Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-28 / 17. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1907 április 28. 17. szám. Hétröl-hétre. Országgyűlés. A tanítói javaslat részletes tárgyalása a maga rendje és módja szerint folyik. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja a nemzetiségi képviselők obstrukciójának. A vita csendes. Es ez eléggé mutatja, hogy a nemzetnek van elég ereje a maga jogait, sőt életkérdését biztosítani. Érdekes nyilatkozat. Az osztrák politikai párt egyik legtekintélyesebb vezérférfia, herceg Liechtenstein ugyancsak mérges kirohanást intézett Magyarország ellen. Azt mondotta, hogy Magyarországot vagy le kell nyűgözni, vagy ha erre az osztrák sógor nem elég erős: akkor egyelőre közgazda- sági tekintetben tökéletesen el kell válni a magya roktól. Igen pompásan van! Vagy vagy! Mi is ezt mondjuk Álljunk ki a gyepre és legyen már egyszer vagy vagy. Társadalmi előadások. Talán igy nevezhetnék azon socialis előadásokat (kurzusokat), melyet már negyedik esztendeje rendez a Magyar Gazda- szövetség. Nevezzük pedig igy azért, mert tapasztalatunk szerint a »szociális« előadások címét népünk félreérti és egészen mást gondol, mint a mik valóban ezek az előadások. Ezek a kurzusok célja pedig az, hogy megbeszéljék, előadják azon eszközöket, módokat, felvessék azon eszméket, mikkel társadalmunk fájó sebeit meggyógyítani, eltüntetni lehet és kell. Ily előadás sorozatot tartott meg a Gazdaközönség 1907 ápril 15 —19-ig. Az előadások mindegyike valóban korszerű, praktikus és főleg arra való volt, hogy eszméi szétfolyanak az egész országban és világosságot, megnyugvást, tanulságot teremjenek. A többi közt igen megszívlelni való dolgot adott elő Buday Barna a következőkben: Elsőben vázolja micsoda hatása van a szociálisták sztrájkpolitikájának, a melyet bizonyosan a jövő nemzedék fog megkoplalni. Majd áttér a mezőgazdasági munkás életviszonyainak ecsetelésére. A szociálizmus kiöli a falusi derűs életet, megbontotta a nép régi, egyszerű életmódját, megnövesztette igényeit. A szociálista izgatások nyomán sehol se boldogabb a paraszt. A mit nyer a sztrájk révén, azt elviszi a pártkassza, a kongresszusok, a változott életmód. Az előadó azt a következtetést vonja le ezekből, hogy ha a magyar népet anyagi és erkölcsi érdekeiben oltalmazni akarjuk, akkor mindenekelőtt föltolakodott barátai és illetéktelen vezetői ellen kell megvédelmeznünk, meg kell ismertetnünk őt a jogosult gazdasági és társadalmi törekvések eszméivel a hangzatos politikai jelszavak helyett. Az előadás nagy hatást tett, valamint a következő előadásokat is nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség. Szokatlan időjárás. Már április végén vagyunk s a téli idő csak nem akar engedni. A hó — igaz — eltakarodott, hanem az idő meglehetősen 'hűvös, úgy, hogy reggelenkint a hőmérő még néha 0 alatt 2—3 R. fokot mutat. Ilyen szokatlan időjárást számosat találunk feljegyezve a megsárgult levelű krónikákban. Így 1275-ben oly hosszú s kemény tél volt, a nyár is oly hideg, hogy semminemű gabona és szőlő meg nem érhetett. 1313-ban a tél oly korán köszöntött be, hogy a szőlők a karón fagytak el s a kádakban a must is befagyott. 1628-ban a hideg miatt a bor oly keserű lett, hogy meg sem ihatták, sőt még ecetnek sem volt jó. 1793-ból találjuk feljegyezve, hogy Mátyás napjára, febr. 24-ére már az összes tavaszi munkát elvégezték. 1835-ben áldozócsütörtökön fagyott el a szőlő az egész országban. 1836-ban ismét elfagyott a szőlő úgy, hogy a bor ára akónkint 12—13 frtra ment föl, ami az időben hallatlan ár volt. 1859-ben szintén nagy fagyok jártak, melyek nagy károkat okoztak. 1864-ben, julius 4-én, igen nagy meleg után a szőlők és vete- mények legnagyobb része elfagyott. 1866-ban, májusban volt nagy fagy. 1893-ban, április 7-én 4 fokos hideg volt. 1894-ben, május 6-án fagyott el a szőlő az ország számos vidékén. Az idei hosszú, kemény tél, bár nagy károkat tesz a gyümölcsökben, arra enged következtetni, hogy szép nyárunk lesz s előreláthatólag jó termés fogja kárainkat kiegyenlíteni. A kerékkötők. Azok közé tartozunk, kik az emberek meggyőződését, — még ha ellenfeleink is azok az emberek — egész a legvégső határig tisztelni szeretjük.
