hosszú orrú Albert, de még a girhes Duci sem arat. Majd meglássák gazd’uramék! Ezért nagyon helyénvalónak látnók, ha egy kis méltánylással, jóindulattal emberségesen egyeznénk meg, mert abból, ha ez igy nem lehetséges, még baj származik. A kormányférfiak ne ütögessék az orrukat olyan dologba, a mihez nem értenek, mert majd trágyát tartunk az orruk alá. Minket megtörni nem lehet! A mi bőrünk áruba bocsátása a mi ügyünk. Jaj annak, a ki ebbe beleszól. Azért tehát, munkástestvéreim, ne adjatok helyet semmiféle falragasznak, hanem gondolkozzatok a saját fejetekkel, ez majd jó tanácsadó lesz és igy kivívjuk harcunkat egy jobb munkaföltétel elérhetéséért. — Addig is szervezkedjetek. Pofcrdcz Ferenc. Ez a cikk a nevezett lap egyik februári számában jelent meg, abban az időben, a mikor a kormány plakátokon hívta föl az aratómunkásokat az arató-szerződés megkötésére. Pokrócz Ferenc ötölt-hatolt, majd kijelentette, hogy ő szeretné megmutatni a miniszternek az eredeti kéziratot, melyben semmi sértő és izgató dolog nincs. A mi a cikkben van, azt a szerkesztőségben toldották bele az ő tudta nélkül. A miniszter erre a következőket mondotta : — Lássák, lássák! Most itt áll százharmincegy ember, a kiket egy izgató félrevezetett s a kik most pellengérre vannak állítva egy ember miatt. Egy ilyen izgató miatt, a kit saját maguk vezetőjüknek választottak, most bűnhődnie kellene mindnek. De én egy ilyen izgató miatt nem büntethetek százharmincegy embert, nem is akarom ezt tenni. De odajuthatnak, ha ilyen izgatókra hallgatnak. Én csak azt válaszolhatom önöknek most is, hogy minden időben, ha valamiben igazságtalanságot szenvednek, szívesen járok közbe, de ennek első feltétele, hogy ne erőszakoskodjanak, mert erőszakkal semmit sem lebet elérni, csakis békés utón. Forduljanak bizalommal hozzám és igazságos ügyükben süket fülekre soha sem fognak találni. Tar János munkás beszélt azután, kinek szives hangon válaszolt a miniszter s támogatását újra megígérte. Végül Justh János országgyűlési képviselő szólott a miniszterhez s kijelentette, hogyha tudott volna a cikkről, akkor vagy nem vezette volna a küldöttséget, vagy más szónokot kért volna föl a küldöttség kérelmének tolmácsolására. A MAGYAR NÉP KÖNYVTÁRA. Községi könyvtárak. Ha valamely községben, vagy gazdakörben kisebb-nagyobb könyvtárt akarnak felállítani: szerkesztőségünk szívesen nyújt felvilágosítást. Sőt, azt is megteszi, hogy kiválasztja és ajánlja az e célra legjobb és legjutányosabb könyveket. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a községi könyvtárak részére bárhol és bárkitől megirt könyveket a legjutányosabban szállíthatjuk, ha erre felkéretünk és biztosítékot kapunk. Virágmesék, Jó kislányok számára irta Péterfy Tamás, drippei Klein Béla rajzaival. Színes kötésben ára 1 korona. Kapható minden könyvesboltban vagy az ár beküldésére portómentesen küldi Péterfy Tamás (Budapest, IX. Köztelek). Péterfy bácsi tizenkét kedves virágmeséje van e könyvben, mely a közelgő iskolai évzáró vizsgák alkalmából kislányok jutalmazására igen alkalmas és hasznos ajándék. vasárnap délután Sok a pénz Kesziben. Irta : Kazár Emil. A hegyközi sváb faluban, Kesziben húszezer koronát őriztek a falu kasszájában. Melyik falunak van egyszerre húszezer koronája? Egy darab erdőt meg kőbányát adott el a község. Mikor megtörtént az egyezség, a vevő bement a bíróhoz, odahivatta a két esküdtet is. Szépen leszámolta a pénzt. Itt van, neki sürgősen utazni kell. Morgen Hartl, a biró gyönyörködve nézte a bankócsomót. Maga sem volt épen szegény ember: annál jobban fel tudta fogni a becsét ennek a nagy summának. A két esküdt is gyönyörködött. — Mindjárt beadjuk a takarékba, — mondta végül Hartl, egy szalvétába göngyölgetve a kincset. — Azt hiszem, legjobb lesz a soroksári takarékba adni. — Van ott úgyis elég — szólt az egyik esküdt, — tegyük be inkább a budaörsibe. Tudniilik ez a két leghíresebb pénzintézet a Budapest körüli Svábországban.- A soroksáriba! — ismételte Hartl apó, aki érdekelve volt a soroksárinál. — Kruci! A budaörsibe! — makacskodott az esküdt, akinek egy pár cédulája volt az örsitől. Morgen Hartl biró szépen bezárta a falu vas- pántos ládájába a pénzt. — A szolgabiró majd elvégez mindent. A szolgabiró azonban néhány napra vadászatra ment. A körjegyző a harmadik faluban lakott s különben is rossz lábon éltek egymással, amióta a jegyző rápiritott a bíróra, hogy az öt tehenéből csak kettőt vallott be. Jutott tehát idő jól meggondolni és megvitatni, hogy melyik takarékba tegyék a pénzt. Aki adósa vagy részvényese volt az egyiknek, aszerint pártos- kodott. Már azon is összevesztek, hogy cséplőgépet vegyenek-e vagy a templomot fedeleztessék újra. Akadtak ám, akik valósággal amellett izgattak, hogy ne adják ki a pénzt a faluból, hadd maradjon itt a falu ládájában kéz alatt; hadd süvegeljék meg a falut messziről a más faluból valók. Legjobb lesz takarékot csinálni vele. Lelkesen vállalkoztak, hogy tisztességből fölváltva őrzik éjjel-nappal a falu ládájába tett pénzt vasvillával, meg a kerülő és a csősz puskájával. A falu háza elé oda is állt a két strázsa, egyik az ablak alá, a másik a kapuba, melyet különben be sem lehetett igazán zárni, mert a sváb falvakban csak olyan kerítés és kapu van, mely arra szolgált, hogy
