Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 69 tálát. Ennek ebben a hónapban van századik évfordulója. Jóllehet abban az időben telve volt a világ szenzációval: orosz hadak vonultak át az országon, a franciák hatatlan győzelmei érdekelték az bereket, mégis egyike volt a szent korona hazahozatala a legnagyobb eseményeknek. Március tl-én indult el a nemzet kincse Munkácsról. A merre a kísérettel keresztül vonultak, mindenütt a legnagyobb pompával és lelkesedéssel ünnepelték a magyar királyi hatalom jelvényeit. A Vereinigte Ofner und Pester Zeitung nagy hévvel tolmácsolta a német polgárok hazafias érzelmeit, kik máskülönben is nagy szerepet játszottak a szent korona fogadásánál. Az ország főrendéi Orczy László báró kertjében gyülekeztek és diszfelvonulásban mentek a gödöllői ut felé, honnan a menet megérkezett. Splényi József báró és Almássy Pál koronaőrök hozták a koronát »számos Magyar és Német Polgároktól s’ lovas Magyar Nemesektől kisértetve. Keresztszeghi Csáky Ferenc gróf, kamarás talpraesett oratioval fogadta a klenodiumokat.« Mint egy szemtanú Írja: »Azután szekérre ültek Eő Excellentiájok s a Kets- keméti-utzán, a mellyben a’ forma ruhás polgárok muzsika szózattal és lobogó zászlóval paradiroztak, az Univeritas piatzán, a Yátzi kapun, melyen az Eszterházy Regementjéből való granatiros osztály paradirozott s onnan Budára mentek át.« Bárha a magyar szent koronát nem egyszer szállították királyaink és vezéreink helyről-helyre, mégis emlékezetes ennek az eseménynek századik évfordulója, mert hiszen ezután már csak egyszer vitték el Budáról az ezeréves jelvényeket: a szabadságharc alatt. VASÁRNAP DÉLUTÁN. A sajói csata vagy emlékezés IV. Béla magyar királyra. (1241. március hó 14—25.) I. Ezerkétszáznegyvenegynek szép telén, Nagy öröm volt Magyarország dús terén ; Mert negyedik Béla volt a királya, Ki hazáját bölcsen s híven szolgálja ; Szeretettel szolgálja!... ő ült akkor a magyarok szent trónján, () általa jog, igazság s alkotmány, S a »királyi tekintély« föléledett, Fölemelve a csüggedő sziveket, A hiv magyar sziveket. Édes atyja, András király uralma, Szerencsétlen emberével meghalva ... Felejtetve s feledve kezd lenni már, — Utat tör uj viruláshoz a király ... A jó utód, a király! Béla buzgó, áldozatkész s tevékenye Megáldva van nemzetének szivében; Minthogy tudja, mi a nagyság s a tökély: Lelke egész erejével értök él, Nagy leikével érlök él!... Megkoszorúz minden igaz érdemet, Bűnöst tipor ,.. csirájában eltemet; Boldogsághoz s dicsőséghez nyit utat, Irányt — jámbor nemzetének ő mutat, Szorgalommal ő mutat! Dénes nádor megbűnhődék szigorun, A sok gonosz tanácsos is szomorú... Mind börtönben, mind száműzve — örökre, Aki Andrást szántszándékkal megölte ... Erkölcsileg megölte!... Mig ezek igy, törvényesen lettenek, Ellenébe törtek a rossz jellemek ; Bár sújtja az árulókkal Fridriket, Nem lett még sem a hon sorsa szelidebb ! Hazánk sorsa szelidebb . .. Épen mikor a természet ifjodott, A vészéi}7 is tornyosodva lön nagyobb; Mikor újra nyílott a szép kikelet. Az országban iszonyú hir terjedett, Pártütéssel terjedett!... A veszélyről egész ország már .. . beszélt, A gyülölség csak fokozta a veszélyt; Az irigység ... a dölyfösség — akkoron Rettenetes romlásunk lön, magyarom ! Édes népem !... magyarom L.. Sivalkodolt a hir széjjel a hazán, — Megszívlelte, ki szerette igazán; Sir a lelkem most is, ha rá gondolok!... »Jőnek dúlva a tatárok, mongolok, Az iszonyú mongolok« ! . . . II. Hegedűsök húzzák Mélyen keseregve, »...Szép hazánk hajh! s jó királyunk Vár védő kezekre.« A Kárpátok orma, Lenn az Alföld síkja . . . Ősök drága vére népét Nagy csatákra hívja . . . Zug, közéig a fölleg, Telve tűzzel, vészszel; Rajta, rajta! hon szülötte!... Úgy e hon nem vész el. Hegedűsök dalja Elenyészett szépen . . . Fájt és vérzett nemzetjósok Szive keservében. Béla várva-várja Budapest várában: Hont szerető, hazavédő Igaz magyar hány van ? ! . . . Jöttek is a jobbak Végre nagysokára; Indulának a Sajóhoz Végzetes csatára! ük. a hon apái Öt és hatvanezren, Szembeszállni, harcot állni Nyolcszázezer ellen ! . .. Savanyu Józsi szabadulása. A váci fegyházban febr. 21-én megható jelenet játszódott le. Csáky Károly gróf püspök megszabadította rabságából az utolsó bakonyi betyárt, az egykori hírhedt Savanyu Józsit, aki huszonkét évig ette Elmerülve kéjbe, Kicsapongásokba, Asszonvilag cicomázva — Volt sok magyar fogva ! .. . (Vége következik.)
