Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
288 MAGYAR FÖLDMIVELŐ magyar nemzetünk. Óh milyen sötét, szivet tépő, lelket elkeserítő lap van itt bejegyezve a történetek beszélő nagy könyvébe. De nemcsak e lapra, hanem a magyar nemzet szivébe-lelkébe, emlékezetébe is. Nyissuk fel e napon a magyar történelem könyvét és kegyeleles emlékezéssel, szivünk mély fájdalmával olvashatunk belőle. Mig elolvassuk e gyászos könyvlapot, lelkünk sóvárgása örök hálává, s szivünk érzése, minden dobbanása nemzeti fohászszá olvad át. Ezelőtt nyolc évvel történt. Koronás király és az egész magyar nemzet gyászba öltözve, vigasztalanul hullatta bánatos könveit egy közös ravatalnál. Nagy volt a veszteség. Néma a fájdalom. Végtelen volt a gyász. Ismét több lett egy bús Kálváriával. Akiért sirt, akinek ravatalánál hullatta könyeit az egész nemzet, az Erzsébet királyné, a mi édesanyánk, áldott jó lelkű, gyöngéden szerető szivü pátrónu- sunk volt. 0, kit Isten őrzőangyalul küldött a magyar földre, ki szivvel-lélekkel szerette a magyar népet, ahol csak tehette, sorsán enyhíteni igyeke- kezett és segített is; e napon elköltözött az élők sorából, — meghalt. Nagyon fájt, kétszeresen sújtott az érzékeny veszteség bennünket Erzsébet királyasszony halálával. Tudván, hogy erőszakos halál, hitvány orgyilkos kéz oltotta ki a nemes életet. Az a hitvány kis tőr képes volt egy egész nemzet szivén oty mély sebet ejteni, mely nem hegedt be nyolc év múltán sem. De nem is gyógyul be egész emberöltőkön keresztül sem. Talán századok ássák meg e mély seb sírját. Még századok múltán is élni fog Erzsé- • bet királyasszony emléke a magyar nép szivében. A magyar anya igy fog mesélni kis gyermekének: — Volt egyszer egy királyasszony, ki magyar volt lelkestől-testestől. Sok szenvedést, bánatot, nehéz betegséget tűrt el. Sokat sirt. De sokat is imádkozott. Mindenkit szeretett. Bármilyen mostoha volt is sorsa, azért nagyon, rajongásig szerette a magyar népet. Élt-halt e népért. Idegen származású léttére Magyarhonban érezte magát legjobban. Egyszer aztán ezt az áldott lelkű, galamb jóságu szivü királynét egy gonosz, lelketlen ember szivén szúrta, és... meghalt. Volt sirás. Az ősz király és az egész magyar nemzet gyászba öltözött. Sokáig, nagyon sokáig gyászolták a drága, jó szivü, feledhetetlen emlékű Erzsébet királynét. A gyermek hallgatja. Értelmiségében megragad a mondott történet. Kiemelkedik az egészből egy-egy részlet. Jó szivü volt. Sokat szenvedett. Sokat sirt. Sokat imádkozott. Mindenkit szeretett. És mégis meghalt. Megölték. A király és az egész ország népe nagyon sírtak, sokáig gyászolták a jó szivü királynét. A kis gyermek elmereng édesanyja szavain és ő is emlékezik a mi feledhetetlen emlékű Erzsébet királyasszonyunkról. íme igy száll az emlékezet apáról-fiura. így testesül meg lelki szemeink előtt a múlt s fellebben a sötét fátyol és a jelen fényénék beláthatunk a régi időkbe. Holnap, (szept. 10-én) e gyászos emlékű évforduló napján a hetvenhat éves agg fejedelem a magyar nemzet őszinte részvétével s hálájával kísérve, elzarándokol a közös sirhoz, mely a mindnyájunk által nagyon szeretett, feledhetetlen emlékű Erzsébet királyasszonyunkat zárja magában. Könyet ejt az ősz király e koporsónál. Mi is. Mert e seb nekünk is fáj. Megtelik a márvány kripta csendes levegője nehéz sóhajokkal, a sajgó szivek bánatos panaszával. Emlékezünk!... Mert hej, nem lehet ám köny- nyen elfelejteni, akit egyszer megszerettünk!... Nem bizony!... sz. jy. A két hetes aggastyán. Egy agg, de még munkabíró ember jelenik meg a kapitányi hivatalban és cselédkönyvet kér. A kapitány kezdi kiállítani a cselédköuyvet s a szükséges adatok megszerzése végett igy szól az emberhez : — Hány éves ön ? — Hát kérem alássan disznó öléskör leszek két hetes. A kapitány ránéz, gondolja, hogy nem értette kérdését, hát ismétli: — Hallja hend, azt kérdezem, hogy hány éves? — Igenis instátlom, jól hallottam én és jól is feleltem, hogy disznóöléskor két hetes leszek. — Megbolondult kend ? — Nem én instállom. — Hát mit beszél akkor ? — Azt beszélem instállom, hogy két hetes vagyok, de egymás mellé téve. Az öltözködésről. Mantegazza, akinek egész- ségügyi tanácsai általánosan ismeretesek, praktikus tanácsokkal szolgál arra nézve, miképpen kell helyesen és t észszerűen öltözködni. Eszméit eredeti és ötletes formában közli a világgal. Több rövid, de velős szabályát adja a ruházkodásnak: 1. Akinek mindössze ötven fillére van, az ebből negyvenet költsön ennivalóra és tizet ruházatra. 2 Akinek négy koronája van ruházatra, az ebhői hármat költsön a fehérneműre és egyet a külső ruházatra. 4. A ruha második bőre az embernek és épp annyi gondozást igényel, mint az, amit a természettel kaptunk. 5. Mielőtt uj ruhát rendelünk, nézzünk be a konyhába és tájékozódjunk, vájjon a gyermekeink jóllaktak-e. 6. Jobban öltözködni, mint helyzetünk megengedi, folytonos hazugság, amely hibákba és bűnökbe sodor. 7. A hires emberek különcködő ruházkodásának utánzása nem tesz bennünket híresekké, csak nevetségesekké. 8. Balgaság szolgai módon követni a divatot. Nem számolni vele, őrültség. 9. A ruházkodásban való nagy egyszerűség majdnem mindig megfelel az egészség és csinosság követelményeinek. 10. A divat mindenkire nézve ugyanaz, de az okos ember a jelleméhez, szokásaiA legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarlak létesíteni, a mozgalom kezde- ----*-----------:----------------- ményezői forduljanak útbaigazításért a ........................................... „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, .................. 33 TT 3D .A. 3P 33 S T. ...................~ (K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.)
