Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 37. szám
296 MAGYAR FÖLDMIVELŐ mondják e szavakat. Azonban nem az a fő, amit a nyelv, hanem az, amit a szív és a tiszta, egyenes lelkiismeret szava mond. A föld vonzza az embert. Távol idegenben nem hagyja nyugodni, egyre ösztönzi, hogy térjen vissza arra a földre, melyet elhagyott. Melyet ősei drága vérük hullásával, vészben-viharban szilárdan megállva helyüket, szereztek. Hol lépten-nyomon a halál gyilkos kaszája, mint fenyitő pallos lebegett fejük felett. Hol csontjaik porladnak a dúló csaták és a munkában töltött élet viszontagságai után. Térjen vissza a magyar földre, amelyen kívül nincsen számára hely. És hányán vissza is térnek?... Sokat, nagyon sokat mond még a föld. Nem lehet az ő beszédét mind leírni. Nincs toll, mely erre képes volna. Ne is próbáljuk. Menjünk inkább és tanuljunk meg beszélni a földdel!... Kukorica-fosztóka. Vége közeleg a nyárnak. Bár még néha tüzesen süt le a napsugára, azért mégis érezzük, hogy őszre hajlik az idő. Az őszi estékkel együtt elérkezik a kukorica-fosztás ideje is. Olyan szép, hagyományos magyar szokás az esteli kukorica-fosztás, mint amilyen régen terem e földben a kukorica. És valahányszor csak a magyar föld áldással rakottan, bőven fizet: mindannyiszor a kukorica-fosztóka is vidám, igen szórakoztató népies összejöveteleknek a színhelye. Ilyenkor egybeolvad az öregek és ifjak érzése. A vidám dal szilaj szárnyain repül a lélek fel a végtelenbe. Kölcsönös öröm olvasható le az arcokról, a szemek ragyogásából, mikor egy-egy dalos legény, vagy leány pajzán jókedvvel gyújt rá a szép, alkalmi nótára: — Hej fosztóka, kukorica-fosztóka ... Úgy bizony. Hej, de sok kukorica-fosztóka volt már a szerelmes sziveknek boldog találkozó-helye. De sok titokban tartott szerelem pattant ki ilyenkor és lett köztudomássá, mikor a szerelmesek ajkán felzendült a »Csak titokban akartalak szeretni« kezdetű dal. És hány, meg hány szüle örvendezett ilyenkor gyermeke boldogságán?! A halomba rakott kukorica-csomó milyen kámfor módra fogyott el a serény kezek alól. Ez is azt bizonyítja, hogy a kukorica-fosztóka egyike a magyar nép legkedveltebb, legbarátságosabb népszerű összejöveteleinek; melynek nyomában bizalom, szeretet és nem ritkán boldog házasság sarjad. Mert, ha igaz az az ősi magyar mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, úgy igaznak kell lenni annak is, hogy az ember reá talál lelke másik felére is. Ezt a magáéval egybeforrasztva, könnyebben siklik át az élet bajain, élete sajkája dacol a bősz hullámokkal, melyek a gyönge járművet minden pillanatban elnyeléssel fenyegetik; a kicsiny sajka bár megtépve, vakító villámlás és dörgő zúgás közepette, de elér a biztos mentsvárba, a kikötőbe. A tiszta szívből, önzetlen szeretetből kötött házasságoknak nem ritkán a népies összejövetelek a szülő és dajkáló anyja. Sok mindenről esik szó egy-egy fosztókában. Az ifjak tréfálkoznak, mókáznak, dalolnak. Mulatságos szórakozásuk zajába belevegyül olykor az élteseb- bek hangjai is. Tervezgetések, komoly ügyek, dolgok meghányása-vetése sem maradhat el. Természete már a magyar embernek, hogy a vidám szórakozás zajába is vegyit egy kis komoly, a mindennapi élethez tartozó gondokból. Éltesebb emberek tanácsát kéri ki egy, vagy más próbálatlan dologban. Bármennyire örvendetes, vegyes érzelmű is a kukorica-fosztóka, éppen ezért méltán mondhatjuk elmaradhatatlannak úgy a falusi, mint a városi gazdaközönség, illetve a fiatalság köréből. Az «idén is, hála érte a Gondviselésnek, vidám kukorica-fosztókákra van kilátás. Bizony ideje is már. Az utóbbi években nagyon silány terméseredményt tudott felmutatni a gazda. De lesz most jó termés. Sok vidéken már javában folyik a kukoricatörés és fosztás. Amikor a halomra gyűjtött kukorica-csomó tetejében a fiatalság ajkáról felhangzik az alkalmi »Hej fosztóka« kezdetű dal, akkor az éltesebbek is elmerengve, bizony hogy utánnuk sóhajtják : — Hej fosztóka, kukorica-fosztóka... Egy-egy régi, édes emlék férkőzik a fosztókában az öregek szivéhez. Elábrándoznak... Lelkűk szárnyra kél s visszaröppen a múltba’... Sz, F, A legjobb ország. Azoknak, a kik nekünk, szegény Ázsiából jöttéknek, folyton a nagy, az előrehaladott a művelt Németországot emlegetik, talán hasznos lesz az itt következő kis történetnek elolvasása, a mely egyik igen komoly mérsékelt és előkelő német lapból való. Történt, hogy egy ember leesett a holdból a földre. Alig kezdett ide lenn egy kicsit mozogni, már ott termett mellette egy hivatalnok és kérte az Írásait. Mert papírok nélkül nem élhet öt percig sem emberi lény itt a földön. A holdbelinek azonban nem volt egy se. — Akkor hát szerezzen magának, — szólt hozzá a szigorú hivatalnok. — De hogyan ? — kérdezte amaz. — Szerezze meg először is valahol az állampolgárságot. Helyes, meg fogom szerezni. Előbb azonban körülnézek egy kicsit a földön, hogy melyik ország a legjobb s annak a polgára leszek. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- ---------------------------------- ményezői forduljanak útbaigazításért a ----------------------------------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ——== 33 TJ ID _A_ 3? 33 S T. --------(K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.)
