Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 283 szomszédasszonynak, — ha torkomra veri a szegénységet, — hogy gazdag az Isten! — Ugy-ugy, Zsófikám lelkem. Nagyon jól mondod. Gazdag az Isten! Majd meglátod csak lelkem, hogy úgy lesz, amint eltervezgettük. — De most már jó lesz táncba menni — inti Antalt a leány — mert majdnem mindenki kettőnket néz. Polgárné olyan csudálatosán pislog, mintha valamit elraboltunk volna tőle. — Hadd nézzen, azért van szeme. Bánom is én! Ugy-e te sem bánod, galambom ? — Ha Antal nem bánja, én sem. — Menjünk táncolni! — Jó, menjünk. A szép fiatal pár táncba ment. Olyan jókedvvel, szilajon »járta« keresztül az éjszakát, mint még talán soha. Rajtuk maradt a szeme mindenkinek. Szérüs Antal bosszúból nem táncoltatta meg Polgárné leányát egész estén egyszer sem. * * * Az idő telt. Szérüs Antal megmutatta, hogy a magyar ember szava hiteles, mint a kontrektus. Hallgatott szive-lelke sugallatára; feleségül vette a szegény, apátián, anyátlan árva leányt, Füzes Zsófit. Nem törődik azzal, mit az egész faluban széliében beszél Polgárné: hogy nem illenek egymáshoz, mert Zsófi szegény. Szérüs Antal azt mondja minden ilyen Polgárné-féle beszédre, — amit hite tanít, mit szive- lelke olyan bensőleg, helybenhagyva sugall neki, mely boldogsággal tölti el, megfűszerezi e küzdelmes életet, — hogy: Gazdag az Isten!... Hej, de sok ember szegény, boldogtalan nélküle!... Szász Ferencz. ISMERET jEKT Ali A. A keresztény vallásért vértanuságot szenvedett Szent Gellért. A Csanádi ős egyházmegyének legelső püspöke ő volt. Idegen földön — Velencében — született. Korán kolostorba lépett. Majd hazánkba jött, hol akkor a keresztény élet éppen hajnalodni kezdett. A királyi kegy mindjárt felismerte Gellért nagy lelkét és csakhamar a királyi udvarba került — és szent István fiának, Imre hercegnek nevelője lett. A királyi herceget Isten félelmében neveli, hogy — mint tudjuk — az egyház a szentek sorába iktatta. Imre herceg nevelését befejezvén Gellért, félre vonult és egyedül Istenének élt. Hét évig remetéske- dett, de végre királyának parancsára el kellett fogadni a Csanádi püspökséget, melynek első főpásztora lett. Mint ilyen, nagy tiszteletnek örvendett. Szent élete, bátor fellépése, igazságos lelke tiszteletet ébresztett mindenfelé. Szent István halála után borulni kezdett a magyar nemzet életének ege. A trónöröklés kérdése nagy, mondhatni végzetessé vállható bonyodalmakra adott okot. Pétert ugyan sikerült Szent István trónjába ültetni, de Péter személye és a körülmények kiélesedése csakhamar vihart támasztott. Péter menekül, Aba Sámuel, Szent István sógora foglalja el helyét egyidőre. De Aba is meghasonlik a magyar főurakkal. Mert kegyetlen véreskezü vala és szörnyen féltette hatalmát. Gyanakodott a főurakra, kik ellene fondorkodtak. Azért, hogy megfélemlítse őket, egy nagyböjtben (1044. március hóban) Csanádra hívta a főurakat gyűlésre. A főurak mit sem sejtve indultak csanádra. De mikor együtt voltak, Aba katonái körülfogták a gyűlés termét és valamennyit agyonverték. Ki sem hallgatták őket, de még arra sem engedtek időt, hogy Istenükkel kibékülhessenek. A nemzet előtt ez nagy bűn számba ment. Nagyböjtben, az engesztelés és bünbánat idejében ilyen cselekedetet véghez vinni: ez mélyen elszomorítja az egész országot. De a főurak annyira megrémültek, hogy szó- lani sem merészeltek. Csak Szent Gellértnek volt bátorsága, ennek a a mély megdöbbenésének kifejezést adni. Husvét napja volt. A király urakat, püspököket küld Gellérthez, hogy nemzeti szokás szerint jöjjön és tegye a király fejére a koronát. Gellért nem ment. A koronát más püspök teszi a király fejére. Nagy pompával indulnak aztán a templomba. Az istenitisztelet megkezdődik. Egyszerre csak Gellért is a templomban terem. Nyakába fehér stola van. Arcán lelkének bátorság fénylik. A szószékre lép. Latinul beszél, de mindenki tudja, hogy a királyra dörög. — A szent böjt tartása — igy hangzik a beszéd — a bűnösök bocsánatára és az igazak jutalmazására adatott. Te pedig király, azt kardod gyilkolásával megfertőztetted és tőlem az atya nevet elraboltad, minthogy ma legkedvesebb gyermekeim hiányoznak. Azért e napon semmi bocsánatot nem érdemelsz. Minthogy pedig Krisztusért meghalni kész vagyok, a jövendőd neked megjósolom. Harmadszor föl kél ellened a bosszú kardja és elveszi tőled az országot, melyet csalárdul szereztél. A templomba rémséges csend keletkezett e beszédre. A király emberei is elhültek, szoborrá meredtek. Hevesen integettek a tolmácsnak, nehogy az megmondja magyarul, mit beszélt Gellért. A megrémült tolmács hallgat ... és hallgat. Gellért észreveszi, mint remeg és azért oda kiáltott a tolmácsnak : — Féld az Istent! tiszteld a királyt. Szavaimat mondd meg. A tolmács ekkor magyarul elmondá Gellért szavait. Aba nem bántotta Gellértet. Nem merte. Félt — a bátor püspöktől. Gellért jóslata csakhamar beteljesedett. Aba hívei elszéledtek, ő maga Péter kezei közzé került. Törvényt ültek felette — és kivégezték. Holttestét aztán a szép Mátra aljába temették el. A trónvillongások tovább folytak. A pogányság szelleme ismét felélledt őseink közt Vissza akarják állítani az ősi hitet. A pogány istenek ősi oltárai kigyulnak. Ott mutatják be ismét az ősi áldozatokat a ligetekben, folyók és patakok partján. A hazahívott királyi hercegtől, Endrétől várják a lázadó pogányok diadalukat. Az a herceg meg
