Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
210 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Ifjúsági egylet. Márton gazda meglátogatta vasárnap délután a szomszédját a vallásos sváboknál szokásos szép köszönettel lépett a szobába : — Dicsértessék .... — Mindörökké feleié Vencel gazda. S mindjárt elment, hogy egy kis bádog csészét (hefelét) hozzon, mert olyanból issza a sváb a borát. Leültek s csendesen idogálva a gyenge homoki borocskát elkezdtek beszélgetni a falu legújabb eseményéről. — Hát mit szól kelmed az uj káplánunkhoz, derék ember ugy-e. kezdi a szót Márton gazda. — Jó ember lehet, de kár itt olyanokkal előál- lani a mi eddig nem volt. Eddig se volt itt egylet hát ezután is csak el lettünk volna ifjúsági egylet nélkül is. — Már én máskép vallom, feleié Márton, mert hát a mi jó az jó ha uj is. Csak jöjjön minden a mi nem vótt ha jó. Azt meg úgy tapasztalom, hogy ez bizony jó. Mert hát hogy volt eddig1? A fiuk meg a leányok összegyűltek s együtt mulattak egyszer itt, máskor ott, sorba vették a házakat sorba jártak. Bizony nekem nem volt kedvem otthon maradni olyankor, sőt amondó vagyok, ha otthon maradok hát még kinéztek volna a házból mert egyedül akarnak azok mulatni. S nem jól megy az a mulatság végbe. Bizony illetlenségek is előfordultak már ilyenkor. — Jó, jó, de lehet annak máskép is végére járni. — Már, hogy lehetne hisz a régi káplán hasi három évig egyébről se beszélt mint erről a sorba járásról, mely annyi bűnnek forrása s mégis csak úgy maradt. Kell más szórakozást adni a fiatalságnak, ha azt akarjuk, hogy a régi rosszat elhagyja. — Hát miféle szórakozást adnak nekik. — Jót, meg hasznosat. Tudja ám kelmed, hogy ott olyan játékokat láttam miről még nem is álmodtam egyiket úgy hívják, hogy ostrom játék, másikat harang játék, domind, dáma, tivoli meg ilyesmi alig tudtam a nevüket megjegyezni. S lám a fiuk már játszani is tudják. — Hát mi haszunk van belőle ? — Az hogy okoskodnak. Vannak ott könyvek is abból olvasnak. Meg tanulnak színházat, nemde szépen játszanak hisz látta őket? — Igaz láttam, mert ha már én is fizettem s alakitó-tag lettem, hát látni is akartam érte. Ez a legfőbb baj, hogy uj terhet hoztak reánk igaz, hogy nem is volt muszáj beállani, de az ember mégis csak szégyelte azt mondani, hogy nem, mikor maga a tisztelendő ur volt itt, hogy beálljak én is alapítónak. — Higyje el kelmed, hogy sokkal kevesebb az a pár korona mit odafizetünk a fiukért, mintha azt kellene megfizetni ha -»sorba« járna s a leányoknak ajándékokat venne vagy a korcsmában elinná a pénzt. — Igen, de én nem adok neki. — Ha nem ád hát vészén ő magának. Eladja a padlásról a búzát máiét a boltosnak. Tudja azt mindenki a faluban, hogy igy tesznek a fiuk, ha nem kapnak pénzt. — Azt mondom tehát, hogy ne sajnálja azt a nehány koronát, hanem ha kell, inkább majd ezután is segítse az egyletet, mert ott csak jót tanulnak, jót tesznek a fiuk. Jobbak, okosabbak lesznek, s lássa a világ halad s úgy illik, hogy ifjaink is haladjanak előre, többet tudjanak, mint apáik és nagyapáik. Nincs ebben semmi szégyen mi reánk, ha ők okosabbak lesznek mint mi vagyunk. így beszélgettek egész szürkületig, mikor elváltak Vencel gazda még meg is köszönte, hogy igy felokositotta őt a szomszédja az egylet felől s megígérte, hogy majd még jobban utána néz s beszél majd hosszasabban a tisztelendő úrral. Elkéri az alapszabályokat átolvasás végeit. Ugv is tett. S ezentúl ő is oly buzgó pártolója lett az egyletnek s mint Márton gazda, vagy talán még buzgóbb. Dr. Cs. V. VASÁRNAP DÉLUTÁN. A királyné káposztája.*) Most is előttem van a csöndes, hallgató levegő, a kopasz, vedlett legelő ; magas, felhőtlen ég, melyet kegyetlenül kiszárított a nyári tüzelő nap. Az a hallgató levegő reszketett a hőségtől és a kopasz vedlett rét szinte lihegett: folytogatta a forróság; a legelő-csorda árnyék alá húzódott, félig hunyt szemmel bágyadozott, fölötte a fák ágai meglibbentek, mint a szárnyukat leeresztő baromfiak. Mi az árnyék alá húzódtunk — én meg az öreg pásztor — nehéz volt minden mozdulatunk, a gondolatunk is megfeneklett, csak tekintetünk nyújtózott lustán végig a legelőn, a melyet rozsdásra pörkölt a hőség. Igazában csak most gondolok utána, milyen fakó, fénytelen szinü volt árét; kialudt, fáradt színek, melyekre ráfeküdt a por: a kisorvadolt növények elfeküdlek rajt és síkosak, csúszósak voltak a lépések alatt. Itt-ott ütötte ki rajt a fejét a »királyné káposztája« melynek az Isten különös kegyelme olyan hatalmas fegyvert adott, a melylyel igen-igen védheti magát. Akkora, mint a káposztafej és a szárazságban is hu- sosforma, tüskés, bogiás ágai vannak; a marha nem mer hozzányúlni és mig a legelő-csorda körülötte füvet, virágot fölfal, addig ő él erőszakos, szívós éle*) Mutatványul »Barázdák aSzántóföldön« cimü elbeszélésekből. Irta : Domokos István. Ára 40 fillér. Kiadja a Sz.- István Társulat. A ir: hiidnLúl':) inL/ú i A ír Lölevüllí akar fölvenni, forduljon bizalommal a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéhez Budait! wll Hlhllld Jt;lAlllllg"hUILMMIl pest, V., Géza-utca 2. sz. (saját ház.) Az intézet egyaránt ad nagy és kis jelzálogos ------------------------------------------------------------ kölcsönöket, főcélja azonban, hogy a közép- és kisbirtokosokon segítsen. Ezért kölcsönöket már 300 koronátől kezdve ad. A ki súlyos kamatot fizet tartozása után, az intézet olcsó kötcsönével segíthet terhén. Az előző hitelezőket az intézet a kölcsönből fizeti ki s mérsékelt díjért minden, a kölcsön körüli teendőt ellát. Kölcsönök a földbirtok fele értékéig, 20,30,40, vagy 50 évi törlesztésre engedélyeztetnek. Ha az adós pontosan fizet, az intézet a kölcsönt föl nem mondhatja, az adós azonban tartozását akár egészben, akár részben bármikor minden dij nélkül visszafizetheti. Az intézet jelenleg 4°/0-os és 41/2%-os jelzáloglevél-kölcsönöket ad s a 47,%-os kölcsönök egyik módozatát minden levonás nélkül készpénzben fizeti ki. ED W Parcellázásoknál az intézet minden tekintetben segédkezik.
