Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
FÖLDMiVELŐ Farsangi hangulat. Az idei farsang elég hosszú. Majdnem teljes két hónap. Van ideje tehát a fiatalságnak a tánc- mulatságokba ellátogatni. Az eladó leányok férjhez mehetnek; a legények pedig kiválaszthatják maguknak a szivük szerintit. A szépet, a jót, kedvest, ügyest, vagyonosabbat. Mert hát — valljuk be őszintén, sajnálattal — sok fiatal ember inkább a vagyonosabbat választja. A főkellékek: a szivjóság, szeretet, szerénység, egyszerűség stb. nála mellékes. Elég könnyelműen azt mondja, hogy: — A szeretet olyan mint a rabmadár, mely ha kinyitjuk a kalitkát (ablakot) elrepül s nem marad semmi. Csupán szeretetből még eddig nem élt meg senki, ezután pedig még úgy sem. Ilyen nyilatkozatokat, sőt ezeknél még cifrábbakat is hallhatunk a farsang napjaiban. De nézzünk csak utána miért van ez. Keressük az okát, mert hiszen ok nélkül nem történik semmi. Nézzünk szét a magyar leányok díszes koszorújában. Mit tapasztalunk'? Nem elég szépek, nem jók, nem tudnak igazán szeretni, vagy nincs elég vagyonuk?... Mindezen kérdésekre azt felelhetjük: a magyar leány szeretetre van teremtve; legyen az barna, vagy szőke. Tudnak ők forrón, igazán szeretni. Ami a vagyont illeti, az csak hozomány, szüleik ajándéka, mit helyesen gondolkodó fiatalember feleslegnek tekint. Mert hej, többet ér egy gondos, takarékos, jószivü, szeretni tudó, egyszerűséget kedvelő asszony: nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél, akkora gyémántnál is, mint ő maga. A szeretet, jóság azon főkellékek, melyek igazi magyar leány szivéből nem hiányozhatnak. A szépség, no ezt a nemet ők képviselik, tehát ebben nem állnak hátrább idegen nemzet leányainál. Különben a közmondás azt tartja, hogy : a szépséget nem eszik kanállal. De hát akkor miért keressük a hibát, az okot, éppen a leányok között?... Miért?... Azért mert ott megtaláljuk. Van a magyar leányoknak a többek között egy nagy hibájuk, mondhatni betegségük. Ez az egyik íőoka annak, hogy oly rémitően csekély Magyarországon a házasságkötések száma. Ezt hiteles adatok, évről-évre apadó számok világosan mutatják. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy nagyon sok leány, sőt fiatal asszony is, nem elégszik meg a Gondvise- által ajándékozott természetes szépséggel. Ők ab---IrixrQndivatos copfnál, cafrangnál, ajkbigyesztgetésnél, Ízléstelen illesztgeléseknél legszebb az igazi magyar leányokhoz illő s velük született szűzies szemérem; melynek édestestvére a szerénység és egyszerűség. Tagadhatatlan tény, hogy korunkban nagyon elharapódzott különösen a leányok között a divatozás költséges betegsége. Ez nagy baj. Minthogy azonban mindenki tudja, hogy fejétől romlik a hal, nézzünk a dolgok mélyébe s lássunk tisztán, hogy ítélhessünk helyesen. Sok családban az édes mama egyedül végzi el a házi-tendőket, bár van nagyobb leány kettő-három, kik segíthetnének neki. Ő, az édes, kíméli leányait a dologtól. A konyhának még csak feléje sem engedi őket, mert azok a gyenge kezek nem mosásra, vasalásra, mosogatásra, sepregetésre stb. dolgokra valók. Főzni meg majd megtanul, ha a maga asszonya lesz. Ne piszkolja el a ruháját, olyan tiszta legyen mindig, mintha a skatulyából ugrott volna ki; mert nem tudni ki jön a házhoz. Nagyon sok okot lehetne még felemlíteni, amiért az édes oly nagyon kíméli leányait a házi-teendők végzésétől. De hát nem akarom én az egész újságot ezekkel tele tömni. Mert ha farsang van is, de azért gazd’uramék, vagy talán inkább a kedves mamák és leányok megtalálnának reám neheztelni, amiért a nyilvánosság előtt — igazat Írok. Minthogy az idei farsang, miként a többi is volt, nemcsak a mulatságok, hanem a párosulások. házasságkötések ideje is, a fiatal emberek a fentebb tapasztaltak után nagyon jól teszik, mikor háztüz nézőbe ellátogatnak, ha figyelemre méltatják az öreg példaszó ezen bölcs-mondását: — Nézd meg előbb az anyját, csak azután vedd el a leányát!... íme, ilyen a mostani farsangi hangulat. És hogy jövőre ennél kedvezőbb legyen, az a mamák és leányok közös feladata. A tulságba vitt divatozást mérsékelni, megakadályozni égető szükséglet. Korunk éhes torkú, kellemetlen vendége a szegénység, félelmes hangon kiáltja felénk: — Ne tovább a cifrálkodással!... Vissza a régi szép egyszerűséghez !... Sz. F. TÉLI SSTÉK. Egy világjáró magyar. Irta : Dr. Walter Gyula. Éppen delet hirdettek tornyainkból a harangok, midőn folyó hó 3-án egy névjegyet kaptam. Szerkesztő DEUTSCHE PÁL levelező külföldi lapokkkal Ezeket a szavakat olvastam a szép kiállítású névjegyen. Gyorsan átkutattam emlékezetem rejte- keit és kerestem, akinek becses személyére vonatkozhatnak e szavak. Rokonok, ismerősök, barátok között nem találtam senkit, aki e névvel dicsekedhetnék. Majd okát igyekeztem a látogatásnak felderíteni. Erre nézve sem voltam képes megnyugtató tájékoztatást találni.
