Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 289 hoz, állásához és korához alkalmazza. 11. A nő csinosítsa magát, de a férfi csak öltözkedjék. 12. Minden divat, mely a test könnyű s szabad mozgását gátolja, ellensége a munkának s az egészségnek. 13. Inkább hordjunk nyáron téli ruhát, mint télen nyári ruhát. 14. Az első hideg téli napokban már melegen kell öltözködni, de az első meleg után várjunk még néhány napig s csak azután öltözzünk könnyebben. 15. Semmi olyan szövetet, ami nem illik, semmi olyan szalagot, a mi szőrit — ne használjunk. 16. Úgy kell öltözködni, hogy az javunkra szolgáljon, de nem úgy, hogy félrevezessük vele felebarátunkat. 17. Az egészség egyik főfeltétele a ruházkodásban: a fehér szin és a gyapjúszövet. 18. A hideg ellen jobban lehet küzdeni több könnyebb fajta ruhával, mint egy nagyon vastaggal. 19. A ruhákat, kivált nyáron, ki kell tenni a levegőre és a napra. Épp úgy szükségük van a szellőzésre, mint testünknek és szobáinknak. 20. Azt a ruhát, mely csak a legkisebb mértékben is akadályoz bennünket a mozgásban, félre kell dobni. Milyen időnk lesz? A Meteor legújabb időjelző jelentése ezeket mondja: E hónap végén a 27-ik csomópont hatásköre változást hozott az időjárásban, szeles, borús, itt-ott csapadékos jelleggel, amely jelleg változóan kitart e csomópont hatáskörében s még erősebb csapadékot is hozhat, de ezt követőleg azonban már állandóbb meleg idő várható, melynek csak a 3-ik csomópont vet véget, amidőn a nyári melegnek is vége szakadt. S ha e csomópont hatáskörében nagyobb kitörések nem jönnének elő, nagyon is őszi jellegű időjárás fog bekövetkezni, kitörések azonban enyhíthetik még e jelleget. Ha napciklonok mutatkoznának, ugv még erősen viharos időjárásra is el lehetünk készülve e csomópont hatáskörében. E változatos idő a szeptember 5-iki csomópont hatáskörét követőleg ölt ismét állandóbb, melegebb jelleget, amelynek állandóságát a 10—12-iki csomópontok befolyása zavarja legvalószínűbben szeles változatokkal. Egyáltalában szeptember hónap igen változatos időjárást igér, mely a szőlő érlelésére nem lesz oly kedvező, mint augusztus volt. E hónap csomópontjai 3, 4, 5. 10, 12, 14, 16, 18, 21, 22, 24, 25, 28 és 30-ára esnek, amelyek közül a 3, 5, 12, 14, 28 és 30-iak a legerősebb hatásúak. VASÁRNAP DÉLUTÁN Sok átok közt egy kis áldás. Irta : Kazár Emil. Nagy szegénységükön gondolkozott keservesen Kengyel Mihályné. Üres volt az istálló, az ól. Még a köcsögtartó fogas-fán sincs rendeltetését váró egyetlen edény sem. A nagyobbacska fiú pedig folyton oda mutat. Kényekbe lábadt szemmel néz az asszony a gyerekre, aki még emlékszik, hogy mi szokott ott lenni. Talán még a riska tehénre is emlékszik. — Levelet küldök Bige Pálnak, hogy segítsen rajtam. Azt mondják gonosz ember, aki az utolsó betevő falatot is elszedi magának. De talán én felém szívvel fordul. Ki Írja meg ám azt a levelet Bige Pál uram ő kegyelmének ? Tovább keserget. Valami jutott eszébe. — Megírja a levelet a jegyző ur Írnoka. Csakhogy járna neki valami érte. Megsütötte a galambot, a két kis gyerek lur- békoló pajtását. Tahó Orbántól egy palack bort is kunyorált. A két kis fiát átvitte a szomszédba játszani. Két tányér közt, fehér kendőbe takarva vitte el a sült galambot az írnoknak, épen ebéd idejére. Mit végzett az ura a városban? — kérdezősködött az írnok, miközben az asszony a tisztás asztalra terített. — Attól tartok, semmi jóval nem jár ő kelme. Még ma sem jött haza — felelt az asszony balsejtelemmel. Azt sem képzelhetem, hogy segítség vol- na-e nekünk, amit ő kigondolt. — Adósságot akar venni egy-e a házra? — Hát mit tegyünk? Tessék fiatal ur, tessék, Töltőt galamb. Harmadévi borocska. Fogyaszsza el jóízűen. Akkor aztán kérem szépen, Írjon nekem a fiatal ur egy szép rövid levelet. Az írnok nem kérette magát. Amig evett, Kengyel Mihályné egész szépén kigondolta, hogy minek kell belejönni abba a levélbe. — Bige Pál uramnak adassák a levél Zátonyban, — kezte az asszony, magához térve a mélázásból és busongásból. — Zátonyban, ahová én is való vagyok, adassék abba a nagy házba a templom mellett, a jegenyefánál. Odagondolt rögtön a jegenyefa mellé, a cserepes házra. Már Bige Pál szülei is ott laktak. Hej, szerencsétlen Bige Pál, mivé kellett lenned. Nyomorék lettéi mint a koldus és senki a világért nem köszöntene téged felebaráti jósággal, hogy »áldja meg az Isten Bige uram.« Pedig milyen legény volt derék legény. Táncoltak is együtt. Kengyel Mihályné az Írnok nógató pillantására tovább folytatta a levélhez való beszédet. — Minden jókat közönségesen kívánok kelmédnek, komám uram. Talán ismeri is a fiatal ur Bige Pált, azt a rut, nyomorék embert. A jobb kezét mozgatni sem tudja, három ujja is le van róla vágva, a balkezéről szintén hiányzik két ujja. Nincs meg az egyik füle, meg az egyik szeme. Jaj szegény nyomorék Lázár, be más volt egykor. — Gonosz emberhez való a formája Bige Pálnak — mormogta az Írnok. — Katona korában a kapitánya vagdalta össze, — szőtte tovább a szót összerázkódva Kengyel Mihályné. — Részeg volt a kapitány, Pali pedig kevély legény. Nem hitték, hogy felgyógyuljon. Sokkal tovább feküdt az ispotályban, mint amennyi fogságot a kapitány kapott a hóhérolásért. Nem lett Paliból többé ember. Nem is házasodott meg. Az írnok egy pohár bort ivott, Kengyelné újra mélázgatott, de csak egy percre. — A levélbe kérem szépen, most már ez jön: Nagy dologban szólnék kegyelmedhez, édes komám uram. A két gyerek nő és szépen pacsit adnának a keresztapának, ha láthatnák. — így ék ifjú ur kérem. Hadd nyugszom csak kissé. Nem .bírom követni a sokféle észjárásomat.
