Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
380 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A szultán nem adta ki Rákóczit és bujdosó társait. Vendége volt neki Rákóczi. A vendégszeretettel még a pogány török sem akart visszaélni. Eleinte Rákóczi és társai Konstantinápoly mellett Jenikőben telepedett meg. Majd Konstantinápolytól tovább eső Rodostóba. Itt aztán köré gyűltek majdnem az ösz- szes bujdosók. AMERIKA. Magyarok veszte Amerikában. A sokat dicsért újvilágban nagy szerencsétlenség érte néhány honfitársunkat. Az Unió egyik bányája robbanás következtében beomlott s 35 munkást, köztük 11 magyar kivándoroltat, halálra zúzott. A többi munkás angol és szerecsen volt. A kivándorlók sorsa. Napról-napra hallunk szomorú híreket arról, milyen hányódás-vetődés éri honfitársainkat, akik elcsábítva faluzó ügynököktől Amerikába vándorolnak. A napokban ismét ilyen szerencsétlen emberekről hoztak hirt. Albamában (Északamerika) valósággal rabszolgákként bánnak az odaszakadt magyarokkal. Dolgoztatják ütik, verik őket s bért alig fizetnek nekik. Piszkos ólakban kell hálniok, ahol a rémes mocsárlázba esnek. De a betegeket sem kímélik. Egy néger a hátuk mögött áll s ha nem dolgoznak, korbácscsal ütik s lelövés- sel fenyegetik őket. Ily kétségbeesett helyzetben kerestek menekvést a magyar-osztrák konzulátusnál, amely a vizsgálat nyomán rájött, hogy a Miller-féle közvetítő iroda ez év augusztus első napjaiban mintegy százötven embert adott el az albamai nagy telepitvényeseknek, akik közt húsz magyar is volt. A konzulátus emberkinzás címén megtette a telepit- vényes s a közvetítő cég ellen is a bünfenyitő feljelentést. Mindenesetre megszívlelendő intőjel ez azok számára, akik még mindig Amerikába vágyódnak, mintha ott tejjel-mézzel folyó országra akadnának. A korcsma ellen. A biharvármegyei Tamásda község képviselőtestülete kimondotta, hogy a községházbeli kormáknak vasárnap és ünnepnapokon való nyitvatartását nem engedi meg. A vármegye törvényényhatósága azonban nem hagyta helyben ezt a határozatot, mert a község képviselőtestületének ilyen határozat kimondására nincs joga. (Pedig a község tudnatja legjobban mi kell neki.) Tamásda község nevében az elöljáróság megföllebezte ezt a határozatot a belügyminisztériumhoz. Kifejti a föllebbezés szomorú sorokban a pusztítás nagy mértékét, melylyel a gyilkos szesz a különben józan és munkakedvelő népet tönkreteszi. Elmonja. hogy a heti keresményt vasárnap mint viszik a korcsmába, hogy lesznek az emberek iszákosokká, lazul az erkölcs, egymást érik a botrányok, és általános a vagyoni pusztulás. S mindez azért történik, hogy a korcsmáros nagyobb forgalmat csináljon. Tudják, hogy nem volt joguk határozatot hozni, de mert senki sem tesz semmit érdekükben, kénytelenek voltak ilyen módhoz folyamodni. Azt kérik most a minisztertől, hogy utasitsa a törvényhatóságot a korcsmák ünnepnapon való bezárásának elrendelésére. íme a tintakorszak paragrafusaival, hogy fuserál bele a vármegye olyan intézkedésbe, amely el akarja hárítani az erkölcsi romlást. Talán egy község léte többet ér, néhány borpancsoló jómódjánál “? Koma, nem fizettél elő meg a Magyar Földmivelőre ? KIS GAZDA. Még egyszer, de nem utoljára a házinyulakról. L. Kovách Gáspár egyik fővárosi lapban (Budapesti Hírlap) igen érdekes dolgokat ir a hazai nyul- ról, melyből közöljük a következőket. Ausztriában a pár év óta fellendült házinyul tenyésztés terjesztésére és értékesítésére részvény társaság alakult. Ezt a vállalatot az állam is támogatja. Egyelőre Bécsben naponkint ezer darab házinyul húsa fog piacra kerülni. Azon kívül- Ausztria népesebb városainak ellátására ötven fióktelepet szerveznek. A melléktermények feldolgozására pedig ipartelepeket állítanak. Ez a dolog látszólag nem nagy dolog. De valójában szeget üthet ami fejünkben is. Nagy a husdrágaság nálánk is. Talán még nagyobb lehet. Ezt tapasztaljuk és ahhoz értők egész bizonyosra veszik. Tettünk amit tettünk, de annyi bizonyos, hogy azzal nem biztosíthatjuk magunkat a bekövetkezhető bajok ellen. Lám Ausztria, Bécs élelmes. Belátta már, hogy a bajon a házinyul tenyésztése nagyban segíthet. Miért ne tehetnők meg mi és azt, amit az osztrák sógorék már oly sikerrel megindítottak. Ezután igy folytatja L. Kovách Gáspár az ő mondanivalóját. A házinyulban oly állatfaj kerülne a köztenyésztésbe, a mely nálunk uj, de a külföldön jól bevált és egyre több tért hódit; ez kevéssel beérj és minden gazdasági rendszerbe beleillik, csekély befektetései és költséggel, könnyen lehet tenyészteni; nagy alkalmazkodó képességénél fogva minden életviszonyok közt gyorsan fejlődik és szaporodik, és a melynek eladásához nem kell 4—5 közvetítő! Húsa oly élelmiszert szolgáltatna, mely Nyugateurópában már régen elsőrendű fogyasztási cikk, a bel- és külkereskedelem tárgya és minden időben piacképes; jóízű, egészséges, tápláló és — olcsó ! Mellékterményei; szőre, bőre, gereznája, belei iparilag földolgozva oly értéket képviselnek, hogy behozatali ösz- szegök csak hazánkba évi 7—11 millió koronát ér el. Látjuk és a külföld példája bizonyítja a házinyul- tenyésztésnek gazdasági, közegészségügyi, iparfejlesztési vonatkozásaiban nagy jelentőségét és ezer okunk van arra. hogy örömmel karoljuk föl azt a tervezetet, a mely a közvagyonosodást egyszerre három irányban mozdítja elő: uj, állandó jövedelmi forrást nyit a termelőnek, olcsó húst szolgáltat a fogyasztónak és nyersanyagot az iparosnak. Méltó tehát az ismertetett osztrák példa az utánzásra. De utánoznunk sem kell. Néhány héttel előbb, mint a bécsi vállalkozók, indított hasonló akciót a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete abból a célból, hogy — az erre vállalkozók közt 3000 tenyésztésre való nyulat kiosztva és szaporulatukat átvéve — a fővárosi piacon a házinyulhus rendszeres árusítását bevezesse. Bizonyos, hogy ily arányú mozgalom is sokat fog a helyzeten javítani és hogy a példa ereje azt mind szélesebb rétegekre fogja majd terjeszteni, a mikor szerény, de biztos eszközévé lesz a közjóiét fejlesztésének. De hogy az eredmény is teljes legyen, hogy a házinyultenyésztés minél hamarabb
