Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 379 Hát bizony, lehetséges, valószínű. A két esztendei takarmány szükség a marhaállományt úgy megfogyasztotta, hogy idő és gond kell hozzá, mig rendbe jövünk. Aztán a tenyészmarhákat is viszik már vagy négy-öt éve külföldre. A növendék marhák levágatásában meg éppen nincs semmi kímélet. Hát a sertéssel hogy vagyunk? Tudjuk, hogy a gyakori sertésvészek rengeteg pusztítást tettek a sertések közt. Idő kell ahhoz, mig pótolható. De azért nem kell ám kétségbe esni. Mert még minden jobbra fordulhat. Persze ez úgy ni magától és puszta óhajtásokkal nem fog bekövetkezni. Tenni kell! Segíteni kell a bajon! És azt mondják, hogy segíteni lehet. Szaporítani kell a sertésállományokat. Korlátozni kell a tenyész növendék állatok levágatását. Sőt a selejtesek kivételével be is kellene tiltani. Hiszen, ha a vadállatokra van tilalom, itt sem lehetetlen az. Aztán nagyobb mennyiségben kell termelniük a gazdáknak az olyan anyagokat, a miből hús és zsir lesz. Például a takarmánytermelésre, répa és tengeri termelésre kell nagyobb gondot fordítani. Sok volna még az elmondani valónk, de mostanra legyen elég ez is. j§|>— NEMZETÜNK MÚLTJA. II. Rákóczi Ferenc. Rákóczi Franciaországban. Franciaországban öt évet töltött Rákóczi. Sárosi grófnak hivatta magát és haragudott, ha valaki »fejedeleim-nek titulálta. Amint megérkezett, nyomban elhatározta, hogy fenntartja ugyan állása méltóságát, elvonultan fog élni és nem veszi túlságosan igénybe a francia király pénzbeli segítségét. Amint elhatározta, úgy is tett, XIV. Lajos francia király szerény évdiját elfogadta, de arra sem lett volna szüksége, ha megkapja azt az összeget, amit Lajos király még a háborúk alatt Ígért, illetve amivel tartozott. Nyugodtan fogadta nagy, fejedelmi vagyona elkobzásának hírét is, valamint azt is, hogy felségsértőnek nyilvánították otthon — és még fejét is kívánnák. Szerénysége, kedves modora, nagy műveltsége hiszen hat nyelven beszélt már ekkor: magyarul, franciául, latinul, olaszul és lengyelül tökéletesen beszélt és irt. Ő maga Írja vallomásaiban: — Mivel a király, a hercegek és az egész francia (királyi) udvar kedvelt, mindenütt csak tisztelettel találkoztam. Ellenséges kifejezések, vagy a legkisebb egyenetlenség is, vagy szóviszályok nem fordultak elő velem szemben..'. Nem esengtem semmi után, igy senki irigységét nem költöttem fel. Egy Saint Simon nevű hires ember, — aki pedig nem igen pazar a dicséretekben, — igy ir Rákóczinkról : — Rákóczi igen becsületes, igazságos, őszinte, egyszerű, rendkívüli bátor ember, kegyes, istenfélő, ki titkon sokat ad a szegényeknek és sokat imádkozik. Nem csuda, ha az ilyen ember belefáradt, úgyszólván megutálta a fényes királyi udvart. A magányba vágyódott. Nemzetének ügyében még mjndig volt bizalma. Hitt, erősen hitt az isteni Gondviselésben. Igaz békét akart találni azért lelkének: félrevonult a fényes királyi udvartól. Előbb egy magányos erdőben levő kolostorban bérelt szobát, majd a kamalduli szerzetesek zárdája szomszédságában bérelt házat és ott rendezkedett be. Naponkint azonban felkereste a királyi palotát. de amint a király visszavonult, Ö is felhagyott minden szórakozással és szobájában olvasgatott, tanult. És imádkozott. Ejfél után egy órakor mindig felébredt, hogy elmondja kedvelt imádságát. Ez alatt meghalt a francia király. (XIV. Lajos.) Rákóczi most még jobban visszavonult. Persze találgatták, hogy mi történt Rákóczi lelkében, hogy egész remete életet él. De Ő mit sem törődött a világgal. Hanem ekkor ismét történt valami. Törökország felé. VI. Károly császár (III. Károly magyar király) és Velence közt háború tört ki. Rákóczinak újra reménye támad, hogy most segítséget kap és igy még egyszer megkísérli a magyar szabadság kivívását. Elbúcsúzik tehát és pedig igen érzékenyen francia barátjaitól — és 1717. év szeptember havában elindul... Törökország felé. Miért? Mert a török hívta. Bujdosó társai. Bercsényi, Forgách, Eszterházy már előbb felajánlották szolgálatukat a töröknek. Hallatlan dolog volt eddig, hogy ozmán (török) hatalom keresztény fejedelem barátsága után vágyakozzék — írja Rákóczi — vagy hogy valakit meghívott volna, hogy vele háborúra szövetkezzék, miként nekem most felajánlja. Hogyha az ajánlatot visszavetem, megtörténhetik, hogy a törökök pusztítani fogják a magyar hazát, vagy valakit fog a magyar ügyek élére, ami a nemzet ügyének legnagyobb kárával járna. Megyőződése volt tehát Rákóczinak, hogy most alkalom kínálkozik... a magyar szabadságharc újból való felvevésére. Útnak indult tehát, érintette Spanyolországot, mert ott is támogatással kecsegtették. Megérkezett aztán Gallipolba. Itt a kikötőben fejedelmi pompával fogadták és a török szultán nagy pompa közt kisértette — Drinápolyba. Csalódások. A török sok-sok mindent Ígért. De bizony az Ígéretet nem teljesítette. A szultán felé is más szelek fújtak. Ö is máskép fordult. A török nem állította Rákóczii — mint Ígérte — külön keresztény hadsereg élére. Jó formán meg se kezdette a háborút és már békét kötött az osztrák császárral (VI. Károlyival) illetőleg magyar királlyal. A spanyolok is elfeledtek mindent. Ausztria gondoskodott arról, hogy a békekötés pontjai értelmében Rákóczi vissza ne térhessen Francia, vagy Spanyolországba. Sőt két esztendőre a békekötés után Ausztria Rákóczi és társainak kiadatását követelte.
