Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
282 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kétkézzel jól megmossuk és dörgöljük. Ezután kiemeljük és jól lecsurgatjuk a levet, mire a búzát ponyvára öntve száradni hagyjuk. E Linhart tanár által ajánlott módszerrel két ügyes asszony 10 órai napi munkánál 20 hl. magot is képes csávázni. vasárnap délután Gazdag az Isten! Táncvigalom van a falu legtekintélyesebb házánál, Legények, leányok ugyancsak vígan vannak, mulatnak. Szilaj nótákra gyújtanak, se vége, se hossza nincsen a jókedvnek. Az udvar egyik szögletében szerényen huzza meg magát tüzes Zsófi, a falu szép, árva leánya. Édesatyját s anyját már évekkel ezelőtt elvesztette s azóta elvonultam magánosán él a nádfedeles kis házikóban. Most is otthon lenne, ha Szérüs Antal el nem csalja szép szerével, szive szerelmével, galamb tur- békolásával a bálba. Ott settenkedik mindig körülötte, turbékol neki, erősen biztatja, hogy legyen jó kedve, daloljon ő is, mint a többi leány. De Zsófi nem akar engedni az unszolásnak, nem dalol. Hej, pedig otthon megteszi kérés nélkül is. ügy dalol, mint egv szerelmes szivü csalogány, mikor Antalt látja közeledni a kicsiny házikó felé. Most elnémult dalos ajka. Az Antal kérő szavaira nem egyszer mondogatja: — Nincs most semmi kedvem. — Miért, galambom, Zsófikám ? —- Hát tudhatja Antal, hogy nem akartam a bálba sem eljönni. — Tudom. De most ne törődj semmivel. Dalolj, mulass úgy, mint a többi leány. — Nem lehet. — Miért nem lehet? — Csak. Tudom én. — Enyje, Zsófikám, lelkem, galambom, hát miért titkolódzói én tőlem ? Hiszen tudhatod, hogy én megosztom veled még a bánatot is. — Tudom. De higyje el Antal, hogy ezt nem lehet elmondani. — Mondd el már. Talán valami bajod van? Vagy megbántott valaki itt a bálban ? — fakgadta ijjedten Antal. — Nem a’. — Hát? — No jó. Elmondom, de csak egyedül magának, az egész okot, amiért nincsen semmi kedvem. — Igen-igen. Mondd el lelkem, Zsófikám. Szérüs Antal szembeült Füzes Zsófival és hallgatta türelmesen, kipirult arccal a bánatos árva leány panaszát. — Tegnap — kezdé beszédét Zsófi — mikor eljött Antal nálunk, hogy a mai bálba elhívjon, ugy-e akkor megígértem, hogy eljövök? — Megígérted... — És ma már nem akartam eljönni. Amint kigyelmed eltávozott házunktól, nyomban átjött Pol- gárné szomszédasszony és azt mondta nekem, hogy nem illik ilyen apátián, anyátlan, szegény árva leánynak, mint a milyen én vagyok, olyan gazdag, módos legényt, mint Antal, csalogatni, elbolonditani és vele a bálba elmenni. Tudja, azóta mindig a fülembe csengenek Polgárné szavai. — Igv mondta ? — így bizony. — No nem baj! Hadd beszéljen. Tudom, hogy az irigység beszél belőle. — A szegény szót kétszer is mondta és még az utcán is fenhangon kiabálta: Szegény vagy, ez nem illik tőled ! — Hogy mi illik, mi nem illik, azt nem kérdezzük Polgárnétól. Ne törődj lelkem vele. Hadd beszéljen, amit akar. Ha még egyszer mondja, hogy szegény vagy, felelj csak neki vissza magyarosan : Gazdag az Isten! — Nézze csak Antal, milyen mérgesen pislog ide Polgárné. —- Ej, mit bánom én. Ne rontsd magadat te sem Zsófikám, ne szomorkodj ezen a beszéden. Hadd járjon a falu szája, nem adok én semmit rája. Szérüs Antal jobb karjával szorosan átölelte a még mindig szomorkodó Zsófit. Polgárné asszonyt ennek láttára majd megette a méreg. Ugv lihegett, mint a dugott liba. Nem tehetett semmit a fiatal pár ellen. — Na most — szólott Antal — Zsófikám, lelkem, dalolj egy szép nótát. Csak azért is. Hadd egye a méreg Polgárnét. — Nem dalolok biz’ én. Daloljon maga, töltse kedvét. Nem szeretném, ha holnap ismét átjönne hozzám a szomszédasszony és olyan csendesen, hogy mindenki meghallaná a faluban, elmondaná, hogy ez már csakugyan nem illett hozzám, apátián, anyátlan, szegény árvához. — Igazad van. — Lássa Antal, számot kell vetni a holnappal is. Ne kívánja, hogy én itt minden fül hallatára daloljak. — Jól van, galambom. Nem is kívánom. — Vegye úgy Antal, mintha daloltam volna. Legyen nyugodt, én majd holnap megmondom a Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete'1 üzletmüködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizár minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos raunnadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók á parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
