Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 35 kitörésekor elillanó) vigécektó'l magukat orruknál ifogva ne vezettessék. A tapasztalás már nagyon sok munkáscsoportot kiábrándított. Fájdalom csak akkor, mikor már késő volt. 2. Legyenek el készülve a munkások arra, hogy ha letérnek az emberséges, méltányos útról, ha jogosan vagy jogtalanul úgy tekintik már a kezdetek kezdetén a gazdákat, mint ellenséget ... a visszahatás nem fog elmaradni. A gazdák is szervezkedni fognak ám, mint ahogy már is szervezkedtek a maguk érdekei szempontjából. És el kell ismerni, hogy azon a gyűlésen, hol a gazdák a maguk ügyét-baját beszélték meg: a gazdák humánusán, emberségesen, a nép érdekeit jól felfogó módon viselkedtek. Egészében nem szabad elitélni a gazdák összességét. Egy-egy méltánytalanságért nem szabad az egész gazdaközönségre ráhajtani a bosszú- állás sötét fellegét. E fellegből olyan villám is hullhat, mely nem oda csap, ahova csapni várták. A gazdák viselkedése reményt, igen szép és biztató reményt nyújt arra, hogy a munkások nyugodt, okos, méltányos gondolkodás és érzéseivel felépíthetik azt a hidat, melyen ellenségeskedés nélkül közlekedhetnek. 3. A gazdák — mint ezt azon az összejövetelen kifejtették — már eddig is olyan védelemhez -nyúlhattak volna, mellyel nagy károkat okoznak a munkásoknak. Az arató gépekhez. Ki van mutatva, hogy ezzel az eszközzel valóban érzékeny károkat okozhatnának a munkásoknak. De nem teszik. Mert tudják, hogy a népnek mivel tartoznak. Tudják, hogy a népnek első és föltétien érdeke a föld ... a kézi munka. Ám ha aztán az izgatok karmai közt a munkások a végletekig viszik a dolgot, ki leszen felelős? Azért testvéri szeretettel kérjük a munkásnép legjava részét, figyelje, gondolja meg jól minden lépését, mert bizony nagy, mondhatni mérhetetlen szüksége van arra ennek az országnak, hogy a gazdavilág minden tagja érezze, mely szerint élő tagja ennek a világnak, melynek ébredését, boldo- gulhatását munkálnuuk kell közösen. Egy gazda. Vissza a röghöz! II. — Méline volt miniszter könyvéből. — Az ipar tultengéséről és a mezőgazdaság hanyatlásáról irt most könyvet, mint említettük, Méline Jules, Franciaország volt miniszterelnöke és föld- mivelésügyi minisztere. A könyvnek az iparról szóló részét ismertettük már, most pedig azt mondjuk el rövid szóval, a mit a könyv a mezőgazdaság sorsáról mond. Azok között a bajok között, a melyeket az iparnak keleténél nagyobb mértékben való elhatal- maskodása okoz. a legnagyobb a társadalmi veszedelem: az emberi erő fölösleges voltának a növekedése. A tökéletesedő gépek egyre nagyobb számú embert tesznek nélkülözhetővé. A fölösleges emberek, a munkátalanok száma már ma is igen nagy, Franciaországban például négyszázezer olyan ember van, a ki sohasem jut munkához, s a számuk folyton-folvvást növekedik. Mi sors. milyen hivatás vár a munkátalan milliókra a jövőben? Ez a kérdés nyomasztó sulylyal nehezedik ránk, s a jövő nemzedékek iránt való kötelességünk, hogy a veszedelem elhárításán, vagy legalább csökkentésén gondolkodjunk. A belga szociálizmus egyik vezérférfia: Van- dervelde, a falusi népnek a városba özönléséről szóló tanulmányában megemlíti, hogy a belga gyárosok a munkásaik lakóházát a város szélén, esetleg a legközelebbi faluban építtetik; ilyképpeo a munkás, noha a városban dolgozik, mégis falun lakhat, lehet kis kertje, gazdasága. Sok gyáros magát a gyárat is falun állítja föl, s az ilyen helyen még jobb dolga van a munkásnak. Azt hiszi már most Vandervelde, hogy a gyáriparnak a falvakba való telepítésével vissza lehelne vezetni az ipari munkások fölöslegessé vált részét a mezőgazdasághoz, s ilyképpen elmúlna tölünk a fölöslegesség veszedelme. Ez a gondolat, noha sok a gyöngéje, nagyon értékes és sok helyen, leginkább Belgiumban, kísérleteznek is már vele. Mivel a mezőgazdaság már nagyon sínyli az ipar elhatalmaskodását, itt az ideje, hogy a baj tovább terjedésének útját álljuk. Újra erőssé kell tennünk a mezőgazdaságot, s képessé tenni arra, hogy magába fogadja az ipar fölösleges emberanyagát, vagyis: térjünk vissza a röghöz! Sokan vannak, a kik azt modják, hogy ez a törekvés, bár nagyon kívánatos, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A röghöz való visszatérés kedves idill csupán, a melynek pozitivista társadalmunkban nincsen helye. Azt a folyamot, a mely ötven esztendő óta az ipar számára ásta a medret, és mindent elsöpört, a mi útjába akadt, lehetetlen más irányba terelni. A falusi nép megindult a város felé s nem tér vissza a mezőre. Hogy milyen rohamosan hanyatlik a mezőgazdaság, mutatják ezek a francia adatok: Francia- országban 1882 óta tizenöt százalékkal csökkent a föld értéke, a nyerstermény 844 millió frankot veszített értékéből s a termelés értéke 329 frankkal kevesebb, mint a mennyi azelőtt volt ugyanannyi idő alatt. A faluból való kivonulás, a mi az ipar hatása alatt történt, a pusztulás széléhez vonszolta a mezőgazdaságot. Nagy és nehéz kérdés most, hogy hogyan lehet a sok eltévedt bárányt visszaterelni, de bármilyen nehéz is a kérdés, ugv látszik, a megoldás sokkal egyszerűbb, mint a milyennek, a veszedelem nagyságát nézve gondolnánk. Lássuk most, mi az az orvosság. MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY Az alföldi munkásközvetités. Békés-Csabá- ról írják : Christián György munkaközvetítő már hetekkel ezelőtt érintkezésbe lépett a csabai munkások elhelyezése iránt az ország valamennyi jónevii uradalmával. A felszólított uradalmak közül eddig is többen lépnek tárgyalásba a csabai munkások szerződtetése iránt, A gróf Csekonics Endre-féle zsombolyai hetvenezer holdas újonnan berendezett uradalomhoz 198 pár csabai aratómunkást szerződtet-
