Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
MAGVAK FÖLDM1VELŐ 121 Akárhányszor lehetett olyanfajta jótanácsokat hallani: — Te, ha azzal a Görény Marcival találkozol, messziről kerüld, azt megmondom. Hogy elkerülték-e Márton gazdát azontúl, azt nem tudom, de hogy Csillag névről többé nem szólította senki, azt jól tudom. Magam is Görénynek hívtam folyton, akár hányszor megkergetett érte. Mert hát tetszik tudni, Marci bácsi éktelenül haragudott arra a névre. Ha fülébe került, hogy valaki úgy szólította, akkor törvényre adta mindjárt, vagy nyomban úgy fölpofozta, hogy, hogy a másik pörölte be érte, következéskép egyebet se tett esztendőn át. költötte a pénzét, fogyasztotta vagyonát. S minél jobban költötte, minél jobban fogyasztotta, annál jobban rajta ragadt, hogy ő Görény Marci. A kis gyermekek már arról a nevéről taindák ismerni. Szóval szegény Marci Görény maradt örökre. Yénségére Istenhez tért. Helyre akarta hozni, amit előbb mulasztott: szorgalmasan eljárt a templomba és imádkozott sokat, imádkozott hosszan. Szegény ember volt már, — szegény embernek pedig imádság a kenyere. Nem haragudott immár, mikor Görény Marcinak szólították, alázatos jó keresztény kenyérrel dobja vissza, ki őt kővel dobálja. Bárcsak előbb tette volna. Ha megteszi, akkor nem a község faragtatja meg közös költségen a koporsóját. Husvét másnapján volt a temetése. Sok ember jött el rá, hanem mind megnyugvással vette. Jót tett vele az Úristen. — mondogatták valamennyien. Sírni csak egy sirt: Kántor Gazsi, ugyanaz a Gazsi, ki a menyétasszonvával Görény Marci életét keserűre változtatta. Találós kérdések iskolás gyermekek számára. A kerék. Gyorsabban forog-e a kerék felső, mint az alsó része ? uaSi ‘[npjog uodB[B Bq : mau ‘[njoq Áj.ipiia] b So.ioj uopBqezs qajoq b eq : s^ifajgajy) Az óramutatók. A kis és nagy óramutató pont 12-kor találkozik egymással. Mely időben történik ez legközelebb2 ('upjn bjo i (aaajadra sa pooaad g : s^jfójSajy) * A ló és a tehén. Milyen különbség van a két mód között, a hog3'án a két nevezett állat a földről felkel ? (•B-iJjosp^q B uaq-napa uaqaj b ‘|[b BJieqvq psja zb jozso|a 91 b is^jaj^aiV) * A béka egy ócska kutban. A béka 30 láb mélységű kút fenekén megkísérli abból feljönni. Valahányszor azonban 3 lábnyira ugrott a magasba, mindannyiszor ismét 2 lábnyira esik vissza. Hányat kell ugrania, a mig kikerül. (•UBA juiq Jpm igusBjgn 9S[cqn zb jjaui : s^jfajgaj^) Arató-ünnep Franciaországban. Külföldi utazásom alatt igen szép arató ünnepélyt láttam Párisban. Ne tessék azon csodálkozni, hogy hogyan lehet Párisban arató ünnepet látni, hol az utcák mind kövezve vannak s legfeljebb egy kis virágos kertnek jut hely a leggazdagabbak palotái előtt; az is csak a városnak külső részeiben. Az arató ünnepélyt mégis bent láttam a város kellő közepén a világ legelső drámai színházában. Hiszem, hogy azok a színészek jól megtudták I azt játszani; helyesen, a valóságnak megfelelően tüntették fel, mert hisz abba a legelső rendű színházba nem vesznek fel akárkit és nem is adnak elő akármilyen darabot, hanem csak a legjobb színműveket. Olyan nagy íróknak a műveit adják elő mint a milyen volt Moliére, Corneille és Racine. Az olyan fércmunkák, melyek úgy teremnek, mint eső után a gomba, ki vannak onnan zárva, azokat nem szabad ott játszani. Méltán irigylik a franciáktól ezt a színházat. A nézőtéren 1500-nál többen férnek el s szép festmények és szobrok ékesítik az épületet. Az arató-ünnep a mit ott láttam valóban gyönyörű volt. A darab úgy kezdődött, hogy először is egy francia gazdasági udvart láttunk magunk előtt. Hasonlított a magyar gazdasági udvarhoz. Középen kút, az istálló tetején magas szénatartó volt. De a gazdák ruhája már nagyon is elüt a magyar viselettől. A legények térdig érő nadrágban, fracc alakú kabátban; máslival a nyakukban s magas tetejű kalapban voltak. Az öregek hasonló de egyszerűbb ruházatban. Megkérdeztem a mellettem ülő franciát, hogy hát igv járnak itt a gazdák, ilyen díszes ruhában ? Azt mondta igen igv. Azután megkezdődött a színházi előadás. Beszéltek arról, hogy nemsokára jönnek az aratók. Csakugyan úgy volt. Vig énekszó mellett virágokkal s kalászokkal ékesített koszorúval fejükön jöttek a leányok. De az ünneplés központja annak a kévéje volt aki azt legszebben kötötte. Mert az a szokás, hogy a legszebb kévét szalagokkal diszitik fel s magasra tartva hozzák. A másik szokás pedig, hogy a legöregebb aratónak különféle ajándékokat adnak, kiki tehetségéhez mérten; egyik pénzt, a másik almát, diót vagy effélét. Miután különféle dalokat énekeltek s köszönő és köszöntő verseket mondtak megkezdődött az ajándékok átadása. A legöregebbik arató egy 80 éves aggastyán aki öregsége mellétt is derekasan kivette a maga részét a munkából, leült a szallagokkal díszített kéve alá s sorban elébe járultak a többiek mind, kivétel nélkül s magukat meghajtva az öreg elé a földre tették ajándékukat. Itt kezdődött azután a színházi előadásnak a meséje, mely az arató-ünnepből indul ki. Elmondom ezt is mert érdekes történet. A gazdának a fia a zsebóráját adta ajándékul az öreg aratónak. Mindjárt kitűnt, hogy azért ád ily nagy ajándékot, mert az öregnek szépséges leányát megszerette az aratás alatt. Mig az óráját az öreg elé tette akkor is mind csak a leányra nézett, Egyszer csak egy hetyke legény jött aki szintén szerette a leányt, sőt visszaélva a leány fiatal tudatlanságával, tizenötéves korában szerencsétlenné tette volt. Mikor ez a legény akarta az öreg elé tenni ajándékát, az aggastyánt rettenetes harag, méltatlankodás és gyűlölet fogta el. Utálattal dobta vissza az ajándékot s jogos felháborodásának következtében elájult s összeesett, mert nagyon szerette leányát s teljesen elveszítette béketürését midőn a csábitót maga előtt látta. A többiek nem tudták a felháborodásnak okát.
