Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 29 Nem lehetett azonban sokáig fürkészgetni. Az idegen csakhamar szobámba toppant. Alacsony, nem éppen izmos férfiúval állottam szemben. Rövid, barna prémes kabátot, térdnadrágot. vastag talpú barn a cipőket, ugyanolyan szinü bőr lovagló harisnyát viselt. Tüzes szemeiből szellem és erély sugárzott. Alacsony homlokát sűrű, dús fekete hajzat árnyékolta i>e. Nagy, gondozatlan bajusza mellett balról hosszúkás keskeny sebhely ült arcán. Nevét már jelezvén, kiléte felől kezdett szólani. Elmondotta, hogy négy év előtt az ajságirók Berlinben székelő nemzetközi szövetsége négy ajánlkozó közül sorshúzás utján őt bizta meg, hogy négy év lefolyása alatt gyalog utazza be az óvilágot. Csak egy 43 napig tartó tengeri utat lehetett hajón megtennie és néhány meghatározott területen vasutat használnia. Ezen vállalkozás befejezéséhez közeledik most Deutsche Pál, aki a mondott napon városunkat, Esztergomot érintette, hogy Bécs felé folytassa útját. A bátor lelkű fiatal utazó — magyar születésű. Győrött pillantotta meg az első napvilágot mintegy három évtized előtt. Alig volt azonban két éves, midőn Bécsbe került. Ott végezte tanulmányait és szerezte nem közönséges nyelvismereteit, amelyek nélkül vállalkozását alig is lehetne elképzelni. Nyolc nyelven beszél és ir. Anyanyelvét — nem beszéli. Néhány szót tud ugyan, de a legegyszerűbb gondolatot sem képes magyarul kifejezni. 1901 évi szeptember 1-én indult meg arra a hosszú útra, amely alatt 40000 kilométert kellett megtennie. Most végzi az utolsó 1000 kilométert! Naponként 8 órán keresztül szokott gyalogolni és átlag 40 kilométert tett naponkint. Elmondotta, hogy 8 órát szentelt pihenésre; 4 órán át tanulmányozta a helyeket, ahová útja vezette és négy órán keresztül irta jegyzeteit és készítette tudósításait annak a különféle nyelvű 26 előkelő európai hírlapnak, amelyeket szerződése szerint útjáról pontosan és lehetőleg gyorsan értesítenie kellett. Kötelezve lévén minden legcsekélyebb mozzanatról hűségesen beszámolni, feljegyezte, hogy eddigelé 196 millió lépési tett. 748 cipőtalpat szakított el, 21 öltözet ruhája mondotta fel a szolgálatot. Sátorán kívül, amelyel magával vitt, 822 különböző ágyban pihente ki fáradalmait és becses súlyából 16 kilogrammot áldozott fel nevezetes vállalkozásának oltárán. Hazánkon keresztül indult vándorlására és erre vette útját visszafelé is. Bejárta Romániát, Bulgáriát, Szerbiái, Lengyel- és Oroszországot, Szibériát, Chinát, Japánt, ázsiai és európai Törökországot, a Szentföldet és Egyptomot, Olaszországot, a spanyolok és portugálok hazáját. Francia- és Angolországot, Belgiumot és Hollandot, Németországot és Ausztriát. Megtisztelte látogatáságai Afrika északi tartományait is. Nem lehet meglepő, hogy négy éven keresztül az óvilág összes államait bejárva, különböző kalandjai voltak, a melyek majd mulattatták, majd komoly veszedelmek közé sodorták. WUnában nagy feltűnést keltett megjelenése. A háborús idők miatt kémnek tartották és őrizet alá helyezték. Oroszul nem tudván, nem volt képes megértetni magát. Végre segítségére jött véletlenül a wilnai evangeiikus lelkész, aki felvilágositolta a rend szigorú őreit, hogy roppant ártalmatlan egyéniséggel van dolguk ! Románia határán szintén nagy gyanúval fogadták. Miután azonban Sinaiában is megfordult és a királytól kitüntető fogadtatásban részesült, a minden nemesebb dolog iránt lángolóan lelkesülő királynétól pedig ezüst foglalatú látócsövet kapott, mindenütt ovációk tárgya lett. Különösen kitüntette VII. Eduárd angol király. Ünnepélyes kihallgatáson fogadta. Meghallgatta terjedelmes jelentését utazásáról és céljairól. Meleg szavakkal dicsérte meg bátorságát és kihúzván zsebéből aranyóráját, láncostul emlékbe adta neki. Büszke önérzettel beszél franciaországi fogadtatásáról is, főleg arról a szeretetreméltóságról, nyájasságról, amellyel Loubet elnök kitüntette. Végig sétálva Szibérián, Mandzsúrián, éppen akkor érkezett Port-Arturhoz, amikor az végső napjait élte. Ott tartózkodott az ostrom utolsó rohamai alatt. A harctéri tudósítások java része az ő gyakorlott tollából származott. Meg is sebesült Port-Arthur- nál. Egy golyó arcának baloldalán érte, behatolt a szájüregbe és eltávolitván az útjában álló két erős fogat, a szájnyíláson át kirepült. Kilenc napig feküdt a port-arthuri kórházban. Sebének köszönheti azt a barátságot, amelyet Stoessel tábornok kötött vele, akivel véletlenül ugyanazon hajón vitorlázott Európába. Sebe miatt — mondotta — különösen nagyrabecsülte Stoessel tábornok bátorlelkü neje! Voltak kevésbbé kellemes kaladjai is. A Kaukázus sűrűségei között Nepaulokosk város közelében már nagyon ki volt merülve. Kényelmesen elhelyezkedvén egy terebélyes fa árnyékában, Morpheus ő felsége magas pártfogásába ajánlotta magát. A hatalmas ur szelíd álmot bocsátott fáradt szempilláira. Hanem az emberiség ősi ellensége felhasználta ismét az alkalmat! Európai csemegéket ritkábban élvezvén, mohón szürcsölgette Deutsche ur éltető nedvét. A kígyó azonban nem volt elég óvatos. Fájdalmat is okozott zsákmányának. Deutsche ur felrezzent és megijedve látta a helyzetet. Szétzúzta ellenségét. Alig volt azonban képes tovább vánszorogni. Közel a városhoz, magános kunyhót pillantott meg. Ott keresett menedékét és könnyebbülést. Talált is. A házikó éltes asszonya gondos ápolás alá vette. Három napig kellett azonban pihennie. Csak aztán folytathatta útját. Szibériában sokat kellett nélkülöznie. Nagy hiányát tapasztalta mindenütt az élelmi szereknek. Mindent a harctérre szállítottak. Szerencséjére nagyon edzett, csekély igényekkel biró férfiú. Semmiféle szeszes italt nem iszik. Húst sohasem eszik. Növényi eledelekkel él. Egyetlen szenvedélye a dohányzás. Nagyobb veszedelmek között forgott néhányszor a vadállatok miatt. Azonban jóllehet idegrázó félelmek után, de minden jeléntékenyebb utókövetkezmény nélkül mindig szerencsésen megmenekült. Boldognak érezte magát, — mondotta — midőn hazája felé közeledve, ismeretesebb tájakon legeltethette szemeit.
