Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
220 MAGYAR FÖLDMIVELŐ volt. A vasút előtti korban mindenki érezte, hogy a nép sorsa a mezőgazdasági terméseredménytől függ. Ha volt gabona- és takarmánytermés, akkor volt élelem. Ha jó volt a len-, kender- és gyapjú- termés, akkor volt ruhára való. Tehát minden attól függött, hogy milyen volt a mezőgazdasági termés. Ettől függött földmives és a mezőgazdasági anyagokat feldolgozó iparos sorsa. De ugyancsak, ettől függött az építő iparos, a bányász és a szerszámkészítő iparos sorsa is. Ebben a korban kinevették volna azt az államférfit, aki a takács, asztalos, lakatos vagy kőmivesipartól várta volna a nép jólétét. Mindenkit áthatott a tudat, hogy a nép sorsa a mezőgazdasági termés eredményétől függ. A mezőgazdaság eme nagy fontossága ma sem változott meg. A fő termelési ág és a gazdasági élet hajtó ereje ma is a mezőgazdaság. A forgalom csak azt a változást idézte elő, hogy az ország népessége függetlenítette magát egyes vidékek rossz termésétől és hogy ma nem egykét ezer, hanem több millió ember él gazdasági közösségben. A mezőgazdaság elsőrendű szerepkörét tehát csak a téves megfigyelés szorította vissza. Az egyoldalú iparpárt nem gondol arra, hogy az ipar oroszlánrésze a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozásával foglalkozik, tehát sorsa a földmivelés sorsától függ. Angliára gondolnak. Erre a szerencsétlen államra, amelyik vezérszerepét teljesen elveszti éppen azért, mert nincs mezőgazdasága. Magyarország csak az amerikai Unió és Németország példáján okulhat, amelyek egészen mezőgazdasági és ipari politikát folytatnak. Anglia exportáló iparos állam. A gyarmatok mező- gazdaságát látja el gépekkel és iparcikkekkel. Ebből él. Ez az egyoldalú mesterember-állam nekünk nem lehet ideálunk. * Az angol gyáros sorsa attól függ, hogy milyen a termés gyarmataiban. Nálunk pedig attól függ a nép sorsa, hogy milyen a mezőgazdasági termésünk itthon. Ha jó termés van országunkban, akkor tizenhárom milliónyi földmives népünknek van körülbelül három milliárd bevétele, az iparosoknak pedig, akik a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozzák, van mit feldolgozniok. Munkában állanak az összes sör-, szesz-, cukorgyárak, malmok, pékek, hentesek és mészárosok. Mivel pedig ezeknek a mezőgazda- sági terményeket termelő és feldolgozó embereknek van munkájuk, szerezhetnek maguknak kalapot, ruhát, cipőt, kapát, kaszát, ekét, gépet, szóval munkát adnak az összes többi iparosoknak, bányásznak, kémiai iparnak, vasútnak, kereskedőnek, szóval a termelés minden szervének. A lényeg itt az, hogy a mezőgazdasági terméstől függ a gazdasági élet sorsa. Legjobban bizonyítja ezt a gazdasági élet pangása rossz időjárású esztendőkben. Ha Magyarországon rósz termés van, mondjuk három millárd helyett csak másfél millárd érték terem, akkor a tizenhárom milliónyi földmives népnek csak feleannyi bevétele van, mint jó esztendőben. A mezőgazdasági iparnak még nincs nyersa- nyagja amit feldolgozhatna. A malmok, a textil-, a tápszer-, a bőr- és a mezőgazdasággal összefüggő összes gyárak csak felényit dolgoznak, mint más években s igy az összes mezőgazdasági termények termelésével és feldolgozásával foglalkozó népesség csak fele mértékben vásárlóképes, amit az összes gépgyárak, bányák, vasutak és hitelintézetek megéreznek a bevételeiken, Szembeszökő az, hogy a magyar nép sorsa a mezőgazdasági bevétel nagyságától függ. Helyes gazdasági politikát tehát csak akkor folytatunk, ha minden erővel odahatunk, hogy a magyar termőföld három milliárd helyett húsz milliárdot jövedelmezzen. A nem mezőgazdaságon alapuló ipar mesterséges növelése Magyarországon egyenes magyarellenes politika. Az inteligens külföldi gyárosok betelepítése veszedelmes. A magyar faj a mezőgazdaság jegyében él és ebben is fog élni mindenkor. Az 1906- iki népszámlálás adatai szerint földmivelésből, halá- szatbó, csontiparból, bőr-, sörte-, élelmező és korcs- máros iparból, továbbá mezőgazdasági terménykereskedelemből él összesen tizennégy és fél millió lélek. A statisztika szerint tehát Magyarország lakossága igy oszlik meg: Kereső Kereső és eltartott együtt Mezőgazdasági és vele kapcsolatos ipar és kereskedelemből él ................... 6,664.591 14,533.060 Bá nyászat, erdészet és vele kapcsolatos ipar és kereskedelméből él ... . 743.767 1,803.561 Közlekedésből él ... . 136.871 440.641 Egyéb foglalkozásból él . 1,289.499 2,483.487 Összesen: 8,834.728 19,260.749 Az asszony az arab példabeszédben. A mohamedán ember fójellemvonásának az európai a soknejüséget s a fatalizmust tartja. Ám az arab példabeszédek egészen másról győznek meg bennünket, amennyiben mind a két dologról nagyon keveset beszélnek. A soknejüségről jóformán alig van szó. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a példabeszéd embere, a szegény embernek s a kézművesnek átlag egy félesége van. Több felesége csak a gazdagnak van, meg a proletárnak, aki olcsó segítségre tesz szert ben- nök. A kivételeket csak gúnyolják: »A férfi két feleség közt olyan, mint egy fej két bot közt.« Ezek a rétegek semmi érdekes adatot sem szolgáltatnak a nő lélektanához. Előszeretettel tárgyalják a dolognak kellemetlen oldalát, mert erősebben beszélni róla. A legdurvábban Bagdadban beszélnek a nőről: »Az asszony egy cipő, amelyet ki kell taposni.« De a jobbak már ezt mondják: »Aki maga is becsülésre méltó, az megbecsüli a nőt, csak megvetendő ember veti meg.« Az anyósnak egészen más családi viszonyokból származó rossz hírét is megtaláljuk. Akiről azt akarják mondani, hogy teljességgel érthetetlen ember, arról azt mondják, hogy »szereli az anyósát.« Az aranyművesről pedig azt mondják: »Nagyon igyekszik, alighanem a menyének dolgozik.« KIS GAZDA. Állami mének selejtezése. Az állami méntelepek ménanyagát a következő napokon osztályozzák. illetve selejtezik: Julius 9-én Debrecenben. 11-én Szatmárnémetiben, 12-én Székesfehérvárott, 1-án Turiaremetén, 14-én Eperjesen és Bábolnán, 16-án Rimaszombaton, 17-én Nyitrán, 18-án Désen, 20-án Sepsiszentgyörgyön és Talinban, 21-én Nagyatádon és Homoródon, 26-án Jászberényben, 28-án Nagykőrösön, 29-én Dorozsmán, 30-án Békéscsabán, augusztus 4-én Baján, 6-án Versecen. A kiselejte-
