Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
70 MAGYAR FÖLDMIVELŐ a rabság keserű kenyerét. Két fegyveres őr egy kis vézna, öreg embert kisért be, Savanyu Józsit. Most megszólalt a főpásztor: — Az Isten engem végtelen kegyelemmel, annyi testi-lelki jóval ajándékozott meg, hogy én ezt buzgó imádságon kívül csak a jótékonykodással köszönhetem meg. Jót is teszek minden oldalon, mert Istennek tetsző dolgot cselekszem. Most idefordult figyelmem az örök siralom e bús helyére és hozzád jöttem, te bűnös ember! Hallottam rólad, hogy jól viseled magad, fölebbvalóid megelégedtek veled. Te Isten s az emberek ellen nagyot vétettél, de ha a földön talán nincs is megbocsátás, van kegyelem mindnyájunk leghatalmasabb Uránál. Minden kérésemet latba vetettem s a kormánynál kieszközöltem a te szabadulásodat. E perctől kezdve, szabad vagy! (A két fegyveres őr katonásan tiszteleg s távozik Savanyu oldaláról.) Visszaadtak téged a társadalomnak, de jegyezd meg, hogy a társadalom még nem fogad be. A társadalomban csak rosszra csábítást fogsz hallani, az nem bocsát meg. De megbocsátott a leghatalmasabb Ur és én az ő legalázatosabb szolgája visszafogadlak hívemnek. Borulj térdre, adj hálát a végtelen kegyelmű Istennek s vedd megbocsátásunk jeléül áldásomat. Hiszem, becsületes ember leszel! Savanyu Józsi térden állva fogadta az áldást, szemei könyeztek. A püspök egy keresztet és egy olvasót adott át a térdelőnek a következő szavakkal: — Ezer megpróbáltatásod lesz az életben, szólt meghatóban, mert neked nem ért véget a szenvedésed iszonyú bűneidért. De a szenvedések közt legyen ez a te vigasztalód! Most Balkai István fogházi igazgató szólt. — Nagyméltóságod nélkül ez a szerencsétlen ember a fegyház négy komor fala közt fejezte volna be életét. Hiába volt minden fáradozásom, hogy a tökéletesen megjavult bűnöst megszabadítsam, a püspök ur nélkül lehetetlen lett volna. Engedje meg, hogy a teljesen elfogult Savanyu József nevében én rebegjem el a háláját Nagyméltóságodnak. Az Isten fizessen meg érte ! Savanyu József a társaság közepén könyezve állott és csak ennyit birt mondani: — Nem felejtem el püspök ur jóságát... meghálálom becsületességgel. Most már levethette darócruháját; megkapta régi öltözetét, a melyben egykor elfogták s jelentkezett mint szabad ember a fegyház irodájában. Itt kiállították részére a szabadulását igazoló Írást és kézhez kapott 94 korona 54 fillért — ennyi maradt keresetéből raboskodása alatt. Aztán még egyszer visszament a közvetítő intézetbe s kezet fogott volt társaival, kikhez igy szólt: — Ha szabadultok, becsületes emberek maradjatok. Isten áldjon meg benneteket! Savanyu Józsi elmondotta, hogy Veszprémme- gyébe költözik. Egerszegre, nőtestvéréhez. Öreg, törődött asszony ez, a ki a községtől bérben bir egy kis földet. Sav anyu lassan kiballagott a vasútra elutazott. Ismertessétek meg jó embereitekkel a „Magyar Földmivelő“-t! A GAZDA TANÁCSADÓJA. Hernyó és darazsak irtása. A földmivelés- ügyi miniszter már kibocsátotta szokásos körrendeletét a hernyók, vértetü és darazsak irtása tárgyában. A rendelet szerint azon birtokos, ki az irtást minden év március utolsó napjáig elmulasztja, annál az irtást az illetékes községi elöljáróság nemcsak a mulasztó fél költségén fogja végeztetni, hanem a mulasztó kihágást is követ el, mi 100 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. A községi elöljáróságok április hó első felében kötelesek az arra alkalmas községi hites személy utján feltétlen meggyőződést szerezni arról, hogy az irtás megtörtént-e, vagy sem1? Az eredményről jelentés teendő további eljárás végett a főszolgabírónak. A rendelet szerint számos jel arra mutat, hogy a jelen év tavaszán a kártékony hernyók, különösen a sárgafaru pillangó (Porthesia chrysorrhoea) nagy mennyiségben fognak mutatkozni, miért is a miniszter fokozottabb éberségre hívja fel a törvényhatóságokat. KIS GAZDA. Milyen gyümölcsfát ültessünk ? Mint minden növénynek, a gyümölcsfának is meg van a maga igénye az éghajlat, fekvés, talaj iránt. Egyik ilyen, a másik amolyan fekvést, földet kíván és ha nem jut a neki megfelelő körülmények közé, nem diszlik, nem terem, elbetegeskedik, végül elpusztul. Hogy a faültetésnél e tekintetben valami hibát ne kövessünk el, most, az ültetés idején, küszöbén elmondom, hogy melyik gyümölcsfának milyen az igénye. Az almafa inkább a hűvös, mint a meleg fekvést kedveli. A nagy forróságnak kitett helyen elbetegeskedik, sok féreg lepi meg és hamarosan elpusztul. Jól diszlik agyagos vagy homokos földön egyaránt, csak legyen az mély rétegű. A köves, murvás és igen meszes talajon az almafa sohasem egészséges, fája, gyümölcse örökösen férges és időnek előtte elpusztul. A körtefa fekvésben kevésbé válogatós, mint az almafa, de az igen meleg fekvést ez sem szereti. Talaj tekintetében igen kényes; csakis a jó minőségű, mély rétegű, inkább laza, mint kötött talajon diszlik és terem jól. A köves, márgás, meszes talajon, sivár homokon, igen kötött agyagtalajon nem terem és rövig ideig él. Ha esetleg olyan talajjal van dolgunk, melynek csak felső része megfelelő birsra nemesitett törpe körtefát ültesünk, mely gyökereit nem terjeszti mélyre. A szilva fa legjobban szereti a lankás nedveses völgyeket. A talajban a meszet okvetlen megkívánja. A besztercei szilva, ha talaja nem elég nedves, avagy ha a nedvesség hiányát nem pótolják gyakori öntözéssel, nem terem. Másfajta szilvák a szárazságot jobban tűrik. A cseresznye és meygy szereti a szabad, szárazabb fekvést. Talajban nem válogatós; de meg kívánja, hogy mész legyen benne. A kajszinbarack, ha szilvára van nemesítve, hűvösebb, nedves, nyirkos fekvésbe és kövérebb
