Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 5. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 36 lek. Az uradalom katasztrális holdankint részül őszi búzából 80. tavasziból pedig 70 kilót és ezenfelül az élelmezési biztositolta. Ezenkívül nevezed uradalom cséplésre 80 pár munkást szerződtetett, százból három százalék részesedéssel és élelmezéssel. Ezenkívül a héten még 32 csabai munkás kötött szerződést Asztalos Albert mezőgyáni (Biharmegye) föld- birtokos uradalmába cséplésre és aratásra részben. Megkötötték a szerződést gr. Wenckheim Frigyes nagybirtokos pósteleki uradalmába aratásra és cséplésre is. A kubikos munkások is bocsájtják már ki a vidékre és idegenbe a rajokat. Az első csapat már el is indult a zimonyi csatorna földásási munkálataihoz, 10 pedig a szlavonországi strizivojnai csatorna építéséhez. TÉLI ESTÉ K. Az áldomás. Irta : Bársony István. Egy ember döcög az utón csöndesen, kissé botorkálva, minthogy sár van és csúszik a félretiport csizma a vendégmaraszló siirü csokoládéban. Előtte vagy tiz lépésnyire egy kajlaszarvu deres tehén halad, éppen olyan lassan, meggondoltan. Az ember kezében kampósbot van, azzal döl'köd a sárba. Néha a tehénkére pislant és mordul egyet, amit a jószág ért. Körülbelül biztatás van benne, hogy »jobban sietnénk tán.« Tudniillik a morgós ember meg a deres tehén összevaló. Patkós Kárász Anti hozza a jószágát a vadkerti vásárról, ahol sok ilyen tehén volt ma. A »deres« szótfogad s egy kicsikét gyorsít. Tapasztalásból tudja, hogy a mordulásra kampós bot következik, amit a gazdája itt-ott hozzávág. Nem valami nagyón, hisz’ a maga kárát csak nem akarja; hanem ez is időtöltés az egyhangú, unalmas gyaloglás közben. A keresztutnál a tehénke tétovázik; a gazdája hagyja egy kicsit, mert másra figyel. Valaki jön amarról, szemközt. Az is egy tehénkét, egy pirosat, hajkurász maga előtt s most éppen kurjant egyet. Patkós Kárász Anti megösmeri — Nini Dohogó szomszéd, hun jár kend errefelé ? — Hun-e ? magát kérdje. Vagy nem egy utunk van-e '? — Hogy lenne, mikor én megyek, kelmed meg gyön. — Én is eladni voltam. Látom maga is, szomszéd. S most haza igyekszünk. — No, ezt tudhattam volna. Kelmed amarról jön, én meg emerről, igy aztán találkoztunk. (Tovább indulnak egy utón.) — Jó tehene van szomszéd. A másik vállal von s megsodorja kesely bajuszát. — Jónak elég jó, csak egy hibáját sínyli. — Ugyan mi az ? — Eszik az istenadta. — Eszik-e ? Azt az enyém is megcselekszi. — De ennek nincs mit enni. Nagy volt miná- lunk a szárazság; — se széna, se szalma. — Vagy úgy. Azért adta vón el kend. — Nem is másért. Hanem a kendé se kutya ám. Még szebb, mint ez a piros. A »deres« gazdája köhint. Biz7 isten szebb a kendé. Oszt ugyan mire tartotta mondja. A »piros« gazdája visszaköhint. Megsimogatja a tarkóját. — Magának megmondom. Annyira, hogy még engedhessek. — Mennyit engedett volna vájjon. — Szegénynek többet, urnák kevesebbet. Jó, jó, de mégis tisztán pusztán mennyit? — Hogy azér' még maradjon áldomásra. Mert kerek százat haza muszájt vón’ vinnem. — Persze, forintba’ beszél kene. — Nem is koronába. Avval csak megcsalódnék. — Hogy-hogy? — Az után fele áldomás járna; a korona fele a forintnak. — Micsoda számítás ez ? — Már én igy gondolom. Pedig az áldomásba’ csak ne essen hiba. — Hogy a tehene szomszéd, nyögje ki már. — Hát a kendé, szomszéd ? Patkós Kárász szintén a tarkójához nyúl s gondolkodva felel: — No, ez se akárhogy. — Vón’ annyi, mint az enyém? mondja. — Már annyi bizonyosan. — Mit kínáltak érte ? — Kevesebbet a kelleténél; de nem enged-x hettem többet. — Sokat engedett? szomszéd. — Ha még ötöt engedek, kész az alku. Kend is forintba’ beszél? — Még forintba’. Nem is fogok már másba. Hanem a fiam kél fillért kér egy krajcár helyett; csakhogy ő darabra számítja. — Hogy érti szomszéd? — A krajcár neki csak egy, s kettőt követel rajtam két fillérbe. — Tvhüh! ebugatta kölyke, esze van annak, hallja. Patkós Kárász Anti büszkén mosolyog: apja fia! — Persze, — de a teheneket azért mégis hazavisszük. Mondja, hogy a kendé. — Megmondjam ? — Megmondom. Maga úgyse veszi, nem is alkuszik rá. — Azt nem. Nekem is van. — Nohát éppen százat kék tisztán kapnom, akárcsak magának — Furcsa! De az áldomás nincs benne ? — Nem ettem gombát; — már hogy vóna! — Mindjárt gondoltam. Hanem ugv is mindegy. Itten nincsen vásár. — S akkor áldomás sincs. — Kár, kár! aszondom. — Baj, baj! mondok én is. — Az asszonyom legyaláz. — Tán én különbül járok. — Mit csináljunk? — Azt még a pap se tudja. — Álljunk meg egy kicsit. Patkós Kárász megáll. Dobogó a teheneket is megállítaná, de azok úgyis alig másznak, hát csak legyint feléjük : — Camogjatok !
